Terápia (sorozat)

Már akkor is érdekelt, amikor új volt, de sosem alakult úgy, hogy elkezdjem, aztán meg elsikkadt. Most kiderült, hogy Tomi is így volt ezzel, úgyhogy nagy lelkesen belevágtunk együtt. Felfedeztük, hogy egy teljes heti adag kb. másfél-két óra, vagyis egy esti film hossza, úgyhogy tömbösítve nézzük a heteket.

Kicsit más, mint amire számítottam. Abban biztos voltam, hogy Mácsai Pál óriási lesz benne, és még emlékeztem rá, mi a pénteki poén (mert az első évad hogyvoltjait olvastam, de semmi más nem maradt meg, csak ez az egy infómorzsa). Viszont azt hittem, normálisabb pácienseket írtak a pszichológusnak, nem ennyire eltúlzott karaktereket. Nagyon érdekes, hogy alapvetően unalmas is lehetne a sorozat, mert semmi, de semmi nem történik benne azon kívül, hogy két (néha három) ember beszélget, mégis rettentő izgalmas, a néző alig várja, hogy jöjjön a következő rész, sőt a gonosz szerkesztés miatt a következő hét azonos napja. Én a hétfőn nem várom, mert a hétfői pácienstől viszketek, valami elképesztően ellenszenves, remélem, hogy hamar kikopik, és jön a helyére valaki más.

Azért nagyon jó ez a sorozat, mert a pszichológusokról sok fals infó kering (oda csak a dilisek járnak, tök ciki elmenni hozzá, de ha mégis elmegyek, akkor majd ő jól megmondja, mi a helyes lépés), és ezeket szépen helyre teszi (oda tök normális emberek járnak, akiknek egy élethelyzetben szükségük van rá, hogy egy idegennel beszélgessenek, tökre nem ciki elmenni hozzá, sőt szerintem egy ideális világban minden munkahelyen lenne pszichológus, és akkor is beszélgetnénk vele legalább havonta, ha nincs semmi gondunk, valamint nem mondja meg, mit kell csinálni, mert a mi életünket mi éljük, ő csak a külső szemlélő szemével néz, és felteszi a pont jó kérdéseket, amikre a páciens válaszol, és akkor magától rájön, merre van az előre). Meg azért is nagyon jó a sorozat, mert tök sokat lehet gondolkodni az egyes pácienseken, akik így remek beszédtémát is szolgáltatnak.

Azt nem tudom, szándékos-e, de akkora poénok is vannak akár a legfeszültebb beszélgetésekben, hogy én egy csomót nevetek. Csak egy példa. Házaspár veszekszik, durva beszólogatás, minősítgetés megy. A feleség egy ponton odasziszegi a férjnek, hogy "paraszt." Erre a férj: "Amikor megismerkedtünk, én voltam a szexi cowboy. Most meg paraszt." Ezt olyan fejjel ráadásul, hogy részekkel később is elnevetem magam, ha eszembe jut.

Ja, és a zenéjét is szeretem.

Na, hát így hat évvel az első rész bemutatása után nyilván mi vagyunk az egyedüliek, akik még nem látták. De ha mégis akadna még valaki rajtunk kívül, az ki ne hagyja!