Munka...

Éreztem én, hogy még semmi sem biztos.

Mára kiderült, hogy a pölteni iskola nem téríti az útiköltségemet, ami napi 24, bérlettel havi kb. 130 euró. A válasz nagyon izgalmas volt arra a kérdésemre, hogy van-e lehetőség az ingázás térítésére: nincs, mert Pölten a szolgálatteljesítés helye lenne. Ezt konkrétan még most sem értem - ha Pöltenben kell dolgozni, nyilván ott van a szolgálatteljesítés helye, és attól leszek ingázó, hogy a lakhelyem meg Bécsben van. Tényleg fogalmam sincs, mit akartak mondani ezzel a válasszal, mindenesetre visszamondtam a munkát. Persze sokat gondolkodtam ezen, mert kell az állás, mert dolgozhatnék, lenne fizetésem, a két kötelező tanfolyamból az egyiket ingyen adnák, a másik 60 euró lenne (amúgy a kettő kb. 300, és kb. mindenhol kérik). De ha kb.5-600 eurót keresek, nem akarom a negyedét-harmadát utazásra költeni. Otthon persze simán lehetne, hogy nem fizetik az ingázást, de ez Ausztria, ahol törvény van rá, hogy kötelező nekik, és nem szeretnék lényegesen hátrányosabb feltételekkel dolgozni csak azért, mert otthon az a módi. Amúgy ez szép gyakorlat arra, hogyan kell nemet mondani, és nem elvállalni minden hülyeséget, ami nekem egyértelműen nem éri meg.

Nagy kár érte, és külön szép, hogy egy hónap alatt jutottunk el idáig. Most megint kezdhetek keresni. Van már három hely, amit kinéztem magamnak, csak olyan jó lenne végre már pénzt keresni, és lezárni ezt a csodás, keresős időszakot, ami 3 hónapja tart. Telik az a bakancs, nagyon telik.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nehéz

Gumimacik utoljára

Gárdonyi Géza: Isten rabjai