Haus des Meeres

Tomi már az állandó munkahelyén van, ami nem Tirol, és az első héten mindjárt két részletben kapta meg a két szabadnapját, az elsőt mára. Mivel tegnap este kicsit korábban végzett, mindjárt be is jött Bécsbe, hogy a mai napot végig együtt tudjuk tölteni. És ha már ilyen jól alakult, mára beterveztük a Haus des Meerest, ami az itteni Tropicarium. Egy toronyban rendezték be 50 éve, de nem akármilyen toronyban - még a II. világháború idején építették óvóhelynek. Ezen meglepődtem, mert eddig csak légópincékről hallottam, ilyen célból épített tornyokról sosem. Az épület kívülről nem túl szép (na, jó, csúnya, de persze nem is szépségversenyre készült), belülről viszont gyönyörű. 11 emeletes, mindegyik emeleten mindenféle halak, rákok, kígyók és persze növények kaptak helyet. Nagyon érdekes, elég jól lekötött mindkettőnket pár órára. A két legfelső szinten is elég sokáig elvoltunk, mert onnan meg csodálatos kilátás nyílik Bécsre. Persze vannak képek is. Miután végigjártuk a torony minden zegzugát, hazajöttünk, ettünk rakott zöldbabot, aztán Tominak már mennie is kellett vissza. De most nem volt olyan szörnyű az elköszönés, mert lehet tudni, hogy jövő héten megint találkozunk. Még nem voltam abban a kis faluban, Melk közelében, de már most kedvelem :)

 
Szuperek ezek az ábrák, imádtam őket.

 
Nagyon cuki ezzel a foggal :)








 
Nagyon jó kis helyszín ez gyerekzsúrnak. Az meglepett, hogy itt akár szerda délután is tud gyerekzsúr lenni, azt hittem, az mindenütt csak hétvégén van. A kávézó neve amúgy Sharky, és a tányérokon stílusosan cápa alakú gumicukor várja a gyerekeket :)


 


 


 
Nem kicsi, nem csúnya város ez a Bécs.



 
Az eredeti funkció emléke


 

 
Látjátok a pici, fehér csillagocskákat az akvárium falán? Annyira helyesek! 

 
Ez is nagyon tetszett. Az egész épületben ilyen átlátszó csövek futnak mindenfelé, és a hangyáknak szabadon lehet bennük kolbászolni. Élnek is a lehetőséggel, többnyire levéldarabkákat cipelnek. Jópofa :)

 
Barátság... Őket egyébként már a kasszánál lehet látni, ha az ember kicsit felfelé néz.

 
Szóval elég hangulatos a hely.

Még egy plusz infó, aminek semmi köze a mai programhoz: amióta ideköltöztem, erre a blogra (hogy ez mikor történt, abban már nem vagyok biztos), 70000 kattintás esett az oldalon. Köszönöm :)

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nehéz

Kép
időszakban vagyunk. 10 hónap a tanév, nem telt el másfél sem, de én már a végét járom. Különleges iskolát választottunk Flórának (tehát nem speciálisat, de többet nem mondhatok, mert annyi erővel majdnem ki is írhatnám, melyikről van szó). Sokan tesznek így, a város minden pontjáról járnak ide gyerekek. Pár éve van ez az iskola, az elejétől fogva volt iskolabusz a messzebb lakóknak. Hát, idén nincs, és erről egy árva szót sem szólt senki egészen a tanévkezdés előtti tizedik napig. Ez nem kis rápacsálás nekünk - 50 percre lakunk a sulitól. Szerencsére van a kerületben egy másik család, velük fogtunk össze, legtöbbször az anyuka viszi be reggel Flórát, és kétszer haza is hozzák, van, hogy kocsival. Én vészeseti megoldás vagyok, de volt már, hogy bevetettünk engem is.  Ők tőlünk fél órára vannak, a kiindulási megállójukba viszem a gyereket 7 után kicsivel, szóval fél 7 körül indulunk minden nap. Nekem 40-45 perc a sulitól a munkahelyem, a másik anyukának 30, én 8-kor kezdek, ő fél 9-kor,
További információk

Gumimacik utoljára

Kép
Végére értem a sorozatnak, megnéztem mind a hat évadot. Szomorúan tapasztaltam, hogy ez is lezáratlan maradt, mint oly sok más sorozat. Kár érte. Aranyos mese volt ez, bár szerintem az eleje sokkal jobban sikerült és humorosabb, mint a harmadik-negyedik évadtól kezdve a későbbi részek. Van kedvenc figurám is: Gyagyás Tódi (magyar hangja Botár Endre). Annyira kedvenc, hogy nem átallottam utánanézni, vannak-e tódis ereklyék, esetleg plüssök, de ami van, az olyan ronda, hogy nem kéne. Így aztán csak álljon itt egy kép Gyagyás Tódiról, alatta meg az egyik legjobb szövege: "Nem vered át a csupa ész Tódit!" Egy sóhajjal búcsút intek gyermekkorom eme szeletének, és felnőttesebb vizekre evezek: következőnek Jóbarátokat fogok nézni.
További információk

Gárdonyi Géza: Isten rabjai

Kép
Ez a könyv valamikor hetedik táján volt kötelező olvasmány, de nem olvastam el. Pedig anyu megvette a szép, új kiadást, ezt itt: Bennem viszont iszonyú ellenállás volt a vallással szemben akkoriban, szó nem lehetett arról, hogy bármit is a kezembe vegyek, amiben bármilyen vallásról is szó esik, pláne, ha akörül forog az egész történet, és pláne, ha az a vallás a kereszténység. Hiába szerettem a Margit-legendát, öreg hiba volt a címbe beleírni Istent, ez volt ugyanis a garancia arra, hogy ne olvassam el a könyvet. Gondoltam, fölösleges lenne elolvasni amúgy is, hiszen a legendát oda-vissza kenem-vágom, majd megírom az irodalom dolgozatot ilyen időpocsékolás nélkül is, addig meg olvasom valamelyik olyan könyvemet, ami érdekel is. A terv jó volt, csak azon bukott el, hogy a dolgozatban ravasz, addig és azután is példa nélküli módon nemcsak a történetre vonatkozó kérdések szerepeltek, hanem idézetkiegészítős feladat is, sőt főleg az. A könyv elolvasása nélkül viszonylag nehéz emléke
További információk