LizaGazdija

Itthon sírni végül is nem produktív, akadályoz a fordításban, és a lelkemnek sem tesz jót, ezért kimentem a Margitszigetre, és lenyomtam az első triplámat. Az 15,6 km, és 104 perc kellett hozzá. Kb. ilyesmi szintet várnék magamtól a jövő vasárnapi félmaratonon is, úgyhogy nem reménytelen a helyzet :) A térdem mondjuk most fáj, mint az állat, de majd mindjárt jegelem, aztán meg kenegetem, és holnap úgyis pihen, mert csak este megyek edzésre, futkosni nem fogok. Valamint kitaláltam a hozzáállásomat is. A lényege, hogy it's not my loss, tehát nem én vagyok az, aki veszített, T többet bukott azon, hogy közölte, ne folytassuk. Hosszú távon neki rosszabb lesz, hogy elküldött.

vajon nekem lesz-e valaha is valakim, vagy én ennyit tudok, hogy szimpatikus vagyok meg kedves, de otthonra nem kellenék.

hogy olyan pasik, akik nem szeretnének kapcsolatot, meg kötődési problémáik vannak, stb., mégis mi a jó francért regisztrálnak társkereső oldalra, de főleg miért írnak lányoknak, ráadásul olyan lányoknak, akiknek oda van írva az adatlapjukra, hogy komoly kapcsolatot keresnek, aztán miért jutnak el az első randiig, a másodikig, a harmadikig meg a negyedikig, miért mondanak szépeket, miért bókolnak, és aztán miért közlik minden előjel nélkül, hogy akkor ők most nem állnak készen egy kapcsolatra. Mennyire utálom ezt az egészet már, te jó ég.

nem is kell név. That escalated quickly.

Vannak ismerőseim, akik gesztusokban, tulajdonságokban annyira egyformák, mintha ikrek lennének. Egyszer szeretnék összeismertetni egy-egy ilyen párost, és megnézni, mint tudnak kezdeni egymással, jóban lesznek vagy utálni fogják egymást, tudnak-e beszélgetni, ha igen, miről. Biztos, hogy nagyon érdekes lenne.

Dani már hetek óta mondogatja, hogy nézzem meg, és amikor T. a szerdai mozizásra szintén ezt a filmet javasolta, úgy gondoltam, akkor hajrá. A görög-perzsa háborúkról igazából elég homályos emlékeim vannak, régen volt már a gimi. Azért azt mindjárt tudtam, a 300 mire utal, ennek örültem. De nem is ez a lényeg, hanem a benyomásaim a filmről. - Nagyon látványos, főleg 3D-ben. - Nagyon sok benne kockahas, ami nekem inkább volt röhejes, mint bármi más. Ha valaki feltalálná az időgépet, nagyon szeretnék visszamenni az ókorba, és megnézni már egy görög harcost. - Elég sok benne az amerikai elem, ami érthető, miután amerikai film, de ettől még vicces. - Rengeteg benne a kegyetlenkedés és a vér. Bár tényleg látszik, hogy művér, akkor is elgondolkodtam azon, vajon a csatákban miért kell egymást ennyire megölni. Biztos azért, mert az látványos, de hát... - Az Artemisziát játszó színésznő egész egyszerűen gyönyörű. - Az egész film folyamán építgetik Artemiszia karakterét: okos,

Házi feladat a diákoknak (40-50 közöttiek): küldjék el nekem a kedvenc reklámjuk linkjét, és írjanak két-három mondatot arról, miért szeretik. (Kezdők.) Csak a két legjobbat szeretném megosztani. 1. Küld nekem egy linket, plusz a következő szöveget: "Funny." Se többet, se kevesebbet. Nem mondom, hogy nem lettem ideges. 2. Küld nekem egy Google Translate-tel fordított szöveget, aminek kb. a negyedét bírom kihámozni a katyvaszból. És igen, bosszant, hogy annyi időt nem szán a házira, hogy elővegyen egy szótárt, és megpróbálja lefordítani azt a két mondatot, inkább bevágja a Google Translate-be, ami arról híres, hogy baromira nem tud semmilyen nyelven. És nem azért bosszant, mert azt hiszem, engem akart átverni, hanem azért, mert magát verte át, és ezzel a módszerrel jó úton halad afelé, hogy sose tanuljon meg rendesen angolul. Azért szoktak lenni jó élményeim is, tudjátok, hogy azokat is meg szoktam írni, de hogy ezen most mennyire kiakadtam... (Jó, nem olyan szörnyen nag

mert meghalni sincs időm kb. De majd ha lesz, mindenről beszámolok. Azért röviden a jelenlegi helyzet: elhavazódás, torokfájás, zene, örömmel és várakozással a holnap elébe nézés. Ezek vannak. Ja, meg mézes tea. De ez utóbbit már nagyon utálom.

