II. aerobic hétvége Leányfalun
Még egy második. Így megy ez.
Most is péntektől vasárnapig, mint szeptemberben, de én most csak szombat reggel mentem le, mert pénteken csak úgy értem volna oda, hogy mindenről lemaradok, incl. vacsora, csak az ágyba fekhettem volna be, azért meg minek kifizetni plusz 7500 forintot, ugye. Úgy kezdődött, hogy Újpest-Városkapunál kis híján nem fértem fel a 8:35-ös buszra 8:20-kor. Sosem tolakszom, de most bizony beálltam a sor közepére, különben sosem jutottam volna fel, pedig mindenképpen ott akartam lenni 10-kor az első edzésen. Úgy folytatódott, hogy iszonyú tömeg volt, alig volt levegő, ott álltam három táskával, amikből az egyikben két darab kétkilós súlyzót is cígöltem többek között, mert kiderült, hogy most nem lesz a helyszínen, nekünk kell vinni. (Másfeleset, de nekem olyanom nincs, és nem veszek 4000 Ft-ért, hogy aztán soha többet ne használjam.) Egy ponton gondoltam is rá, hogy én most akkor rosszul leszek, de ez sem szokásom, úgyhogy inkább ittam vizet, és akkor jó lett. Aztán összepasszíroztak Szentendrén, amikor az utasok negyede lenyomakodott a buszról, és az ijesztő volt, de komolyan. Majd következett Szentendrén az útfelújítás több helyen, amit olyan idióta módon sikerül menedzselni, hogy kb. 10 percenként váltanak irányt az autósok és buszok átengedésében, így 40 perc helyett 60 alatt értem Leányfalura, úgyhogy pont arra volt még idő, hogy átöltözzek, aztán már rohanhattam is edzeni.
Kondival kezdtünk másfél órában az udvaron, majd negyed órát nyújtottunk, aztán fél órát fetrengtünk a fűben a napon, isteni volt. Utána a lányokkal elmentünk a szeptemberben már jól bevált gyrososhoz, ahol nagyon finom hamburgert is árulnak, én nyilván azt ettem. Délután 3-kor zumbával kezdtünk, esküszöm, engem üldöz ez a tánc. Szerencsére K. negyed óra után lelőtte a témát, nem kellett egy teljes órán át szenvedni. Azért a tábor "theme song"-ját a zumba adta.
Onnantól box meg erősítés meg has meg fenék következett, fél 6-kor lett vége, és én úgy éreztem, nem mozogtam semmit. A többiek teljesen kipurcantak, így még jobban elszomorított, hogy én nem. Igaz, én úgy csináltam az edzést, mint a gép, mert iszonyú álmos voltam, alig láttam ki a fejemből.
Estére jutottak kellemetlenségek. A lányok beszóltak K-nak, hogy bunkó és az edzés is lehetne csajosabb (mármint "itthon", a teremben), amin K. nem kicsit megsértődött, megjegyzem, jogosan. Megszervezi, lebonyolítja a tábort, és még be is szólnak neki? Ez azért kicsit talán erős. Igen, K-nak van egy stílusa, de ezt mindenki tudja, és akinek annyira nem tetszik, hogy nem tudja elviselni, az nem jár hozzá, és ennyi. Aki meg jár, az szerintem csendesen tűrje a sorsát. Meg aztán jöttek a rosszindulatú megjegyzések, kibeszélések, stb. Mondják, hogy a nők ilyenek, de hát könyörgöm, én is nő vagyok, és ez nekem még így is nagyon furcsa és lehangoló. Pl. az egyik csajt elkezdték babaarcú gyilkosnak nevezni, mondván, "creepy babaarca" van, simán el lehet képzelni róla, hogy hirtelen előkapja a machetét, és mindnyájunkat lekaszabol. Ne már! Egy kedves, szép arcú lányról két másik, szintén kedves és szép arcú lány. Minek? De most komolyan. Aztán, hogy biztos nem hoznák el magukkal a férjük előző házasságából származó gyerekeket, csak a közöset, mert nem akarná, hogy mindenki erről beszéljen. Szép, szép, ha valaki magából indul ki, de egyszerűen nem is értem, mit lehet azon csámcsogni, hogy valaki egy elvált férfihoz megy feleségül, akinek történetesen már vannak gyerekei az előző asszonytól, aztán még egy közös kislányuk is születik, és így eljönnek családilag egy aerobic hétvégére. Megfordítom: vajon mit szólna az előző feleség, ha apuka az új feleséggel és a közös kislánnyal elmenne egy pöpec kis üdülőbe, gyönyörű környezetbe, de a másik két gyerekét nem vinné, mert az ciki? Komolyan, néha egészen úgy érzem, hogy nem értek én semmit, magas ez nekem.
Este volt jó kis svédasztalos vacsora, amit szakszerűen végigkóstoltunk: minden fogásból egy falatnyit. Isteni finom volt. Később kitört a palacsinta-gate, mert a 6-kor kezdődő vacsorához képest fél 7-kor már nem volt palacsinta, így aki még a főétel előtt nem mentett magának (mint pl. én, mert Dobogókőn sem szokott desszert maradni, ha az ember nem élelmes), az nem jutott palacsintához. Egyik társunk ezen teljesen feldühítette magát, és persze igaza volt, mert nehogy már. Ez lett a hétvége szállóigéje. Vacsora után szauna, amit én utálok, de nem akartam magam kizárni a közösségből, amiből amúgy is kilógtam, mert később érkeztem, mint a többiek, és szombat reggelre már megvolt, ki kivel öribari, úgyhogy én elég sok időt töltöttem egyedül. Nem mintha ez megviselt volna. Volt időm megszokni a koncepciót a Jedlikben töltött nyolc év alatt, meg azért az elmúlt 9 évben elég sokat értem meg változtam, és nem csap földhöz, ha magamban kell ellenni. De úgy gondoltam, nem súlyosbítom tovább a helyzetemet azzal, hogy kihagyom a szaunát.
Később átjött hozzánk K., volt érdekes, tartalmas beszélgetés, csomó új dolgot megtudtunk róla, tök jó volt. Meg persze volt visítva-sírva röhögés is, szóval tökéletes volt a móka. Hajnali 1 előtt kevéssel kerültünk ágyba, és 7:45-kor már szólt is a telefonom, mondta, hogy ideje volna felkelni, reggelizni, aztán sietni haza. Eredetileg a 9:52-es busszal akartam jönni, de mikor észleltem odafelé menet, hogy a 40 perces menetidő 60 perces az útfelújítás miatt, be kellett látnom, hogy akkor nem tudok hazajönni, ledobni a holmimat, átöltözni, felkapni az ajándékot, és kiérni anyuékhoz délre apu névnapjára, úgyhogy biztos, ami tuti, inkább a 8:52-es buszt céloztam meg. Mondjuk 9:02-kor jött, de utána tényleg 40 perc volt a menetideje, így még arra is volt időm, hogy gyorsan kimossam a hétvégén használt ruháimat. Pontban délben megérkeztem haza, négyig tartott az ünneplés, 3/4 5-kor eljöttem, 6-kor már kezdődött a randi, és bezárult a kör, ezt már meséltem.
Szóval mozgalmas hétvége van mögöttem, de örülök neki, jó volt :)
Most is péntektől vasárnapig, mint szeptemberben, de én most csak szombat reggel mentem le, mert pénteken csak úgy értem volna oda, hogy mindenről lemaradok, incl. vacsora, csak az ágyba fekhettem volna be, azért meg minek kifizetni plusz 7500 forintot, ugye. Úgy kezdődött, hogy Újpest-Városkapunál kis híján nem fértem fel a 8:35-ös buszra 8:20-kor. Sosem tolakszom, de most bizony beálltam a sor közepére, különben sosem jutottam volna fel, pedig mindenképpen ott akartam lenni 10-kor az első edzésen. Úgy folytatódott, hogy iszonyú tömeg volt, alig volt levegő, ott álltam három táskával, amikből az egyikben két darab kétkilós súlyzót is cígöltem többek között, mert kiderült, hogy most nem lesz a helyszínen, nekünk kell vinni. (Másfeleset, de nekem olyanom nincs, és nem veszek 4000 Ft-ért, hogy aztán soha többet ne használjam.) Egy ponton gondoltam is rá, hogy én most akkor rosszul leszek, de ez sem szokásom, úgyhogy inkább ittam vizet, és akkor jó lett. Aztán összepasszíroztak Szentendrén, amikor az utasok negyede lenyomakodott a buszról, és az ijesztő volt, de komolyan. Majd következett Szentendrén az útfelújítás több helyen, amit olyan idióta módon sikerül menedzselni, hogy kb. 10 percenként váltanak irányt az autósok és buszok átengedésében, így 40 perc helyett 60 alatt értem Leányfalura, úgyhogy pont arra volt még idő, hogy átöltözzek, aztán már rohanhattam is edzeni.
Kondival kezdtünk másfél órában az udvaron, majd negyed órát nyújtottunk, aztán fél órát fetrengtünk a fűben a napon, isteni volt. Utána a lányokkal elmentünk a szeptemberben már jól bevált gyrososhoz, ahol nagyon finom hamburgert is árulnak, én nyilván azt ettem. Délután 3-kor zumbával kezdtünk, esküszöm, engem üldöz ez a tánc. Szerencsére K. negyed óra után lelőtte a témát, nem kellett egy teljes órán át szenvedni. Azért a tábor "theme song"-ját a zumba adta.
Pharrell Williams - Happy
Onnantól box meg erősítés meg has meg fenék következett, fél 6-kor lett vége, és én úgy éreztem, nem mozogtam semmit. A többiek teljesen kipurcantak, így még jobban elszomorított, hogy én nem. Igaz, én úgy csináltam az edzést, mint a gép, mert iszonyú álmos voltam, alig láttam ki a fejemből.
Estére jutottak kellemetlenségek. A lányok beszóltak K-nak, hogy bunkó és az edzés is lehetne csajosabb (mármint "itthon", a teremben), amin K. nem kicsit megsértődött, megjegyzem, jogosan. Megszervezi, lebonyolítja a tábort, és még be is szólnak neki? Ez azért kicsit talán erős. Igen, K-nak van egy stílusa, de ezt mindenki tudja, és akinek annyira nem tetszik, hogy nem tudja elviselni, az nem jár hozzá, és ennyi. Aki meg jár, az szerintem csendesen tűrje a sorsát. Meg aztán jöttek a rosszindulatú megjegyzések, kibeszélések, stb. Mondják, hogy a nők ilyenek, de hát könyörgöm, én is nő vagyok, és ez nekem még így is nagyon furcsa és lehangoló. Pl. az egyik csajt elkezdték babaarcú gyilkosnak nevezni, mondván, "creepy babaarca" van, simán el lehet képzelni róla, hogy hirtelen előkapja a machetét, és mindnyájunkat lekaszabol. Ne már! Egy kedves, szép arcú lányról két másik, szintén kedves és szép arcú lány. Minek? De most komolyan. Aztán, hogy biztos nem hoznák el magukkal a férjük előző házasságából származó gyerekeket, csak a közöset, mert nem akarná, hogy mindenki erről beszéljen. Szép, szép, ha valaki magából indul ki, de egyszerűen nem is értem, mit lehet azon csámcsogni, hogy valaki egy elvált férfihoz megy feleségül, akinek történetesen már vannak gyerekei az előző asszonytól, aztán még egy közös kislányuk is születik, és így eljönnek családilag egy aerobic hétvégére. Megfordítom: vajon mit szólna az előző feleség, ha apuka az új feleséggel és a közös kislánnyal elmenne egy pöpec kis üdülőbe, gyönyörű környezetbe, de a másik két gyerekét nem vinné, mert az ciki? Komolyan, néha egészen úgy érzem, hogy nem értek én semmit, magas ez nekem.
Este volt jó kis svédasztalos vacsora, amit szakszerűen végigkóstoltunk: minden fogásból egy falatnyit. Isteni finom volt. Később kitört a palacsinta-gate, mert a 6-kor kezdődő vacsorához képest fél 7-kor már nem volt palacsinta, így aki még a főétel előtt nem mentett magának (mint pl. én, mert Dobogókőn sem szokott desszert maradni, ha az ember nem élelmes), az nem jutott palacsintához. Egyik társunk ezen teljesen feldühítette magát, és persze igaza volt, mert nehogy már. Ez lett a hétvége szállóigéje. Vacsora után szauna, amit én utálok, de nem akartam magam kizárni a közösségből, amiből amúgy is kilógtam, mert később érkeztem, mint a többiek, és szombat reggelre már megvolt, ki kivel öribari, úgyhogy én elég sok időt töltöttem egyedül. Nem mintha ez megviselt volna. Volt időm megszokni a koncepciót a Jedlikben töltött nyolc év alatt, meg azért az elmúlt 9 évben elég sokat értem meg változtam, és nem csap földhöz, ha magamban kell ellenni. De úgy gondoltam, nem súlyosbítom tovább a helyzetemet azzal, hogy kihagyom a szaunát.
Később átjött hozzánk K., volt érdekes, tartalmas beszélgetés, csomó új dolgot megtudtunk róla, tök jó volt. Meg persze volt visítva-sírva röhögés is, szóval tökéletes volt a móka. Hajnali 1 előtt kevéssel kerültünk ágyba, és 7:45-kor már szólt is a telefonom, mondta, hogy ideje volna felkelni, reggelizni, aztán sietni haza. Eredetileg a 9:52-es busszal akartam jönni, de mikor észleltem odafelé menet, hogy a 40 perces menetidő 60 perces az útfelújítás miatt, be kellett látnom, hogy akkor nem tudok hazajönni, ledobni a holmimat, átöltözni, felkapni az ajándékot, és kiérni anyuékhoz délre apu névnapjára, úgyhogy biztos, ami tuti, inkább a 8:52-es buszt céloztam meg. Mondjuk 9:02-kor jött, de utána tényleg 40 perc volt a menetideje, így még arra is volt időm, hogy gyorsan kimossam a hétvégén használt ruháimat. Pontban délben megérkeztem haza, négyig tartott az ünneplés, 3/4 5-kor eljöttem, 6-kor már kezdődött a randi, és bezárult a kör, ezt már meséltem.
Szóval mozgalmas hétvége van mögöttem, de örülök neki, jó volt :)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése