Barbie (2023) - csupa spoiler

Amikor először olvastam, hogy készül a film, úgy gondoltam, biztos nem fogom megnézni. Voltak ugyan Barbie babáim gyerekkoromban, szerettem is őket, de sosem voltam rajongó, és felnőttként sem lettem az. Amikor láttam, hogy Margot Robbie lesz Barbie, és kikerültek az első képek a forgatásról, akkor már úgy éreztem, lehet, hogy ez egy jó vígjáték lesz. Amikor pedig megnéztem az előzetest, már biztos voltam benne, hogy meg szeretném nézni a filmet. És, amióta végigolvastam egy cikket, ahol screenshotokkal illusztrálva összeszedték Margot Robbie és Ryan Gosling a filmmel kapcsolatos interjúinak legviccesebb pillanatait, már kifejezetten vártam. Múlt szombaton kaptam is kimenőt estére, és beültem az egyik angol nyelvű moziba, ami nincs messze tőlünk. (Imádom, hogy több angol mozi is van a városban, és nem kell vadászni az eredeti nyelvű filmeket. Bár megbékültem a német nyelvvel, amióta itt élek, azért amerikai/angol filmet német szinkronnal nem szeretek nézni.) Nagyon kíváncsi voltam, én vajon melyik táborba kerülök, abba, ahol utálják, abba, ahol imádják, vagy abba, ahol úgy vélik, egynek elmegy.

Ebből a képből sejtettem, hogy egy jó kis vígjáték készül.

Hát, nekem ez nagyon bejött. Teljesen érthetetlenné vált számomra az összes negatív vélemény, amit olvastam korábban, és nem tudom elképzelni azt a nőt, aki a film hatására szakít a párjával*, úgyhogy utána vagy másfél órán át elemzéseket olvastam, hátha nem értem a történetet. De értem, szóval akkor nem tudom, mi lehet.

Nagyon tetszett a vizuális humor, a sok geg, a sok poénos szöveg. A kedvenc mondatom a mesélőtől származik (aki Helen Mirren). Azt mondja, Barbie-nak minden nap élete legjobb napja, majd bemutatja ezeket a tökéletes napokat, majd: "De Kennek csak akkor lehet jó napja, ha Barbie ránéz." Ezen a fél terem visított. Én is. Ja, egyébként rengeteg korombeli volt a nézőtéren, kb. a nézők fele férfi, és láttam csak srácokból álló baráti társaságot is.

Ez pedig a vizuális humor egyik példája a rengeteg közül. Számomra legalábbis.

Nem értem, miért érzik sokan férfigyűlölőnek/feminácinak a sztorit. Azért, mert Barbie világában a nők irányítanak mindent, és a férfiak csak úgy mellesleg vannak? De hát a Barbie babát kislányoknak találta ki egy nő az önbizalmuk erősítésére! Milyen lenne már, ha még a kislányok számára alkotott, képzeletbeli világban is a férfiak lennének a világ és minden egyéb urai? (Az 1950-es évek legvégén járunk a Barbie születésekor, amikor még széles körben elterjedt nézet volt, hogy a nő ne akarjon semmit, legfeljebb háztartást vezetni és gyereket nevelni.) Azzal sincs problémám, hogy az igazi világba csöppenve Barbie-t sokkolja, hogy a nők még mindig, hatvan év elteltével is hátrányban vannak a férfiakhoz képest (pl. a babát gyártó cég igazgatótanácsában egy szál nő sincs, és a vezérigazgató szerint az 50-es évek óta összesen kétszer volt női vezetőjük - nem néztem utána, elhittem neki), Kennek meg könnybe lábad ettől a szeme örömébe. Tök logikus reakció mindkettő. Az is logikus, hogy Ken nyakát törve rohan haza, hogy ott is bevezesse a patriarchátust, és megmutassa a nőknek, milyen elnyomottnak lenni. Az is logikus, hogy van olyan nő, akinek ez nagyon nem tetszik, és megpróbálja visszacsinálni a dolgot. Az pedig egy kifejezetten jó konklúzió, hogy mindkét fél belátja, az elnyomás fáj, ezért meg kell próbálni olyan világot kialakítani, ahol egyenjogúság van, vagy valami afféle. És, igen, van a filmben egy darab meleg karakter is. Engem ez nem bánt. Léteznek melegek, és, mint a filmben is látható, semmivel sem kevesebbek, mint a többiek, és senkit sem akarnak erőszakkal rávenni, hogy meleg legyen.

Szerintem az is jó, hogy szóba kerül Barbie alakja és annak negatív hatása, és az is, hogy beszélnek arról, milyen céllal készültek/nek különböző foglalkozásokat bemutató Barbie-k. Érdekes adalék volt számomra, amit egy FB-posztban láttam: a Mattel 1965-ben hozta ki az űrhajós Barbie-t, és 1983-ban járt először nő az űrben. Nem semmi.

Összességében szerintem ez egy nagyon vicces film mélyebb mondanivalóval, nem egy idétlen Barbie-mese. Nem kedvelem jobban a Barbie-kat most sem, mint előtte, nem lesz barbie-s bármim sem, viszont örülök, hogy elkészült ez a film, és annak is, hogy megnéztem. Ja, és nem hagytam el a férjemet a moziból hazaérve.

*Vagyis sejtem, mi lehet. Tomi pénteken mondta, hogy kicsit izgul, mert két embertől is hallott olyan sztorit, hogy valamelyik ismerősükkel szakított a párja a film után. Én már akkor is mondtam, hogy azok a kapcsolatok nem állhattak erős lábakon, és nem a film lehetett a szakítás oka. Azóta egy telexes videóban egy harmadik ilyen történet is elhangzott, viszont ott egyértelműen kiderült, hogy a lány nem érezte jól magát a kapcsolatban, és a film üzenete az volt számára, hogy egyedül is lehet lenni, nem kell mindenáron pár. Ja, hát, ez bizony így van, ezt én is felfedeztem valamikor huszonévesen, csak én nem egy filmet nézve döbbentem rá.