LizaGazdija

hogy mindenféle embert meg lehet ismerni, és mindenféle dolgokat lehet látni. Ma láttam az eddigi talán legérdekesebbet. Jó nagy lakás, öt szoba, benne kilenc albérlő (jelenleg hét pasi és két nő), és a kilenc albérlőre egy vécé, egy fürdőszoba és egy konyha (igaz, két nagy hűtő). Talán látszott, hogy elkerekedett a szemem, mert a főbérlők (akik nagyon szimpatikusak voltak) igyekeztek meggyőzni arról, hogy tök jó ott lakni, pl. biztosítottak róla, hogy nem fog ott engem molesztálni senki, mert rendet tartanak a lakók között. Ekkor egy kicsit megijedtem, mert bennem magamtól fel sem merült, hogy bárki is molesztálni akarna. Amúgy nem lehet felvinni ellenkező nemű vendéget, ami kissé problémás, mert én szeretnék Tomival lenni, amikor szabadnapja van, és be tud jönni Bécsbe. Rögtön hozzátették, hogy ha van férjem, ő jöhet, de hát nincs, és nem fogom azt hazudni, hogy Tomi az. Tényleg szimpatikusak a főbérlők, a nő különösen, tök kedves, értelmes, de valahogy az is kicsit baljósnak tűnt, a

Hogy jól induljon a nap... Megérkeztem a munkahelyre, ahol is döbbenten néztek rám, majd mondták, hogy hát ők küldtek SMS-t, a mai munka elmarad, mert valami technikai átállás van. Király. Egyrészt ez lett volna 70-80 euró, ami jelen helyzetben kicsit sem mindegy, másrészt most már kezd a hócipőm tele lenni azzal, hogy random módon érkeznek meg az osztrák számomra küldött SMS-ek, kb. vagy igen, vagy nem alapon. Írtam is a kedves szolgáltatónak, hogy ugyan árulják már el, mit lehetne tenni, mert nagyon bosszantó és kínos ez a helyzet. A munkaügy pozitív oldala, hogy így nyertem 12 órát, és van egy fordításra fordítható napom, ami nagyon kell, mert minél előbb érek végre a letisztázás végére, annál előbb kapok pénzt. Úgyhogy neki is esem a munkának.

Jó kemény napom lesz, de magamnak csináltam, szóval szavam nem lehet. Amikor felvettek a telefonálós munkára, úgy volt, hogy szabadon osztjuk be az időnket, akkor megyünk telefonálni, amikor akarunk. Nos, azóta kiderült, hogy valójában akkor megyünk telefonálni, amikor van munka, és hát munka nincs túl sűrűn. Erre a hétre három műszakot jelöltek meg, a szerda délelőttöt és délutánt meg a csütörtök délutánt. Mivel Tomi csütörtökön és pénteken lesz itt, és az annyira nem sok idő, hogy én közben megcsináljak egy teljes műszakot, ma délelőttre és délutánra kértem magam. 12 órát leszek ott, hát, izgi lesz. Vettem ma 1,5 euróért 10 darabos színes ceruza készletet, nyomtattam a netről felnőtt színezőt, és színezéssel fogok küzdeni az agyhalál ellen. (Sokáig tart, mire az automata kisorsolja az újabb telefonszámot, és ha közben az ember nem csinál semmit, nagyon gyorsan elfárad. Ezért aztán ki is van téve az irodában, hogy hozzál magaddal könyvet, sudokut, színezőt, tanulnivalót vagy bármit,

