Az első...

Sokat gondolkodtam, melyik legyen majd az első hosszabb rajzfilm, amit megmutatok Flórának. Rövid, 6-8-10 perces részekből álló sorozatokat ismer, de nekem nagyon kedves emlékeim fűződnek hosszabb rajzfilmekhez, és már nagyon vártam, hogy elkezdjük együtt az igazi mesenézést. Persze nem tudtam, hová illesszem be a napunkban, meg alapvetően nem is tartom jó dolognak a hosszas képernyőbámulást, de mivel nekem semmi bajom nem lett tőle, hogy ovis koromban néha (szombat délelőttönként talán) megnézhettem egy-egy 75 perces mesét, gondoltam, neki sem lesz.

A Micimackót korábban már látta napi 10 perces etapokban, és úgy voltam vele, ne olyan legyen az első hosszúja, amit részletekben már látott. Nekem a Hófehérke és A kis hableány volt a két nagy kedvencem, de mindkettőben elég ijesztő a gonosz szereplő, szóval ezeket korainak ítéltem*. Esti mesében a Csipkerózsika a kedvence, de abban meg annyira ijesztő a gonosz tündér felbukkanása és átokszórása, hogy amikor először láttam a mesét, konkrétan a frász kitört, pedig már felnőtt voltam :D Nagyon szerettem gyerekként a Kissyfurt (az mondjuk nem Disney), de az meg úgy indul, hogy meghal Kissyfur anyukája, szóval ez is elvetettem. Így esett végül a Hamupipőkére a választás, mert abban semmi rémisztő nincs emlékeim szerint, és azt is szoktuk olvasni este, szóval a történet már ismerős a gyerek számára.

Így esett, hogy Flóra első "egész estés" rajzfilmje a Hamupipőke lett. Nagyon tetszett neki, tátott szájjal nézte. A végén megkérdeztem, mi tetszett benne a legjobban, és hát a végén az esküvő :) Este könyvben is a Hamupipőkét kérte, és már most szólt, hogy a mesét is szeretné majd megnézni újra. Nem csodálom, még mindig nagyon jó.

*Aztán ki tudja... Egyszer, amikor még nem volt KidsTube a telefonomon, ahol is én válogatom össze, mire tud kattintani a gyerek, és egy-egy videó után nem dob fel további ajánlatokat az app, valamelyik mese egyik része után felkínálta a youtube A kis hableánynak ezt a jelenetét (5:22-től kb. 7-ig, a rövid klipet nem találom meg még egyszer). Már nem emlékeztem rá, mi lesz a jelenet vége, mert gyerekkoromban láttam utoljára a rajzfilmet, de amikor betört a hajóba a cápa, megállt bennem az ütő, hogy na, most jól megrémült a gyerek, ki tudja, meddig fog ezzel a képpel álmodni. Ehhez képest Flóra a 2 perces videó végén közölte, hogy "még egyszer", majd megint megnézte. Kérdeztem tőle: "Nem ijesztő?" Erre rám nézett, elmosolyodott, és olyan kis elnézően azt mondta: "Nem ijesztő, anya." És tényleg nem is tűnt úgy később sem, hogy megijedt volna tőle.