Breaking News

Két vászontáskám van nekem, egy baglyos meg egy zöld, amit egy politikai párt kampányának során szereztem valamikor októberben, de lehet, hogy még szeptemberben. A baglyos most az ovis táskám, és most nem akarok kipakolni belőle, mert félek, hogy nem kerül vissza bele minden, pedig ami benne van, az mind kell minden órán. Ma este újabb szobát tekintettem meg, plusz egy másikba visszamentem ismerkedni a négy lakótárssal*, és vinni akartam egy vászontáskát a könyvemnek, amit épp olvasok. Mivel a baglyos nem lehetett az, a zöld maradt kizárásos alapon. A zöld akkor egyszer volt a kezemben, amikor megkaptam, utána beköltözött a szekrénybe (kicsit túl hosszú a füle, nem kényelmes vállon hordani), és azóta csak nejlonszatyrokat tartok benne. Ilyet sem tette bele minimum január óta, mert elfelejtettem, hogy ezt használom erre, és azóta egy aldis papírtáskában gyűjtöm őket. Szóval kellett a zöld táska, ezért kipakoltam belőle a szatyrokat. És tudjátok, mit találtam a legalján? A kis szaténszütyőt, benne az összes kedvenc fülbevalómmal, ami még januárban szökött meg tőlem, amikor kijöttem Bécsbe. Nem értem. Nem lehetett ott. A zöld táskához október óta kétszer nyúltam: egyszer kitettem a kamrába, amikor hazaköltöztem, egyszer meg visszatettem a szekrényembe, amikor visszajöttem. A fülbevalók a hátizsákom kis zsebében voltak, oda tettem be őket, amikor elindultam otthonról, és amikor itt kipakoltam a zsebet, már nem voltak benne. Nem mintha panaszkodni akarnék, nagyon-nagyon örülök, csak ez most legalább olyan szürreális, mint az, hogy abból a zsebből eltűntek. Nem értem. MAGIC!

És ma, 2016. április 25-én még a hó is szakadt Bécsben. Én nem tudom, mit szív az időjárás-felelős, de el kéne venni tőle, mert szemmel láthatóan nem tesz jót neki.





*Voll süß mindegyik, ott szeretnék lakni, bár új szemszögből sikerült ma megtekinteni a helyzetet, és arra jöttem rá, hogy mindenképp minimum 40 euróval olcsóbban fogok lakni mostantól, mint eddig, szóval valójában teljesen mindegy, melyik szobába megyek.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nehéz

Kép
időszakban vagyunk. 10 hónap a tanév, nem telt el másfél sem, de én már a végét járom. Különleges iskolát választottunk Flórának (tehát nem speciálisat, de többet nem mondhatok, mert annyi erővel majdnem ki is írhatnám, melyikről van szó). Sokan tesznek így, a város minden pontjáról járnak ide gyerekek. Pár éve van ez az iskola, az elejétől fogva volt iskolabusz a messzebb lakóknak. Hát, idén nincs, és erről egy árva szót sem szólt senki egészen a tanévkezdés előtti tizedik napig. Ez nem kis rápacsálás nekünk - 50 percre lakunk a sulitól. Szerencsére van a kerületben egy másik család, velük fogtunk össze, legtöbbször az anyuka viszi be reggel Flórát, és kétszer haza is hozzák, van, hogy kocsival. Én vészeseti megoldás vagyok, de volt már, hogy bevetettünk engem is.  Ők tőlünk fél órára vannak, a kiindulási megállójukba viszem a gyereket 7 után kicsivel, szóval fél 7 körül indulunk minden nap. Nekem 40-45 perc a sulitól a munkahelyem, a másik anyukának 30, én 8-kor kezdek, ő fél 9-kor,
További információk

Gumimacik utoljára

Kép
Végére értem a sorozatnak, megnéztem mind a hat évadot. Szomorúan tapasztaltam, hogy ez is lezáratlan maradt, mint oly sok más sorozat. Kár érte. Aranyos mese volt ez, bár szerintem az eleje sokkal jobban sikerült és humorosabb, mint a harmadik-negyedik évadtól kezdve a későbbi részek. Van kedvenc figurám is: Gyagyás Tódi (magyar hangja Botár Endre). Annyira kedvenc, hogy nem átallottam utánanézni, vannak-e tódis ereklyék, esetleg plüssök, de ami van, az olyan ronda, hogy nem kéne. Így aztán csak álljon itt egy kép Gyagyás Tódiról, alatta meg az egyik legjobb szövege: "Nem vered át a csupa ész Tódit!" Egy sóhajjal búcsút intek gyermekkorom eme szeletének, és felnőttesebb vizekre evezek: következőnek Jóbarátokat fogok nézni.
További információk

Gárdonyi Géza: Isten rabjai

Kép
Ez a könyv valamikor hetedik táján volt kötelező olvasmány, de nem olvastam el. Pedig anyu megvette a szép, új kiadást, ezt itt: Bennem viszont iszonyú ellenállás volt a vallással szemben akkoriban, szó nem lehetett arról, hogy bármit is a kezembe vegyek, amiben bármilyen vallásról is szó esik, pláne, ha akörül forog az egész történet, és pláne, ha az a vallás a kereszténység. Hiába szerettem a Margit-legendát, öreg hiba volt a címbe beleírni Istent, ez volt ugyanis a garancia arra, hogy ne olvassam el a könyvet. Gondoltam, fölösleges lenne elolvasni amúgy is, hiszen a legendát oda-vissza kenem-vágom, majd megírom az irodalom dolgozatot ilyen időpocsékolás nélkül is, addig meg olvasom valamelyik olyan könyvemet, ami érdekel is. A terv jó volt, csak azon bukott el, hogy a dolgozatban ravasz, addig és azután is példa nélküli módon nemcsak a történetre vonatkozó kérdések szerepeltek, hanem idézetkiegészítős feladat is, sőt főleg az. A könyv elolvasása nélkül viszonylag nehéz emléke
További információk