Vagyis holnap szerda, amikor is jön Tomi :) Még csak múlt szerdán reggel ment vissza, de olyan, mintha hosszú hetek óta nem találkoztunk volna. Nagyon várom már, egy csomó szuper programot eszeltünk ki csütörtökre és péntekre, ráadásul még szülinapja is volt, úgyhogy azt is megünnepeljük. Az ovi ma nem volt annyira jó, nem tudom, miért. Az egyik csoport esetében azért sejtem, hogy az lehetett az ok, hogy túl kicsik a gyerekek, szinte mind 3-3,5 éves, velük meg sok mindent még nem lehet csinálni. Jó, a Wheels on the Busnál a mutogatást többnyire csinálták, de amúgy nehéz bármilyen játékra rávenni őket. Egy másik csoportban ült a mai nap legérdekesebb résztvevője: icipici volt, a kezében szorongatta a maciját, és csendben sírdogált. Leguggoltam hozzá, kérdeztem, mi a baj, erre mondták a többiek, hogy még csak most kezdte az ovit. Szegénykém. Ha még külföldi is, akkor külön durva élmény lehet, hogy nem lehet az anyukájával, cserébe egy árva szót sem ért abból, ami körülötte történik. Az

Gondoltam, megpróbálok bekerülni. Nem lesz könnyű, hiába mondta eddig mindenki, hogy annál egyszerűbb nincs, ha az embernek van tanári diplomája. Gondoltam, úgy lehet legegyszerűbben munkát kapni valamelyik iskolában, ha a Közigállás osztrák megfelelőjén jelentkezem tanárnak Bécsbe, majd felhívok kiszemelt iskolákat. Az elsőt már fel is hívtam. A mondókámat nem mondhattam végig, szavamba vágott az igazgató, és közölte: "Nálunk nincsenek szabad órák, jó? Viszonthallásra!" Oszt letette. Nyilván itt is úgy megy, mint otthon, már rég megvan a jelölt, csak kötelező meghirdetni az állást. Vajon lehet, hogy soha nem lesz normális munkám Ausztriában?

Két vászontáskám van nekem, egy baglyos meg egy zöld, amit egy politikai párt kampányának során szereztem valamikor októberben, de lehet, hogy még szeptemberben. A baglyos most az ovis táskám, és most nem akarok kipakolni belőle, mert félek, hogy nem kerül vissza bele minden, pedig ami benne van, az mind kell minden órán. Ma este újabb szobát tekintettem meg, plusz egy másikba visszamentem ismerkedni a négy lakótárssal*, és vinni akartam egy vászontáskát a könyvemnek, amit épp olvasok. Mivel a baglyos nem lehetett az, a zöld maradt kizárásos alapon. A zöld akkor egyszer volt a kezemben, amikor megkaptam, utána beköltözött a szekrénybe (kicsit túl hosszú a füle, nem kényelmes vállon hordani), és azóta csak nejlonszatyrokat tartok benne. Ilyet sem tette bele minimum január óta, mert elfelejtettem, hogy ezt használom erre, és azóta egy aldis papírtáskában gyűjtöm őket. Szóval kellett a zöld táska, ezért kipakoltam belőle a szatyrokat. És tudjátok, mit találtam a legalján? A kis szaténszüt

Az ovisok olyan cukik, hogy olyan nincs is. Örültek nekem, emlékeztek a nevemre, ki is tudták ejteni, és az egyik csoportban csoportos ölelésben részesítettek, ami azt jelenti egész konkrétan, hogy megrohant egyszerre 15 törpe, és ölelgették derekamat-lábamat-kezemet, ki mit ért. Teljesen meghatódtam :) Azt figyeltem meg, hogy sokkal többet bírnak, mint amennyit az óvónők gondolnak róluk. Ma mindegyik csoportban azt mondták, amikor megmutattam, mivel készültem, hogy ennek a fele is sok, ennyit nem fognak felfogni. Ennek ellenére minden csoportban mindent meg tudtunk csinálni. (Új téma/szókincs nem volt, azt ismételtük, amit múltkor csináltunk, csak más játékokkal.) Lenyűgöző, milyen hatékonyan lehet nekik játékokat tanítani úgy is, hogy csak angolul szólok hozzájuk, amit nem értenek. Óvodásnak lenni király. Az angolos kártyácska bejött, tök lelkesek lettek tőle, és nagy izgatottan válogatták, ki milyen szívecskét kér a magáéra. Innentől kezdve egyik fő profilom a matricavadászat és -gy

- Letisztáztam 90 oldalt a 255 oldalas fordításból. - Még egyszer átgondoltam az ovis óratervet, kinyomtattam és felvagdostam az összes képecskét, kártyácskát és miegyebet (és most marhára izgulok... ez minden héten így lesz? A tiniknél/felnőtteknél miért csak az első óra előtt izgulok?) - Megnéztem egy Castle-t, aztán egy adag Big Bang Theoryt is, mert munka után édes a pihenés. - Marha sokat gondolkodtam rajta, hogyan osszam el hétfőre és keddre a csütörtök előtt elvégzendő feladataimat, de még nem jutottam végleges döntésre. - Feltöltöttem az egyenlegemet, így most van 2000 percem, 2000 SMS-em meg 3000 MB-om a következő 30 napra. Ha erre előbb rájövök... - Elég sokat fantáziáltam mindenféle kajákról. Biztos éhes vagyok. (Amúgy nem nagyon, csak hiányzik a napi betevő nass.) - Mindjárt edzek egyet. - Aztán gyors zuhany után extra korán lefekszem. - Az ágyban még olvasom kicsit a Közelebb hozzád, Istenem című könyvet, amiről azt hittem, nagyon izgalmas lesz, mert hát a Titanicr

Nem valami nagy cucc, viszont meglepően finom lett. Csirkemell sózva-pirospaprikázva, sütőbe be, fél leveskockás vízben zöldbab megfőz, levében rizs szintén, kész. Sikeresen úgy intéztem, hogy mára pont ne maradjon itthon semmiféle nass, szóval se mogyoró, se sajt nincs a szekrényemben/hűtőmben, ezért úgy érzem, lekaparom a falat estig. Sebaj, délutánra még van egy almám, az majd segít valamennyit. Aztán holnap mindenképp beszerzem a nasst, mert nassnak lenni kell.

Nagy nehezen kivakartam magam az ágyból reggel, kicsit magamhoz tértem, majd elballagtam a postára, hogy elkérjem a bankkártyám PIN-kódját, meg betegyem a kauciót, amit tegnap készpénzben visszakaptam. Sikerrel jártam, szuper. Nem mintha a lány válaszolt volna a hajnali 1-kor elküldött levelemre, szóval közel sem biztos az a szoba. Nem baj, mostanra meggyőztem magam, hogy a 350 eurós sok szempontból jobb lesz: - csak ketten leszünk, nem öten - szebb a lakás és a szoba is - két házra van egy Hofer (ami otthon Aldi), a házzal szemben nyílik hamarosan a Billa, plusz egy aluljárón átballagva egy hatalmas Intersparban találom magam, ráadásul van egy zöldséges is valamelyik szomszéd házban, és 1,49-ért adja a csodaszép alma kilóját (igen, egy zöldséges megítélésekor szempont, hogy legyen csodaszép almája, lehetőleg ne aranyáron) - pillanatok alatt elérem a vonatot, mivel a lakás a pályaudvar tőszomszédságában van - a buszpályaudvart szinte ugyanannyi idő alatt lehet megközelíteni, mint

Alvás helyett, nagyon okos. De majd mindjárt alszom is, csak egyelőre kicsit nehezen kapok levegőt, meg csíp az orrom alatt, a szám fölött. Az orrom helyén egy piros krumpli van. - Mi lehet annak az oka, hogy szeptember óta most már sokadszor vagyok megfázva? Az éves átlagom egy betegség. Oké, hogy most is kinyírtam a torokfájást már a legelső napon két Sterpsils segítségével, de ez a nátha sem jellemző rám, és elmúlhatna már. Nem akadályoz igazán semmiben, nem érzem rosszul magam, elfunkcionálok, csak ha könnyebben kapnék levegőt, az király lenne. - Visszaírt a tegnapi nő, akiről azt gondoltam, nem voltam szimpatikus neki, enyém a szoba. Igen ám, csakhogy egy másik, nagyon-nagyon olcsó szoba tulajdonosa is írt, hogy elmehetnék megnézni, én meg elmentem. És az a baj, hogy tetszik. Kb. feleakkora, mint a mostani, feleannyi tárolóhellyel jár, és nem egy lakótárs van, hanem négy. De a négyből ketten otthon voltak, jófejek, fiatalok (a másik helyen kicsit idősebb nálam a nő), nem zavar

csak közben nagyon sok a feszültség meg a stressz, és képtelen vagyok a jóról írni. Pedig ami jó, az nagyon jó. Ami viszont nem jó, hát... Úgy érzem, Nevena a fejemen ugrál, hogy költözzek már el, pedig enélkül is épp elég stresszes szobát találni Bécsben. Tegnap megnéztem egyet, ma hármat, ebből kettőbe költöznék be, de az egyikben nem tetszettem a lakótársnak, a másikban meg kicsit sok pénzt kéne kiköhögni egyszerre, és hát jelenleg nincs pénzem. Nemsokára lesz, mert az egyik fordításért napokon belül kapok, a másiknál meg már csak kb. egy hét, hogy leadjam, és utána egy héten belül jön az átutalás, meg aztán ha az ovi már fizet, akkor jobb lesz, csak pont most pont nem annyira jó. Viszont szeretnék tényleg május 1-jével kiköltözni, mert arra nincs szükségem, hogy naponta kérdezgesse a lakótárs egyre idegesebben, hogy mikor megyek, pedig fogja, mert el kell adnia minden bútort az én szobámból is. A munka meg... Elküldtem az igazolást a nyelviskolának még múlt pénteken, azon meleg

    A szülinapomra - "Találtam egy csokrot, ami már majdnem fele olyan szép, mint te vagy, úgyhogy elhoztam." (Instant olvadás)   Csak úgy Kartitschból, mert megtetszett neki, és gondolta, elhozza nekem :)

Ma is voltam a tegnapi oviban két csoportnál, és ma megdicsértek az óvónők, hogy tök jó volt a foglalkozás, élvezték a gyerekek, csak így tovább. Remélem, az óvodavezetőnek is ezt mondják, és örülök, hogy a jelek szerint sikerült a tegnapi első két óra után rátalálni a helyes csapásirányra. Bőven lesz hova fejlődni, de így most lelkesen tudok a jövőbe tekinteni, ma pl. hazafelé végig azt tervezgettem, jövő héten mi legyen a téma, milyen játékokat vigyek, mit csináljunk, hogy csináljuk. Nagyon helyesek a gyerekek, tiszta boldogsághormon-löket volt köztük lenni. Ez meglep, mert azt gondoltam, kettőnél több 10 éven aluli nagyon megterhelő élmény lesz nekem. Hozzáteszem, nem maradhatok velük egyedül, a szerződésemben szerepel, és szerintem valamilyen vonatkozó törvényben is benne lehet, hogy az óvoda területén mindenkor az óvónők a felelősek a gyerekekért, nekik folyamatosan jelen kell lenniük, akkor is, ha az angoltanár foglalkozást tart. Így aztán az óvónők nagyon sokat segítettek, sőt

Tegnap majdnem egy órát késett a vonat felsővezeték-szakadás miatt, így jól elcsúsztam az esti programmal, az ovira való készüléssel (minden megvolt már, csak nyomtatni, ragasztani, vágni kellett, plusz letölteni a dalokat, amiket kiválasztottam), fél 12-kor feküdtem 10 helyett. Ennek megfelelően ma jó fáradtan kezdtem a napot, de azért túléltem, csak az a kár, hogy negyed 4-kor lefeküdtem fél órára, és negyed 7-kor keltem fel :/ Így most későig fordíthatok, de hát ez van, így jártam. Két oviba kell majd járnom, ma az egyikben voltam négy csoportnál. Iszonyú sok gyereket láttam, a harmadának sem tudtam megjegyezni a nevét, aminek nem örülök, de remélem, hogy pár hét alatt mindenkiét fogom tudni. Az óvodavezető minden csoport legalább egyik óvónőjének bemutatott, és elmondta, hogy ovisokkal ma dolgozom először, szóval a többség sejtette, mire számítson. A készülésnél persze figyelembe vettem, hogy pici gyerekekről van szó, de még annál is picibbek, mint amire számítottam. Legalábbis a

Óratervet kéne gyártanom ezerrel, és csinálom is félgőzzel, de muszáj írnom, hogy ne a fejemben legyenek a gondolatok meg az élmények. (UPDATE: Közben találtam már kész óraterveket, egyet ki is választottam, átalakítottam gondolatban, úgyhogy holnap már csak kb. egy órát kell vele foglalkozni. Most megnyugodtam. És mindjárt elmesélem, milyen óratervről is van szó.) Csütörtökön hazajöttem, és aznap meg pénteken végig rohantam. Csütörtökön - titkos küldetésen voltam, - be kellett vásárolni a Tescóban, aztán - elmentem edzésre is, mert ha csütörtök este itt vagyok, akkor nem tudok nem menni, ez függőség nálam. Pénteken délelőtt - voltam az egyik kiadóban, átvettem a két most megjelent könyvem tiszteletpéldányát, - voltam a másik kiadóban, adtam számlát, kapok pénzt, - voltam a nyelviskolában, hogy a harmadik igazolást is elkérjem, mert a bécsi suli mindig kitalál valami újat. Kíváncsi leszek, erre most mit lépnek, jó-e már. Délután - még egy kicsit vásároltam, - otthon villá

Nekem nem, mégis kaptam. A házban csak én, jeee. Azért megosztom a mai szocioélményt, amíg el nem felejtem. Nem túl jó arcú, nem egészen józan férfi halad a Corvinnál, és üvölt valakivel: - Engem is megbasznak, te faszszopó, engem is megbasznak! (Megáll, agresszívan széttárja a karját.) Én három napig thai boxoztam*. Gyere, támadj meg! Gyere! *Ezen a ponton felvihogtam, de egyrészt nagyon dühös volt, és észre sem vett, másrészt orrom elé tartott könyvvel ballagtam, így simán azt lehetett hinni, hogy abban értem poénhoz.

1942-ben ezen a napon kapta meg Málta a György-keresztet VI. György angol királytól a II. világháborúban tanúsított bátorságáért. Málta szerencsétlen módon belesodródott a háborúba - akkoriban már jó másfél évszázada a nyakán ültek a britek, úgyhogy amikor a németek hadat üzentek Nagy-Britanniának, mindjárt másnap megjelentek az első olasz gépek Málta fölött, és nekiláttak az ország módszeres földig bombázásának. Úgy két évig repkedtek a bombák, a fővárosból, Vallettából például nem sok maradt . A máltaiak nagyon-nagyon büszkék erre a kitüntetésre. A király által a kereszt mellé írt szöveget emléktáblán elhelyezték a Nagymesterek Palotájának külső falán, de nem csak ebből lehet tudni, hogy büszkék - ők nem úgy emlékeznek vissza az országukat ért megpróbáltatásokra, hogy milyen szerencsétlenek is ők, hanem úgy, hogy mindig zsinórban jöttek a megpróbáltatások, de ők mindig helytálltak, mert ők egy erős nép. Van videó a kereszt átadási ünnepségéről (51 másodperc): Nem mintha kötődn

Éreztem én, hogy még semmi sem biztos. Mára kiderült, hogy a pölteni iskola nem téríti az útiköltségemet, ami napi 24, bérlettel havi kb. 130 euró. A válasz nagyon izgalmas volt arra a kérdésemre, hogy van-e lehetőség az ingázás térítésére: nincs, mert Pölten a szolgálatteljesítés helye lenne. Ezt konkrétan még most sem értem - ha Pöltenben kell dolgozni, nyilván ott van a szolgálatteljesítés helye, és attól leszek ingázó, hogy a lakhelyem meg Bécsben van. Tényleg fogalmam sincs, mit akartak mondani ezzel a válasszal, mindenesetre visszamondtam a munkát. Persze sokat gondolkodtam ezen, mert kell az állás, mert dolgozhatnék, lenne fizetésem, a két kötelező tanfolyamból az egyiket ingyen adnák, a másik 60 euró lenne (amúgy a kettő kb. 300, és kb. mindenhol kérik). De ha kb.5-600 eurót keresek, nem akarom a negyedét-harmadát utazásra költeni. Otthon persze simán lehetne, hogy nem fizetik az ingázást, de ez Ausztria, ahol törvény van rá, hogy kötelező nekik, és nem szeretnék lényegesen h

- Elvileg felvettek egy céghez, ahol ovisoknak taníthatok majd angolt heti két délelőtt, ugyan nem Bécsben, de Bécs után az első kisvárosban. Azért csak "elvileg", mert még nincs szerződés, az ovik még nem okézták le a dolgot, nem kaptam még részleteket, nincs még meg a kezdés dátuma, stb., de a cég már gyűjti az infót, és hamarosan keres. - Elvileg felvettek a pölteni sulihoz is, ahol nem voltak túl kedvesek az interjún. Végül is nem kapok csoportot, hanem helyettes leszek, de az is heti 10 óra. Lesz majd tanfolyam jövő héten, aláírjuk a szerződést, és remélem, viszonylag hamar lehet kezdeni. - Ebből a két munkából meg fogok tudni élni. Félretett pénzt euróban még nem fogok keresni, de már az is csupa öröm, hogy végre nem a megtakarított pénzemet meg a forintomat kell majd költenem. - Hamarosan végére érek a mostani könyvnek, amiért fogok kapni fizetést. - A következő könyv már most megvan, elvileg nem lesz üresjárat a kettő között. - Ősszel meg fog jelenni az a könyv,

Tomi már az állandó munkahelyén van, ami nem Tirol, és az első héten mindjárt két részletben kapta meg a két szabadnapját, az elsőt mára. Mivel tegnap este kicsit korábban végzett, mindjárt be is jött Bécsbe, hogy a mai napot végig együtt tudjuk tölteni. És ha már ilyen jól alakult, mára beterveztük a Haus des Meerest, ami az itteni Tropicarium. Egy toronyban rendezték be 50 éve, de nem akármilyen toronyban - még a II. világháború idején építették óvóhelynek. Ezen meglepődtem, mert eddig csak légó pincék ről hallottam, ilyen célból épített tornyokról sosem. Az épület kívülről nem túl szép (na, jó, csúnya, de persze nem is szépségversenyre készült), belülről viszont gyönyörű. 11 emeletes, mindegyik emeleten mindenféle halak, rákok, kígyók és persze növények kaptak helyet. Nagyon érdekes, elég jól lekötött mindkettőnket pár órára. A két legfelső szinten is elég sokáig elvoltunk, mert onnan meg csodálatos kilátás nyílik Bécsre. Persze vannak képek is. Miután végigjártuk a torony minden ze

Nagyon szép, megható mese arról, hogy a szerelem nem kalitka, és hagyni kell egymást repülni. Arról nem vagyok meggyőződve, hogy ennyire kell hagyni, de a vélemények persze különbözőek lehetnek. Én mindenesetre azt gondolom, hogy amit a lány vár a fiútól, azt senki sem várhatja a szerelmétől. Amit ő kér, az túl sok. Hogy a fiú mégis minden óhaját teljesíti, az szerintem nem okos dolog, de persze lehet, hogy hosszú távon megéri. Meg aztán lehet ezt a kapcsolatot a lány szemszögéből nézni, és úgy érezni, hogy a fiú kér túl sokat. Hogy a lány mégsem teszi meg, amit a szerelme kér, az mindenesetre elgondolkodtató. De bizonyára mindkettő tudja, mit miért tesz, és valójában nem nehéz happy endet képzelni a történetük végére. Gyönyörűek az illusztrációk, nagyon jól illeszkednek a mese hangulatához. A nyelvezet is csodálatos, ízes, mint egy igazi népmese. Jólesett ez a történet, szinte biztos, hogy fogom még olvasni.

