Már kedd van
Vagyis holnap szerda, amikor is jön Tomi :) Még csak múlt szerdán reggel ment vissza, de olyan, mintha hosszú hetek óta nem találkoztunk volna. Nagyon várom már, egy csomó szuper programot eszeltünk ki csütörtökre és péntekre, ráadásul még szülinapja is volt, úgyhogy azt is megünnepeljük.
Az ovi ma nem volt annyira jó, nem tudom, miért. Az egyik csoport esetében azért sejtem, hogy az lehetett az ok, hogy túl kicsik a gyerekek, szinte mind 3-3,5 éves, velük meg sok mindent még nem lehet csinálni. Jó, a Wheels on the Busnál a mutogatást többnyire csinálták, de amúgy nehéz bármilyen játékra rávenni őket. Egy másik csoportban ült a mai nap legérdekesebb résztvevője: icipici volt, a kezében szorongatta a maciját, és csendben sírdogált. Leguggoltam hozzá, kérdeztem, mi a baj, erre mondták a többiek, hogy még csak most kezdte az ovit. Szegénykém. Ha még külföldi is, akkor külön durva élmény lehet, hogy nem lehet az anyukájával, cserébe egy árva szót sem ért abból, ami körülötte történik. Azért az óvónénikhez kicsit már kötődik, az óra közepén odament az egyikhez, és ott állt mellette egészen az óra legvégéig.
Lakásfronton még mindig semmi biztos, de egyre durvább lenne, ha visszamondanám a 350 eurós szobát. Meh. Nem baj, majd lesz valami. Örülnék, ha hétfőn már költözhetnék, tényleg nyomasztó kicsit itt lenni. Közben találtam még hat használható álláshirdetést, aminek az oktatáshoz van köze, szóval azokat is megpróbálom. A gimiket meg mostantól nem hívogatom, hanem e-mailt írok nekik, aztán majd ha megnézték a rengeteg csodapapíromat, eldöntik, érdeklem-e őket. De ez, hogy rámcsapják a telefont, annyira nem volt jó élmény, hogy esélyt akarjak adni további hasonló helyzeteknek.
Ma eljutottam a Family Guy 8. évadának első, multiverzumos részéhez, és újfent megállapítottam, hogy Seth McFarlane teljesen hülye. De pont ezért szeretjük :)
Plusz egy: tök jó érzés látni a Molyon, milyen sokan olvassák azokat a könyveket, amiket én fordítottam, meg azt is, hányan szerezték be az újak valamelyikét a Könyvünnepen. Juhú!
Napi poén:
Az ovi ma nem volt annyira jó, nem tudom, miért. Az egyik csoport esetében azért sejtem, hogy az lehetett az ok, hogy túl kicsik a gyerekek, szinte mind 3-3,5 éves, velük meg sok mindent még nem lehet csinálni. Jó, a Wheels on the Busnál a mutogatást többnyire csinálták, de amúgy nehéz bármilyen játékra rávenni őket. Egy másik csoportban ült a mai nap legérdekesebb résztvevője: icipici volt, a kezében szorongatta a maciját, és csendben sírdogált. Leguggoltam hozzá, kérdeztem, mi a baj, erre mondták a többiek, hogy még csak most kezdte az ovit. Szegénykém. Ha még külföldi is, akkor külön durva élmény lehet, hogy nem lehet az anyukájával, cserébe egy árva szót sem ért abból, ami körülötte történik. Azért az óvónénikhez kicsit már kötődik, az óra közepén odament az egyikhez, és ott állt mellette egészen az óra legvégéig.
Lakásfronton még mindig semmi biztos, de egyre durvább lenne, ha visszamondanám a 350 eurós szobát. Meh. Nem baj, majd lesz valami. Örülnék, ha hétfőn már költözhetnék, tényleg nyomasztó kicsit itt lenni. Közben találtam még hat használható álláshirdetést, aminek az oktatáshoz van köze, szóval azokat is megpróbálom. A gimiket meg mostantól nem hívogatom, hanem e-mailt írok nekik, aztán majd ha megnézték a rengeteg csodapapíromat, eldöntik, érdeklem-e őket. De ez, hogy rámcsapják a telefont, annyira nem volt jó élmény, hogy esélyt akarjak adni további hasonló helyzeteknek.
Ma eljutottam a Family Guy 8. évadának első, multiverzumos részéhez, és újfent megállapítottam, hogy Seth McFarlane teljesen hülye. De pont ezért szeretjük :)
Plusz egy: tök jó érzés látni a Molyon, milyen sokan olvassák azokat a könyveket, amiket én fordítottam, meg azt is, hányan szerezték be az újak valamelyikét a Könyvünnepen. Juhú!
Napi poén:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése