Kettesben
Megbeszéltük, hogy mostantól minden héten elmegyünk valahová kettesben, és megkérjük a nagynéniket vagy a nagyszülőket, hogy addig vigyázzanak Flórára.
Az első ilyen megmozdulás két hete volt, amikor anyuék jöttek. Szombat délelőtt koriztunk, aztán sétáltunk egy nagyot a Ringen. Nagyon jólesett. Az is, hogy Flóra simán elengedett minket: mosolyogva integetett, és egy jajszava sem volt, amiért otthon maradt. Persze rajtunk kívül a szüleimet ismeri a legjobban, velük találkozik leggyakrabban, bízik bennük, szereti őket. Még aludt is anyunak, amin én teljesen elámultam, mert általában ragaszkodik hozzám ilyenkor, de nagyon örültem, hogy így alakult.
A második múlt csütörtökre esett, amikor is ebéd után elhúztunk mozizni. Megnéztük a Rontó Ralph második részét. Németül. Én mindig mindent angolul akarok nézni, Tomi meg németül (vagy magyarul), és mivel most csak a német nyelvű vetítés időpontja volt jó, hamar eldőlt, mi legyen. Csodálatos módon most először nem zavart, hogy németül beszélnek egy eredetileg angol nyelvű filmben, sőt azóta többször nem jutott eszembe elsőre, angolul vagy németül láttuk. Ez jó jel, így három és fél év után lassan megszokom, hogy német környezetben élek :D (Semmilyen más helyzetben nincs bajom a némettel, csak a moziban, teszem hozzá gyorsan.) A film valami elképesztő aranyos és vicces, én szinte elejétől a végéig vihogtam. Király gegek vannak benne, és szerintem nagyon kreatív az elképzelés, hogyan nézhet ki belülről a net. Vanellope dala, a Disney-paródia, hú, annyira tetszett! Azért angolul is meg fogom nézni, ezt már érzem.
Ma pedig elmentünk az Illúziók Múzeumába. Ezt Tomi az évfordulónkra kapta tőlem. Merthogy pénteken, 22-én volt az első randink harmadik évfordulója, nem mellesleg éppen aznap volt egy éve, hogy Flórát hazahozhattuk a kórházból. A múzeum is tetszett, sok-sok érdekes illúziót mutat be, sok mindent ki lehet próbálni. Személyes kedvencem a henger, ahol egy teljesen szilárd vashídon állsz, de ez a híd egy forgó hengerben van, amitől teljesen olyan érzésed lenne, mintha imbolyognál. Többször nekidőltem a korlátnak, nagyon-nagyon izgalmas volt, mert közben az eszemmel tudtam, hogy stabilan állok. Mutatok innen egy-két képet. Aki Bécsben jár, és már az összes kötelezőt látta, de nem akar csak úgy lézengeni, szerintem bátran szánjon rá egy órát. Csak azt sajnálom, hogy nem kétszer ekkora a hely.
Az első ilyen megmozdulás két hete volt, amikor anyuék jöttek. Szombat délelőtt koriztunk, aztán sétáltunk egy nagyot a Ringen. Nagyon jólesett. Az is, hogy Flóra simán elengedett minket: mosolyogva integetett, és egy jajszava sem volt, amiért otthon maradt. Persze rajtunk kívül a szüleimet ismeri a legjobban, velük találkozik leggyakrabban, bízik bennük, szereti őket. Még aludt is anyunak, amin én teljesen elámultam, mert általában ragaszkodik hozzám ilyenkor, de nagyon örültem, hogy így alakult.
A második múlt csütörtökre esett, amikor is ebéd után elhúztunk mozizni. Megnéztük a Rontó Ralph második részét. Németül. Én mindig mindent angolul akarok nézni, Tomi meg németül (vagy magyarul), és mivel most csak a német nyelvű vetítés időpontja volt jó, hamar eldőlt, mi legyen. Csodálatos módon most először nem zavart, hogy németül beszélnek egy eredetileg angol nyelvű filmben, sőt azóta többször nem jutott eszembe elsőre, angolul vagy németül láttuk. Ez jó jel, így három és fél év után lassan megszokom, hogy német környezetben élek :D (Semmilyen más helyzetben nincs bajom a némettel, csak a moziban, teszem hozzá gyorsan.) A film valami elképesztő aranyos és vicces, én szinte elejétől a végéig vihogtam. Király gegek vannak benne, és szerintem nagyon kreatív az elképzelés, hogyan nézhet ki belülről a net. Vanellope dala, a Disney-paródia, hú, annyira tetszett! Azért angolul is meg fogom nézni, ezt már érzem.
Ma pedig elmentünk az Illúziók Múzeumába. Ezt Tomi az évfordulónkra kapta tőlem. Merthogy pénteken, 22-én volt az első randink harmadik évfordulója, nem mellesleg éppen aznap volt egy éve, hogy Flórát hazahozhattuk a kórházból. A múzeum is tetszett, sok-sok érdekes illúziót mutat be, sok mindent ki lehet próbálni. Személyes kedvencem a henger, ahol egy teljesen szilárd vashídon állsz, de ez a híd egy forgó hengerben van, amitől teljesen olyan érzésed lenne, mintha imbolyognál. Többször nekidőltem a korlátnak, nagyon-nagyon izgalmas volt, mert közben az eszemmel tudtam, hogy stabilan állok. Mutatok innen egy-két képet. Aki Bécsben jár, és már az összes kötelezőt látta, de nem akar csak úgy lézengeni, szerintem bátran szánjon rá egy órát. Csak azt sajnálom, hogy nem kétszer ekkora a hely.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése