Kis magyar valóság
1. Beszélgetés a villamosmegállóban.
Férfi: Na, akkor vasárnap megyünk hozzátok.
Nő: Igen? ... Várjál, az nem jó, a Bélának távoltartásija van!
2. Később a buszra felszállt egy szellemileg sérült férfi. Két fiatal lánnyal volt, akik az ismerősei lehettek, a beszélgetésből úgy tűnt, minden kedden találkoznak. A lányok leültették a pasit, aki hamarosan üvöltve zokogott, amiért hozzáért az ülés előtti támla, el is kezdte azt rázni, és kiabált, hogy a támla megharapta. A mellette ülő, számára idegen nő ekkor elmenekült, amit mondjuk megértek, viszont nagyon tetszett a lányok reakciója: "Csak nem bánt az a támla téged! De ha akarsz, kijjebb is tudsz ülni, látod?" Teljesen kedvesen, nyugodtan. A pasi mondta nekik, hogy a körtérre megy, úgyhogy a lányok megkérdezték tőlem, a busz megáll-e ott, nehogy elkeveredjen az ismerősük, mert nekik le kell szállniuk az Astoriánál, és a busz megáll ott, szóval biztos nem lett baj. Én is az Astoriánál szálltam le, és még hallottam, ahogy beszélnek a pasiról, arról, milyen udvariasan kérte meg azt a nőt, aki később elmenekült, hogy engedje őt a dupla ülés belső felére leülni, és arra gondoltak, azért mehetett ez ilyen szépen, mert nemrég tanulta, hogyan kell szépen hangsúlyozni, udvariasan beszélni másokkal. A konklúzió valami olyasmi, hogy nagyon rossz lehet ilyen sérüléssel élni, de biztató, hogy vannak emberek, akik normálisan viselkednek vele, nem ijednek meg attól, hogy időnként hangos zokogásban tör ki, és talán még szeretik is. Nincs minden veszve.
Férfi: Na, akkor vasárnap megyünk hozzátok.
Nő: Igen? ... Várjál, az nem jó, a Bélának távoltartásija van!
2. Később a buszra felszállt egy szellemileg sérült férfi. Két fiatal lánnyal volt, akik az ismerősei lehettek, a beszélgetésből úgy tűnt, minden kedden találkoznak. A lányok leültették a pasit, aki hamarosan üvöltve zokogott, amiért hozzáért az ülés előtti támla, el is kezdte azt rázni, és kiabált, hogy a támla megharapta. A mellette ülő, számára idegen nő ekkor elmenekült, amit mondjuk megértek, viszont nagyon tetszett a lányok reakciója: "Csak nem bánt az a támla téged! De ha akarsz, kijjebb is tudsz ülni, látod?" Teljesen kedvesen, nyugodtan. A pasi mondta nekik, hogy a körtérre megy, úgyhogy a lányok megkérdezték tőlem, a busz megáll-e ott, nehogy elkeveredjen az ismerősük, mert nekik le kell szállniuk az Astoriánál, és a busz megáll ott, szóval biztos nem lett baj. Én is az Astoriánál szálltam le, és még hallottam, ahogy beszélnek a pasiról, arról, milyen udvariasan kérte meg azt a nőt, aki később elmenekült, hogy engedje őt a dupla ülés belső felére leülni, és arra gondoltak, azért mehetett ez ilyen szépen, mert nemrég tanulta, hogyan kell szépen hangsúlyozni, udvariasan beszélni másokkal. A konklúzió valami olyasmi, hogy nagyon rossz lehet ilyen sérüléssel élni, de biztató, hogy vannak emberek, akik normálisan viselkednek vele, nem ijednek meg attól, hogy időnként hangos zokogásban tör ki, és talán még szeretik is. Nincs minden veszve.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése