Marci kutya
Marci kutya Liza után volt a kutyám, és bár nehezen ment, eléggé megszerettem. (Nem ő tehetett róla, egyszerűen túl hamar jött ő Liza után, hiába mondtam, hogy még nem szeretnék másik kutyát.) Szóval beteg, nem is lehet rajta segíteni, és csak kicsit lehet meghosszabbítani az életét. Pedig még nem is idős, mostanában lesz 5 éve, hogy megtaláltuk, és akkoriban saccolta az állatorvos egy év körülinek. A rossz hír hallatán úgy gondoltam, mindenképp szeretném megsimogatni, és később kiderült, még akár megsétáltatni is lesz lehetőségem. Hát kapva kaptam az alkalmon, és pénteken találkoztunk.
Nem volt jó a kedve, olyan kis bágyadtka volt, pedig most még nem látszik rajta, hogy baj van, elvileg nem is érzi magát rosszul. Lehet, hogy csak rossz napja volt, unja már ő is a hideget, ilyesmi. Azért köszönt, adott puszit is - cukin emlékszik rá 3 (!!!) év távlatából, hogy nem szeretem, ha képen nyal, ezért a nyelve hegyével az orromra adott puszit. (Az ilyen puszi még csak nem is nyálas. Liza egyébként a puszit orrheggyel adta az arcomra vagy az orromra, az is imádnivaló volt.) Végül még sétálni is volt kedve. Kimentünk a Margitszigetre, barangoltunk egy kicsit, időnként kicsit megölelgettem (de nem búcsúzkodás jelleggel, nem említettem neki, hogy mi lesz vele), ő meg egy idő után már magától osztogatott pacsikat, ettől is elolvadtam. Visszafelé alaposan dokumentáltuk a naplementét, illetve csak én, ő türelmesen üldögélt a járdán, és nézte, mit csinálok.
Amikor visszavittem, még búcsúzóul is kaptam egy pacsit, miután megbeszéltük, hogy legyen továbbra is jó kutya. Még azért van néhány hónapja az orvos szerint, szóval lesz ideje jónak lenni.
Nem volt jó a kedve, olyan kis bágyadtka volt, pedig most még nem látszik rajta, hogy baj van, elvileg nem is érzi magát rosszul. Lehet, hogy csak rossz napja volt, unja már ő is a hideget, ilyesmi. Azért köszönt, adott puszit is - cukin emlékszik rá 3 (!!!) év távlatából, hogy nem szeretem, ha képen nyal, ezért a nyelve hegyével az orromra adott puszit. (Az ilyen puszi még csak nem is nyálas. Liza egyébként a puszit orrheggyel adta az arcomra vagy az orromra, az is imádnivaló volt.) Végül még sétálni is volt kedve. Kimentünk a Margitszigetre, barangoltunk egy kicsit, időnként kicsit megölelgettem (de nem búcsúzkodás jelleggel, nem említettem neki, hogy mi lesz vele), ő meg egy idő után már magától osztogatott pacsikat, ettől is elolvadtam. Visszafelé alaposan dokumentáltuk a naplementét, illetve csak én, ő türelmesen üldögélt a járdán, és nézte, mit csinálok.
Amikor visszavittem, még búcsúzóul is kaptam egy pacsit, miután megbeszéltük, hogy legyen továbbra is jó kutya. Még azért van néhány hónapja az orvos szerint, szóval lesz ideje jónak lenni.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése