Brit vígjátéksorozatok

 A BBC oldala időnként bekerül a hírfolyamomba, és, ha éppen valamelyik műsorajánlójuk jut el hozzám, azt meg szoktam nézni. Így bukkantam rá a Ghosts című sorozatra is, ami 2019-ben indult, és idén jön ki az utolsó, 5. évada. Annyira vicces volt az a két perc, amit láttam belőle, hogy elkezdtem a sorozatot. Rendesen berántott, esténként, amikor már elaludtak a gyerekek, két-három rész is lecsúszott belőle, így néhány hét alatt ledaráltam az egészet. (Az eddigi négy évad hat-hat részes, egy rész kb. fél óra.) Nagyon megkedveltem a szereplőket, és utánanéztem a színészeknek is. Így derült ki, hogy a szellemek közül hatan már sokadszorra dolgoznak együtt, és ők is írják a sorozataikat, például a Ghosts is az ő ötletük és forgatókönyvük eredménye. 

Mindenkinek melegen ajánlom, zseniális az egész alapötlet, az összes karakter, az, ahogy négy évadon keresztül csepegtetik a szellemek előtörténetét, és még mindig nem tudjuk mindenkiről, hogyan halt meg. Ugyanakkor volt olyan történet, ami utána még napokig eszembe jutott, annyira sokkoló volt számomra.

A főcíme is szuper:

Készült ebből egy amerikai adaptáció is, az 2021-ben indult, évadonként 18 részt készítettek (eddig, de nem tudom, megy-e még a móka, vagy már lefújták). Ebből is megnéztem az első két részt. Döbbenetes a különbség. Olyan érzésem volt, mintha az amerikai készítők nem értették volna a brit sorozat lényegét (bár nyilván nem csak egyféleképpen lehet valamit értelmezni, és nem is én mondom meg, minek mi a helyes értelmezése) - itt az első rész első öt percében elmeséli a szellemek fele, hogyan halt meg. Az egész sokkal pörgősebb, kapkodósabb, és sokkal gyengébbnek éreztem a színészi alakításokat. Meg aztán az eredeti változatban Alison és Mike teljesen hihető pár, míg az amerikai pár tagjai között semmiféle kémiát nem éreztem. Egy darabig azt hittem, ennek ellenére nézem majd egy ideig, hátha érdekes az amerikai szellemek előtörténete, de sajnos nem érdekel eléggé, úgyhogy ez ennyi.

Miközben olvasgattam a brit csapatról, akik egyébként "a hat idióta" néven hivatkoznak magukra, több izgalmas dologra is rábukkantam.

- 2009-ben a Horrible Histories c. könyvsorozatból (aminek több kötetét is olvastam tiniként, és nagyon szerettem), készítettek egy 64-65 részes sorozatot. Ezt is meg fogom nézni, bár az első, amit láttam belőle, nekem kicsit idétlennek hatott. De azért még kap lehetőséget, hátha.

- 2013-ban kezdődött a Yonderland című sorozatuk, amit szintén ők írtak, és ahol szintén ők alakítják a szerepek zömét. Három évad, összesen 28 rész. Ez volt a következő, ami beszippantott, és két hét alatt le is ment esténként. Irtó vicces, imádtam ezt is. Más stílus, mint a Ghosts, sokkal inkább angol humor. Szerintük gyerekeknek forgatták... Hát... Nem tudom, mit bír az átlag brit gyerek pszichéje, mindenesetre az én magyar gyerekeimnek esetleg 15-16 éves korukban fogom megmutatni. Kisebb gyerekre szerintem olyan hatása lehet, mint ránk volt a Varjúdombi meséknek - sötét, nyomasztó, groteszk, sokszor ijesztő. Egészen horrorisztikus jelenetek/képek is vannak benne, amiktől nekem is felgyorsult a pulzusom, bár tény, hogy én nem bírom a horrort, és nem is vagyok edzett, csak a Sikoly első részét láttam egyetlen alkalommal. (Angolórán, mert azt hozta be az egyik srác filmnézős órára, a tanárnő meg le is vetítette :D Aztán ő sikítozott legjobban, mert nem bírja a horrort :D) Mivel ugyanaz a hat színész alakítja a legtöbb karaktert, vannak olyan poénos pillanatok, amikor egymással szemben állnak két csoport tagjai, és mindkét csoportban ugyanazok az emberek láthatók, csak más sminkkel/jelmezben.

A főcímét is szeretem, de azt sajnos nem találtam meg a youtube-on.

- 2015-ben forgattak egy filmet Bill címmel Shakespeare életéről. Ez még nem került sorra, de a listámon már fent van.

- Idén októberben megjelenik a Ghostshoz írt kísérőkönyvük, amiből kiderül, melyik szellem milyen nyomokat hagyott a világban. Ezt egyből előrendeltem, és remélem, lesz olyan király, mint a sorozat.

Imádom ezt a csapatot, remélem, sok jót alkotnak még együtt.