Sajnos nem tudok úgy haladni, ahogy szeretnék, szét vagyok esve. Azért ma csak sikerült 40 oldal, és már csak 61 van hátra. De várom a végét, hajjaj! Ez minden könyvnél így van. Amikor 100 oldal alá kerülök, alig várom az utolsó sort. Ha a végére érek, ami várhatóan csütörtökön lesz, már csak újra kell olvasnom kétszer (kb. 4 napot szánnék rá), és kész, vége. Ennek a hősnőnek sem ártana, ha valaki kicsit megcibálná a haját, csak úgy finoman, de hát a naiváknál ez már csak így van. Legalább jól felvágták a nyelvét, és szerez vidám pillanatokat, amikor nem fogom a fejem, amiért ilyen buta. (És őt is okosnak szánták, azt érzem a szövegből. Nem értem.) Annyira megjött a kedvem a Vivicittához, hogy megnéztem, milyen távok lesznek a félmaratonon kívül, és kiderült, hogy a hosszú futások nem is szombaton, hanem vasárnap vannak, és lehet indulni 10 km-en is. Hmm, hmm. Csábító. Szerintem menne, bár nem készültem rá. Azért még meglátjuk, hogyan alakul a hétvége. És felmerül az örök kérdés, mis

De tényleg. Aznap lesz - a Fitness Éjszakája több száz ingyenes edzéssel, - félmaratoni és egyéb távokon futóverseny, - a Filmharmonikusok koncertje egy csomó csodás filmzenével, valamint - a Cirkusz Világnapja, amelyet a Fővárosi Nagycirkusz is megünnepel. Én meg csak kapkodom a fejem, és nem tudok döntésre jutni, mert még az sem biztos, hogy bármelyik programra is eljuthatok ezek közül, mert lehet, hogy aznap családi ünneplés is lesz otthon.

Ma kiderült, hogy a tavasz ebben a lakásban is hangyákkal érkezik, csak itt sokkal durvább a helyzet, mert ezek a hangyák legalább kétszer akkorák, mint az otthoniak. De jó is ez, nem tudtam már, mi hiányzik :)

És a költészet napja. Tomi küldött egy cikket , amiben sok-sok olyan infó volt, amit csak részben vagy egyáltalán nem ismertem eddig. Megint jól megsajnáltam szegény költőt, nagyon kemény élete volt. Kertész leszek Kertész leszek, fát nevelek, kelő nappal én is kelek, nem törődök semmi mással, csak a beojtott virággal. Minden beojtott virágom kedvesem lesz virágáron, ha csalán lesz, azt se bánom, igaz lesz majd a virágom. Tejet iszok és pipázok, jóhíremre jól vigyázok, nem ér engem veszedelem, magamat is elültetem. Kell ez nagyon, igen nagyon, napkeleten, napnyugaton - ha már elpusztul a világ, legyen a sírjára virág. 1925. április Egyébként meg olyan brit nagykövetünk van, aki tud magyarul, és nem fél használni ezt a tudását. A mai nap tiszteletére például József Attilát szavalt, íme:

Fruzsival régóta terveztük, hogy elmegyünk ide, igaz, én azt gondoltam, krimimúzeumról van szó, és az osztrák krimi fejlődését mutatja be. De ha tudom, hogy bűnügyi múzeum, akkor is ugyanennyire vártam volna, mert érdekel a téma, izgalmas az, ahogyan az igazságszolgáltatás fejlődött, szóval mindenképp nekem való a kiállítás. Tényleg érdekes is volt, és nagyon... plasztikus. Annyi infó volt, hogy esélyünk sem volt mindent elolvasni/befogadni, pl. szobánként jó három-négy gyilkosság története az elkövetés részleteitől az ítéletig, meg persze mindegyikhez grafika, festmény, korabeli újságcikk, halálos ítélet kihirdtése (nehogy valaki véletlenül ne jusson el az akasztásra) és nagyon sok esetben mumifikált fej vagy koponya, változó, hogy az elkövetőé vagy az áldozaté. Ennek megfelelően igen hamar elfogott a hányinger, de igazán durva csak akkor lett, amikor a XIX. század második feléhez megérkezve már fotókat lehetett nézegetni a tetthelyről meg a boncolásról. Valami rettenet, miket képes