Tegnap öröm-boldogság, 300, ma torokfájás, nyomottság, elbizonytalanodás. Jó ez a nap, de azért a tegnap jobb volt, mi tagadás.

életben van. Szerencsére. Viszont súlyos agyvérzése volt, a jobb oldala teljesen lebénult, bár az orvosok szerint könnyen lehet, hogy felgyógyul ebből, mert például már valamennyire tudja mozgatni a jobb lábát. Egyelőre életveszélyes állapotban van, az orvosok szerint akkor lehet bizakodni, ha az agyvérzéstől számítva hét napon belül nem hal meg. Ma van a hatodik nap. Ezeket onnan tudom, hogy ma végre volt időm bekopogni a lányához, aki nagyon örült nekem, elmesélte, mi a helyzet, és többször megköszönte, hogy segítettem neki, meg ott voltam az anyukájával, amíg ő rohangált. Remélem, jó vége lesz a történetnek.

Ma már 32 perc alatt futottam körbe a szigetet, közben egyszer sem kellett megállni, és a térdem is szépen bírta a megpróbáltatást. Most örülök a fejemnek :) És várom a félmaratont.

Több órám elmaradt, így jutott időm fordítani. A gépem azt játszotta, hogy időnként kikapcsolt, ami nagyon kedves meg minden, csak nehéz úgy dolgozni, meg aztán automatikus mentés ide vagy oda, mindig elvész ilyenkor egy-két mondat. Aztán egyszer megint kikapcsolt, visszakapcsoltam, és közölte, hogy az utoljára másfél órája mentett fordítási állapotot tudja visszaállítani. És tényleg. Elsőre elszomorodtam, aztán kicsit ideges lettem, de ez a kettő együtt sem tartott öt percig, inkább nekiestem annak a pár oldalnak újra, és egész gyorsan a végére is értem, mert szerencsére még szinte minden mondatnál emlékeztem, hogyan írtam magyarul. Fél óra volt az egész. De azért a tanulság megvan: mostantól bekezdésenként Ctrl+S, az a tuti.

Én eddig nem tudtam, hogy Rejtő verseket is írt. Pedig de. A Moly jóvoltából ma megismerkedtem az egyikkel. Íme : REJTŐ JENŐ: FURCSA ESTÉK Most néha-néha álmodozni szoktam nevetséges ez nagyon, de szép. Az ember alkonyatkor meghatottan álmodik csendben egy-két bús mesét. Hogy – teszem – lassan elmúlik az ősz vagy mondjuk nyárral álmodik szegény vagy meglát Téged amint csendben jössz és mondjuk sír is éjnek idején. Vagy hogyha éppen utópiát vágyom megcsókolom lágyan a kezed vagy néha-néha megcsókollak szájon bolond, bús kis álmocskák ezek. És ránkborul az éjjel édesen és látom, hogy nekünk mindent lehet az ilyenek nem álmok, kis szivem, ez már egy bódult, lázas őrület.

Még egy második. Így megy ez. Most is péntektől vasárnapig, mint szeptemberben, de én most csak szombat reggel mentem le, mert pénteken csak úgy értem volna oda, hogy mindenről lemaradok, incl. vacsora, csak az ágyba fekhettem volna be, azért meg minek kifizetni plusz 7500 forintot, ugye. Úgy kezdődött, hogy Újpest-Városkapunál kis híján nem fértem fel a 8:35-ös buszra 8:20-kor. Sosem tolakszom, de most bizony beálltam a sor közepére, különben sosem jutottam volna fel, pedig mindenképpen ott akartam lenni 10-kor az első edzésen. Úgy folytatódott, hogy iszonyú tömeg volt, alig volt levegő, ott álltam három táskával, amikből az egyikben két darab kétkilós súlyzót is cígöltem többek között, mert kiderült, hogy most nem lesz a helyszínen, nekünk kell vinni. (Másfeleset, de nekem olyanom nincs, és nem veszek 4000 Ft-ért, hogy aztán soha többet ne használjam.) Egy ponton gondoltam is rá, hogy én most akkor rosszul leszek, de ez sem szokásom, úgyhogy inkább ittam vizet, és akkor jó lett. Az

1. Az oldalon eddig szerzett tapasztalatainkat meséljük egymásnak a Szimplában ücsörögve. Én előhozom azt a pasit, aki úgy nyitott, hogy látja az adatlapomon, szeretek táncolni, miközben tökre nincs ilyesmi odaírva. Az illetőnek még akkor megírtam, hogy egyébként sem szeretnék vele ismerkedni, de ezután a kezdés után pláne. Azóta is minden nap ír, én meg mindig visszaírok, mert ilyen furán vagyok bekötve. (T. már mosolyog.) Mielőtt elindultam erre a bizonyos másodikra, még benéztem az oldalra, hátha T. írt még valamit, és akkor is ott volt a pasi üzenete, amit meg sem nyitottam, annyira felmérgelt az a hat szó, ami megnyitás nélkül látszik a feladó neve mellett, ugyanis azt a kérdést vetette fel, mikor találkozunk és hova megyünk. Erre T. félénken, halkan, kicsit magasabb hangon, mint ahogy egyébként beszél: - Inkább már ne találkozz vele szerintem, jó? 2. Biliárdozás közben szóba kerül, hogy mellékállásban boszorkány is vagyok, hiszen a név kötelez. - Aha, látszik is a tekintetede

