Búcsúsüti

Livit karácsony előtt pár nappal láttam utoljára (meg nyilván ő is engem), most meg másfél hét múlva idegenbe szakad, ezért úgy éreztük, többszörösen is indokolt a találkozás. Tegnap ejtettük meg. Az volt a terv, hogy sétálunk meg a Károlyi-kertben üldögélünk, de mivel kis híján levitte a fejünket a szél, elbuszoztunk az Urániához, ahol is beültünk a kávézóba, és jó alaposan kibeszéltük mindkettőnk dolgait. Meg pletykálni is volt időnk, persze, mert szoktunk jókat pletykálni is :) A búcsúzásnál megbeszéltük, hogy ez a búcsú nem örökre szól, de azért szükség volt rá, csúnya lett volna, ha úgy megy el április elején, hogy előtte decemberben láttuk egymást utoljára.

Grillázsos marcipánszív meg valamilyen narancsos csoda. Meg egy cappuccino.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nehéz

Gumimacik utoljára

Gárdonyi Géza: Isten rabjai