Hétvége

Ez egy olyan hétvége volt, amit sikerült teljes egészében egyedül tölteni. Egyszer-kétszer felcsillant a remény, hogy mégsem így lesz, de a vége mégis ez lett. Igen, jól látjátok, sajnálom magamat, megviselt vagyok, kétségbeestem, és nem tudom, mit kezdjek magammal. Ma már annyira kiborított, hogy embert nem láttam a két nap alatt (jó, tegnap láttam futókat a szigeten, de akkor sem szólt hozzám senki), hogy dolgozni sem bírtam. A fordítással nem haladtam, óraterveim nincsenek, pedig baromira kellene, hogy legyenek, csak azt várom, hogy végre elmehessek aludni. Ez valami brutális. Nem tudom, mennyit kell még várni, hogy ne legyek egyedül, de nem biztos, hogy kibírom.