Persze igazságtalan vagyok, mert alapvetően nem szoktam ennyire szétszórt lenni. De címnek jó lesz. Történt, hogy csütörtökön bementem a suliba, hogy megtudakoljam, a főiskolás termemben hogyan tudok kivetíteni dolgokat a hallgatóknak, és kiderült, hogy nem kell se a laptopom, se semmilyen eszköz az iskolától, minden adott a tervem megvalósításához a termemben. Oda is mentem pénteken egy darab pendrive-val, rajta a 135 percből kb. 65 percre tervezett reklámfilmes és nyomtatott reklámos feladataimmal. Ekkor kiderült, hogy teremcsere van. De nem aznap találták ki, hanem januárban, én magam január 31-én értesültem a tényállásról. Ez a kemény, nem a faláb. Nyilvánvaló, hogy a cseretermemben semmiféle technikai eszköz nem áll rendelkezésre, és csütörtök délig lehet igényelni, utána elküldenek a francba. Nem állítom, hogy nem izzadtam le, míg megpróbáltam kreatívan kitalálni, mit csináljak. Úgy döntöttem, a nyomtatott hirdetések esetében megkérem a nyomdát, csináljon nekem egy-egy példán

Danival betértünk a CBA-ba, hogy vegyek hozzávalókat a keksztekercshez, amit majd holnap vagy holnapután akarok megcsinálni. Pikk-pakk végigrohantam a boltot, szerintem három percnél többet nem töltöttünk az alapanyagok összekapkodásával. Én: Látod, milyen gyorsan és hatékonyan vásárolok? Dani: Meg is döbbentő.

Először elmentünk biliárdozni, amivel kapcsolatban előre szóltam, hogy mérhetetlenül ügyetlen vagyok, és tényleg jól emlékeztem. De szerencsére pár éve már megy a magamon nevetés, úgyhogy rendkívül jól szórakoztam. Azért vak tyúk is talál szemet alapon három menetből egyet én nyertem, háhá, de csak azért, mert T. (majd idővel kap nevet is) véletlenül belőtte a fekete golyót. De tök jó volt, nekem megjött hozzá a kedvem, szívesen biliárdoznék máskor is. Kaptam közben egy csomó bókot, az is jó volt :) Aztán sétáltunk, ültünk a Szimplában egy laza három órát, aztán hazasétáltunk, és mintegy 3/4 órát búcsúzkodtunk. Szóval ez egy jól sikerült randi volt, úgy érzem, és úgy néz ki, lesz belőle harmadik is :) Két alkalom alatt eddig már tizenpár órát töltöttünk együtt, mondta is T., hogy ez tök jó, meg olyan, mintha lett volna tíz rövid randink. Most az eddigiekkel ellentétben nemcsak szöveg, hanem érzem is magamon, hogy nem éltem bele magam, inkább csak örülök, hogy jó dolgok történnek megi

Ma az egyik órám után a diákommal együtt én is elindultam, ebédet akartam szerezni A Helyről, amikor a lépcső alján, pont a kapun belül, a kukák mellett fekve találtuk az egyik házbeli nénit. Odarohantam hozzá, kérdeztem, mi történt, segítsek felállni vagy hívjak mentőt. Érthetetlenül beszélt, de végül is a diákom szerencsére kihallotta, hogy azt mondja, a lányát hívjam. Ekkor még nem tudtam eldönteni, hogy most "csak" elesett és meg van ijedve, vagy nagyobb a baj, ezért becsöngettem hozzájuk (a földszinti lakókat nem ismerem, így a nénit sem, de nagy mázlim volt, és elsőre jó csengőt nyomtam meg), a lánya kijött, pillanatok alatt világossá vált, hogy ez jó eséllyel agyvérzés, és akkor hívott mentőt. Ekkor kb. egy perc telt el attól számítva, hogy megtaláltuk a nénit, a mentő további negyed óra múlva ért ki. Közben a lány rohangált, utcai ruhát vett, összepakolta az anyukája iratait, én meg ott guggoltam, tartottam a néni fejét, amíg az új lakó (aki alattam lakik, és 8 hónapj

Tegnap Esztivel ültünk be a Cserpesbe, majd később áttettük székhelyünket a Corvin tetőkertjébe. Ő is idegenbe szakad, igaz, nem olyan hosszú időre, mint Livi, igaz, ő nem olyan hosszú időre, de azért egy búcsú éppen indokolt  volt :) És jó volt.

