A szobakeresésben az a jó,

hogy mindenféle embert meg lehet ismerni, és mindenféle dolgokat lehet látni. Ma láttam az eddigi talán legérdekesebbet. Jó nagy lakás, öt szoba, benne kilenc albérlő (jelenleg hét pasi és két nő), és a kilenc albérlőre egy vécé, egy fürdőszoba és egy konyha (igaz, két nagy hűtő). Talán látszott, hogy elkerekedett a szemem, mert a főbérlők (akik nagyon szimpatikusak voltak) igyekeztek meggyőzni arról, hogy tök jó ott lakni, pl. biztosítottak róla, hogy nem fog ott engem molesztálni senki, mert rendet tartanak a lakók között. Ekkor egy kicsit megijedtem, mert bennem magamtól fel sem merült, hogy bárki is molesztálni akarna. Amúgy nem lehet felvinni ellenkező nemű vendéget, ami kissé problémás, mert én szeretnék Tomival lenni, amikor szabadnapja van, és be tud jönni Bécsbe. Rögtön hozzátették, hogy ha van férjem, ő jöhet, de hát nincs, és nem fogom azt hazudni, hogy Tomi az. Tényleg szimpatikusak a főbérlők, a nő különösen, tök kedves, értelmes, de valahogy az is kicsit baljósnak tűnt, amikor azt mondta, szeretne engem ebbe a szobába, mert kicsit emelném a lakóközösség színvonalát - nagyon jólesett, csak nem biztos, hogy szeretnék én ebbe a lakóközösségbe bekerülni. Reggel írok nekik, hogy nem veszem ki a szobát. 290, kaució nincs, de alaposan átrágtam ezt a kérdést, és úgy döntöttem, akkor sem szeretnék ennyi emberrel együtt lakni. Ráadásul a szoba annyira kicsi, hogy épp csak be lehet lépni, tehát pl. arra sem lenne esélyem, hogy tornázzak, márpedig az nekem fontos. Nem mintha minden nap csinálnám, ahogy kéne, de azért heti egyszer-kétszer sort kerítek rá, és ahhoz hely kell.

A többi helyről még nem szóltak vissza, pedig volt, ahol azt mondták, ma már valószínűleg lesz döntés. Ez azt jelenti, hogy a pályaudvarnál lévő szobába költözöm be, ahonnan múlt pénteken visszajelzett a nő, hogy mehetek. Igaz, hogy az összes többi lehetőség jóval olcsóbb, de azért csütörtökön közölni, hogy akkor én vasárnaptól mégsem veszem ki a szobát, az kicsit talán aljas.