- Süt a nap. - Meleg van. - Futottam két szigetkört, a térdfájásom kezdete óta először, és 66 perc alatt megvolt, igaz, most nem annyira szeret a térdem. - A Margitsziget tavasszal még szebb, mint egyébként, ha ez lehetséges. - Rájöttem, hogy a napok óta tartó csokiláz nem kizárólagosan csoki iránti vágy, hanem az történt, hogy a szervezetem megkívánta a gyümölcsöt, és amíg erre nem jöttem rá, addig jó volt neki a csoki is. Ennek megfelelően - az év első adag eprét is beszereztem, szépen félbevagdostam a tavalyi rossz élmények után, és isteni finom volt. - Ha már ott voltam, vettem némi zöldalmát is, ami szintén isteni finom. - Meg puncsszeletet, mert... Mert rossz vagyok, és az is isteni finom. - Meg krumplit, és sült krumplit ebédeltem. És nagyon jólesett. Eddig jó ez a tavasz :) Már csak a dekorációt kell hozzáigazítanom, de legkésőbb jövő hét elején az is meglesz.

Livit karácsony előtt pár nappal láttam utoljára (meg nyilván ő is engem), most meg másfél hét múlva idegenbe szakad, ezért úgy éreztük, többszörösen is indokolt a találkozás. Tegnap ejtettük meg. Az volt a terv, hogy sétálunk meg a Károlyi-kertben üldögélünk, de mivel kis híján levitte a fejünket a szél, elbuszoztunk az Urániához, ahol is beültünk a kávézóba, és jó alaposan kibeszéltük mindkettőnk dolgait. Meg pletykálni is volt időnk, persze, mert szoktunk jókat pletykálni is :) A búcsúzásnál megbeszéltük, hogy ez a búcsú nem örökre szól, de azért szükség volt rá, csúnya lett volna, ha úgy megy el április elején, hogy előtte decemberben láttuk egymást utoljára. Grillázsos marcipánszív meg valamilyen narancsos csoda. Meg egy cappuccino.

1. Beszélgetés a villamosmegállóban. Férfi: Na, akkor vasárnap megyünk hozzátok. Nő: Igen? ... Várjál, az nem jó, a Bélának távoltartásija van! 2. Később a buszra felszállt egy szellemileg sérült férfi. Két fiatal lánnyal volt, akik az ismerősei lehettek, a beszélgetésből úgy tűnt, minden kedden találkoznak. A lányok leültették a pasit, aki hamarosan üvöltve zokogott, amiért hozzáért az ülés előtti támla, el is kezdte azt rázni, és kiabált, hogy a támla megharapta. A mellette ülő, számára idegen nő ekkor elmenekült, amit mondjuk megértek, viszont nagyon tetszett a lányok reakciója: "Csak nem bánt az a támla téged! De ha akarsz, kijjebb is tudsz ülni, látod?" Teljesen kedvesen, nyugodtan. A pasi mondta nekik, hogy a körtérre megy, úgyhogy a lányok megkérdezték tőlem, a busz megáll-e ott, nehogy elkeveredjen az ismerősük, mert nekik le kell szállniuk az Astoriánál, és a busz megáll ott, szóval biztos nem lett baj. Én is az Astoriánál szálltam le, és még hallottam, ahogy bes

aminek a végén kiderült, hogy kölcsönös a vonzalom, és lesz második is. Ezek után egész éjszaka a sráccal álmodtam. Nagyon kíváncsi leszek a folytatásra, mert azért vannak fenntartásaim bőven, de közben megnyugodtam, hogy mégsem vagyok teljesen elcseszett egy nő, akinek senki sem tetszik.

Vagy valami ilyesmi. Mindenesetre remegek az édességért, folyamatosan azt tervezgetem, mikor ehetek legközelebb kakaós csigát vagy csokit, mikor ihatok kakaót, és alig bírom kivárni a kiválasztott időpontot. Ez vajon mitől lehet?

Ez egy olyan hétvége volt, amit sikerült  teljes egészében  egyedül tölteni. Egyszer-kétszer felcsillant a remény, hogy mégsem így lesz, de a vége mégis ez lett. Igen, jól látjátok, sajnálom magamat, megviselt vagyok, kétségbeestem, és nem tudom, mit kezdjek magammal. Ma már annyira kiborított, hogy embert nem láttam a két nap alatt (jó, tegnap láttam futókat a szigeten, de akkor sem szólt hozzám senki), hogy dolgozni sem bírtam. A fordítással nem haladtam, óraterveim nincsenek, pedig baromira kellene, hogy legyenek, csak azt várom, hogy végre elmehessek aludni. Ez valami brutális. Nem tudom, mennyit kell még várni, hogy ne legyek egyedül, de nem biztos, hogy kibírom.

Időtlen idők óta nem volt ilyen, és nagyon jólesett. Még egy maratoni hosszúságú álom is belefért, egy igazi Váratlan utazás - Anne - Pán Péter crossover, ahol én voltam Anne és Sara, mikor melyik, és Hetty néni terelgetett meg veszekedett velem, amikor Pán Péter irányítása alatt bajt kevertem. Közben vagy háromszor-négyszer felébredtem, de ahányszor visszaaludtam, mindig ott folytatódott az álom, ahol abbamaradt. Jó volt.

Lesz még munkaszüneti nap, amit nem tök egyedül, teljes csendben fogok eltölteni, hanem a párommal, szeretetben, mosolyogva, gondtalanul. Megj.: Nyilván nem szomorkodom amiatt, hogy futottam egy 32 és fél perces kört, meg lefordítottam 28 oldalt, de azért el bírnám viselni, ha valaki lenne itt velem.

amikor a youtube-on két zene között politikai hirdetés a reklám. Nekem egyetlen politikus se susogja már a fülembe, hogy szavazzak rá, mert ő az ász! Fúj, de undorító... Komolyan, minden villamos, busz, hirdetőtábla tele van a politikával, és akkor ha a tévéből nem is ömlik rám ez a szenny, mert évek óta nem kapcsoltam be, majd zenehallgatás közben fognak ezzel letámadni? Ezt nem kéne engedni, viszont érdemes lenne büntetni. Mennyire várom már április 6-át, te jó ég! Egy dolog enyhíti haragomat, ez pedig az, hogy elsőrangú gombapaprikást sikerült rittyentenem, ami szarvacska tésztával mennyei volt. Egészségemre!

Most már azon megy a nyűglődés, hogy melyikünk játékszabályai nyernek. Most már nem adhatom be a derekamat, ha nem akarok segget csinálni a számból. Nem könnyű a történet, azt meg kell hagyni. (Igen, még mindig Leviről van szó. Biztos eljön majd a nap, amikor már nem lesz róla szó.) Kora délután, még a szélvihar érkezte előtt, kiballagtam a szigetre, és futottam egy kört. Azért jó, hogy egy kilenc héttel a verseny előtt kezdtem a készülést egy nyolc hétre készített felkészülési tervvel, mert így a tropa térdem miatt be tudtam iktatni plusz egy laza terhelésű hetet, amikor is kétszer voltam csak futni, mindkétszer egy kört. 32 és fél percet csináltam ma. Nem is volt szörnyű, a térdemnek pl. egy szava sem volt, csak a talpam zsibbadt el nagyon. Ez meg mitől lehet? A fene se érti. Jövő héttől mindenesetre megint rendes futóedzések jönnek, sok jéggel és Voltaren Fortéval. Aztán a félmaraton után majd ellátogatok az ortopédiára.

"Szia Luca! Az adatlapodon olvastam, hogy szeretsz táncolni." Majd egy egész levél arról, hogy az illető mikor, hol, mit táncol(t). Szépséghiba csak egy: az én adatlapomon baromira nem szerepel, hogy szeretek táncolni. A tánc szó úgy egyáltalán nem fordul elő rajta. Küldjünk személyre szabottnak tűnő tucatlevelet lányoknak, biztos tetszeni fog nekik!

Egy órával előbb eljöttem az edzésről, mert fáj a lábam, plusz megbeszéltük Levivel, hogy találkozunk és beszélgetünk. Amikor szálltam fel a villamosra a Blahán, belefutottam Daniba, mármint nem az unokaöcsémbe, hanem abba a srácba, aki sokáig a Cserpesben dolgozott, és nagyon megkedveltem, mert mindig kedves volt, és nagyon jókat beszélgettünk. Megörült nekem, két puszival köszönt, ami már eleve tök jólesett, aztán beszélgettünk, amíg le nem szálltam. Nagyon jó volt látni, teljesen feldobódtam. Egy virágcsokorral a kezében a barátnőjéhez tartott. Milyen jó lehet egy olyan pasi, aki virággal készül az esti randira, nem?

33 percen belül sikerült futni a szigetkört, még úgy is, hogy közben kétszer is kénytelen voltam megállni, mert 1. nagyon melegem volt, 2. nagyon fájt a lábam. Azért nem vagyok semmi, meg kell, hogy mondjam. A térdem tegnap már nagyon jól volt, ma már nincs annyira jól. Tudom, menjek orvoshoz, de 1. mikor?, 2. félek. Most még egy darabig jegelem meg kenegetem krémmel. Szóval az van, hogy a lábam egész jó időket tudna futni, ha a lábam hagyná, hogy csinálja. Hangozzék ez bármilyen hülyén is. Tiszta stressz vagyok. Tudom, hogy még csak egy hónapja társkeresőzöm, de akkor is félelmetesnek érzem, hogy ennyire nem találok senkit. Azt is tudom, hogy úgy kellene néznem ezt, hogy akivel eddig találkoztam, az mind nagyon jól érezte magát velem, és folytatni akarta a dolgot. Ez hat fiú. De az milyen, hogy én hatból egyet sem érzek annyira hozzám valónak, hogy bármit is akarjak tőlük? Mégiscsak bennem van a hiba? Arra is gondoltam, hogy talán mégis abban kéne bízni, hogy majd élőben megismerked

Ma egész konkrétan annyian voltak az edzőteremben, hogy hárman nem is kaptunk szekrénykulcsot, mert elfogyott. Úgyhogy mi bevittük magunkkal az összes cókmókunkat az órára. Elég vicces volt. A térdem elég jól bírta a megpróbáltatást, csak a 120 perc vége felé kezdett kicsit tiltakozni, de megint raktam rá jeget, mikor hazaértem, és most jól van. Ez azt jelenti, hogy ez egy gyulladás, és ha az lemegy, újra a régi leszek, és lesz félmaraton meg lesz minden. Hurrá!

Nem nagyon van kedvem mostanában semmihez, például írni sem. 1. Van egy fiú, aki a netes ismerkedés szakaszában nagyon tetszett, nagyon úgy tűnt, hogy akkor én meg is találtam azt, akit keresek, majd a személyes találkozón kiderült, hogy nem. És nem vele van a baj, ő pont olyan, mint amilyen neten is volt, egyszerűen bennem nem indult el semmi. Ez kva igazságtalan, valamint nyomasztó és ijesztő. 2. Van egy fiú, aki szimpatikus is lehetett volna, aztán megkérdezte, hogy akkor én minden angol szót tudok-e. Ez engem elszomorított. Talán a kérdés éretlensége lehet az ok, vagy nem tudom. 3. Van egy fiú, akiről írtam már múlt héten is, mint eddigi legérdekesebb randialanyról. A randi nagyon nem volt jó, de neki tetszettem, ezért egy hétig írogatott, hogy de mégis találkozzunk, meg ne féltékenykedjek*, meg ilyen hülyeségek. A történet eddigi csúcspontja, hogy ma fel is hívott, és szóban kezdett győzködni, meg ilyeneket mondott, hogy ő el tud tekinteni mindattól, amit az elmúlt héten írt

Álmomban elfelejtettem, hogy órám lesz a főiskolán, fél 4-kor jutott eszembe. Ekkor kezdtem megtervezni a 3x45 percet a teljesen kezdő csoportnak marketing témában. Az óra 4-kor kezdődik, úgyhogy azt számolgattam, mi az a legkésőbbi időpont, amikor elindulva még odaérek. Végül odaértem, de nagyon-nagyon kevés anyagom volt, mivel összesen kb. 10 percem volt keresgélni, úgyhogy az egész óra egy nagy rögtönzés volt, a stressztől alig bírtam beszélni, és ráadásul még a főnököm is bent volt órát látogatni megint, és még az is eszembe jutott, hogy előző nap be kellett volna mennem hozzá, de azt is elfelejtettem, és akkor már azon is stresszeltem, mennyire ki fogok kapni tőle óra végén. Nem csoda, hogy ezek után egész nap ugrál az ideg a jobb szemem alatt, és olyan fáradt vagyok, hogy alig állok a lábamon. De legalább a térdem jobban van, a jeges pakolás és Voltaren Forte kombinációja helyre rántotta. Kíváncsi vagyok, hogyan reagál majd az edzésre.

Anyuékkal, Danival és Ibolya nénivel voltam kirándulni. Egy hegygerincen ereszkedtünk lefelé, amit eleve kevésbé szeretek, mint a felfelé mászást, mert csúszik, gurulnak a kövek, plusz fáj a térdem (már álmomban is, nem semmi). Koncentráltam, el ne essek, közben Dani a következő szöveggel traktált: "Legközelebb majd a Bahamákra menjünk kirándulni, jó? Ott is vannak szép hegyek." Én meg morogtam, hogy jól van, ne fárassz már, légyszi, különben is, éppen összpontosítok, hogy el ne essek. Amikor már viszonylag alacsonyan jártunk, le kellett jönni a gerincről, és mellette haladni tovább. A többiek leugráltak szépen kb. két méter magasról, én viszont mondtam, hogy én nem akarom összetörni magam, meg egyébként is fáj a térdem, így nem tudok ugrálni, úgyhogy én megyek addig a gerincen, amíg le nem érek az aljára*. Ibolya néni mondta, hogy jó, ő jön velem. El is értem már oda, ahol egészen alacsony volt ez a gerinc, leguggoltam, majd mégis inkább megfordultam, lehasaltam, és úgy prób

Immáron nyolc hónapja kezdődött a lakásfelújítás. Az utcáról már gyönyörű a lakás, igaz, sokat nem látni belőle, mivel a másodikon van. De spotlámpák vannak a plafonon, csodaszépek az ablakok, szépséges a tapéta avagy a festés. Múlt héten ráadásul megérkezett egy vagon növény, el is morzsoltam egy könnycseppet, hogy végre végére értek a munkálatoknak, hiszen már a növényeiket is ideköltöztették. De nem. Azóta is szinte minden nap van némi fúrás-faragás meg kalapálás, például ma kb. négy órán át. Tegnap este ráadásul (3/4 12 körül, btw) nyitva volt az ajtó-ablak, ott voltak a munkások (ezt azóta sem értem, valaki magyarázza el), és azt láttam, hogy a gangra néző helyiségek még mindig úgy néznek ki, mint ahol robbantottak. Szeretném tudni, a srác, akié a lakás, együtt van-e még a lánnyal, akivel elkezdték a felújítást, vagy a lány azóta már idegösszeomlást kapott, és elmenekült messzire. Biztos vagyok benne, hogy ezt nem lehet ép ésszel kibírni. Az se könnyű helyzet, hogy fölöttük lako

egy kis útmutató a férfiakhoz . Jó játék lehet eltöprengeni rajta, szívünk kuglófjának egyetlen szem mazsolája* mely típusok jegyeit mutatja. A férfiaktól elnézést kérek, de ezt most muszáj. *Ezt egyszer egy ismerősöm ismerősének fényképe mellett láttam leírásként. Az illető egy pasi volt, és a barátnőjét jellemezte így. Ezen azóta sem tudtam túllépni.

Felhívott Levi, hogy bocsánatot kérjen, ha bunkó volt tegnap, mert szerinte bunkó volt, és tudja, hogy bántó dolgokat mondott, és ezt is sajnálja, mert nem akart bántani, és nem volt jó ötlet félrészegen felvenni velem a kapcsolatot. Valamint jó hétvégét és boldog nőnapot kívánt a "drágájának". Tényleg arra gyanakszom, hogy valamelyikünk csúnyán nem érti, amit a másik mond. Valamiért arra is gyanakszom, hogy ez kettőnk közül nem én vagyok. Tudom ám, hogy az a módszer, hogy nem vesszük fel a telefont, nem olvassuk el az SMS-t, nem reagálunk semmire, de bennem akkor is ott van, hogy ez bunkóság, és inkább megpróbálom addig magyarázni, amíg megérti a másik, amit mondok. Ezért is olvasgatom még mindig a legérdekesebb társkeresős randis srác e-mailjeit, amikor pedig konkrétan dühít már, hogy ennyire felfoghatatlan számára, hogy kérem, hogy hagyjon békén.

- Amikor csak olyan képet tesz fel magáról, amin napszemüveg van rajta, de olyanból legalább hatot. Elvégre a szem a lélek tükre, szóval miért is akarná látni a szemét bárki is? - Amikor felpakol egy tucat képet, amelyek felén egy vagy több nővel pózol. Személyes kedvencem az a fiú, aki a Hootersben tett látogatása alkalmával a teljes garnitúra felszolgálóval lefotóztatta magát, majd ezt beállította profilképnek a társkeresőn. Vajon ezek az emberek mit akarnak üzenni a lányoknak, akik a nagy Ő megtalálásának reményében az oldalukra tévednek? Vagy csak fárasztó gondolkodni, ezért nem is törik magukat ilyesmivel? - Amikor egyetlen képet sem tölt fel, viszont a bemutatkozásában minden nő okulására kifejti, hogy az ismerkedés első lépése, hogy megtekinti a jelölt fényképét, és ha a jelölt nem jön be, akkor ő már kattint is tovább. Vajon nem érez egy egészen enyhe ellentmondást az úriember? - Amikor leírja, hogy az ő életében a legfontosabbak a haverok, akikkel akkor megy inni, amiko

Ébredés Ma reggel a következő szavakkal a számon ébredtem: "What? What? What?", ezt gyors egymásutánban, közben az ágyból félig kiesve. Nap Folyamatos rohanás reggeltől estig, közben kétszer is elbóbiskoltam, de mindkétszer elég volt kb. két perc, hogy tovább tudjam csinálni a napot. Közben néha volt egy kis sírás, mert hiányzik Levi, miközben tudom, hogy nem is ő hiányzik, csak az, hogy valaki átöleljen meg velem legyen, mert nagyon magányos vagyok. Este Bár rettenetesen fáj a térdem, annyira, hogy a mozgásban is akadályoz, elmentem edzésre, mert ilyen az, ha az ember kicsit megszállott. Rendesen elfáradtam, ahogy sosem szoktam, mert annál edzettebb vagyok, de ma nagyon szenvedtem, és ez sokat kivett belőlem. K. meg is dicsért, hogy kemény vagyok, hogy lenyomtam mind a 120 percet. (Nem én mentem oda azzal, hogy fáj a térdem, csak látta, hogy egy mozdulatot könnyítve csinálok a stepnél, és odajött megkérdezni, jól vagyok-e, mire mondtam, hogy nagyon fáj a térdem, és az

Egész nap nagyon egyedül éreztem magam, és megint elkezdett hiányozni Levi. Többször tartottam ott, hogy mindjárt írok neki egy SMS-t, de mindig meggyőztem magam arról, hogy ez nagyon buta és hibás lépés lenne, mivel abból semmi jó nem sülhetne ki. Az volt jó, amikor aludtam (megint fáj a hátam, hurrá, úgyhogy amikor már nagyon rossz volt, ledőltem kb. másfél órára), amikor Esztivel elmentünk zumbázni (továbbra sem az én sportom, többet nem megyek, viszont addig sem voltam egyedül a gondolataimmal, hanem Esztivel voltam, ami sokkal jobb), és amikor fordítottam (mert azt szeretem, és mert már vagy egy hónapja nem csináltam, és hiányzott). Most viszont nem jó, mert egyfolytában arra gondolok, hogy Levi ilyenkor már itt szokott lenni, és akkor tudok igazán jól aludni, ha vele alhatok, és mivel eszem ágában sincs felhívni, mivel akkor 1. megaláznám magam, 2. sosem szabadulnék meg tőle többet, olyan közléskényszer van rajtam, hogy úgy érzem, lekaparom az arcom, ha nem írhatok valakinek vagy

Az elmúlt hetekben voltam néhány társkeresős randin, és Briginek lesz igaza, aki azt mondja, ezekből kéne írni egy könyvet. Nagyon szórakoztató lenne. De most csak a legjobb történetet osztom meg veletek. Volt néhány levélváltás a társkeresőn, amiből kiderült, hogy azért fura fiú ő, mert amikor megkérdezte, mit írjon magáról, és én azt mondtam, bármi érdekel (ez telefonon volt, és nem értem rá ezen a kérdésen hosszasan töprengeni), azt bírta írni, hogy ő szereti a teát. Ezek után a találkozón csak magáról beszélt, és alig jutottam szóhoz, megtudtam, hogy az összedől ikes ige, miszerint összedőlik , ezen kívül meg sok volt a kínos csend. Egy ponton már nem bírtam mit kitalálni, aztán végül csak kisajtoltam magamból egy kérdést: - Háziállatod van? - Nem, nincs. Tudom, te írtad, hogy volt kutyád, csak megdöglött , de nekem nincs. Nekem növényeim vannak. Van, akinek pálmája van, nekem aloe verám. [Ezután fél percig tartó nevetés, bár a poént azóta sem értem.] Egyébként ő volt az is,

miért nem vállalnak a nők fiatalon gyereket, csak 35 felett, mert hát így nem lesznek nagyszülők, helló. Ja, és apukát ti adjátok hozzá, vagy mi újság? Tudjátok, mikor akartam gyereket? 25 évesen. Az kettő éve volt. Azóta is itt vagyok egyedül, hiába keresek, nem találok. Úgyhogy szerintem be lehetne fogni elég gyorsan.

amikor egy hét kihagyás után megyek órára, ismétlést tervezek, és kb. az anyag feléig jutunk el, mert már megint nem nézték át, nem készültek, viszont egy hét alatt fullra elfelejtettek mindent. Iszonyatosan lehangoló és motiváció-gyilkos. Ilyen lenne kedvem egész nap csak feküdni a takaró alatt, aludni és nem gondolni semmire.

ha valamit nagyon vársz, és aztán nem olyan, amilyennek elképzelted, de még nem is majdnem olyan. Az szomorú.

Nézzetek hascsiklandozást követelő, majd azon röhögő szurikátát!

Képzeljétek, kis Lizámmal álmodtam! Nyáron már három éve lesz, hogy nincs velem, és azóta csak egyszer szerepelt álmomban, pedig nagyon fontos volt nekem, nagyon szerettem. De ma éjjel megint. Az aluljáróból jöttünk fel, földig lógott a nyelve, és én rádöbbentem, hogy nem viszem eleget sétálni, nem tudtam felidézni hirtelen, mikor sétált utoljára rendesen. Meg is fogadtam, hogy mostantól minden nap kiviszem a Duna-partra, hiszen az nincs messze, és szegény kutyának szüksége van rá. Nem tudom, mit akart üzenni az álom, mert amíg élt a kiskutyám, addig rendesen sétált, igaz, a Duna-parton nem sokat volt, mert elfáradt, mire kiértünk, hazajönni már alig volt ereje. (Idős kiskutya volt már akkor is, amikor ideköltöztünk.) Annak, aki nem olvasott még, amikor Liza élt:

Jégesővel. Beköszöntött a tavasz. Napsütéssel. Jól van ez így.