LizaGazdija

A vendégségnek összehasonlíthatatlanul kellemesebb része, amikor itt vannak a vendégek, mint a hazamenetelük után következő mosogatás.

Múlt héten a kevés megtartott óráim egyikén megpróbált kedveskedni az egyik tanítványom. - Azt vettem észre, hogy az elején még próbáltál sokat beszéltetni minket, de láttad, hogy nem megy nekünk, és most már nem beszéltetsz. Mivel ez óra végén történt, visszakérdeztem, minek az elejéről beszél, de nem az óráéról, hanem a tanfolyaméról. Mondtam, nem vettem észre ilyen változást, és nem is lenne nagyon okos részemről ilyet csinálni, mert ha látom, hogy nem megy a beszéd, ezért nem erőltetem, attól senki nem fog megtanulni beszélni soha az életben, úgyhogy ez nem egy jó taktika. Kaptam is érte olyan pillantást, de olyat, pedig mosolyogtam végig. Na, hát ez nem jött össze.

Az író 1898-tól 1963-ig élt, többek között teológus és középkor kutató is volt, ez a két minősége a legfontosabb szerintem a Narnia krónikái szempontjából. Egyébként a wikipedia szerint nem volt túl nagy hír, hogy az író meghalt, mert vele egy napon halt meg Aldous Huxley is, és ennél is nagyobb port kavart, hogy aznap ölték meg Kennedy elnököt. A Narnia krónikái hét kötetből áll. Kronologikus sorrendben A varázsló unokaöccse az első történet, valójában ez készült el a hét könyv közül hatodikként, a regényfolyamot Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény indította. Talán érdemes lett volna hatodikként olvasni, mert akkor egy csomó kérdést megválaszolt volna, amikre már nagyon kíváncsi lettem volna. Hát, így majd nem lesznek kérdéseim, vagy legalábbis nem ezek lesznek azok. A történet főszereplői Digory Kirke és Polly Plummer, két Londonban élő gyerek, egymás szomszédai. Digory, aki a későbbi főszereplő négy gyerek vidéki rokona, a nagybátyjához és a nagynénjéhez költözik, amikor az

Hogy megörültem a sok olvasásomnak, aztán hogy leszoktam az olvasásról a héten, míg itthon fetrengtem.

Ma ünnepeltük, nálunk. A készülődésre megint felhasználtuk a teljes rendelkezésre álló időt, még csúsztunk is, ez nálunk valamiért mindig így történik. Mindenesetre lett borsóleves, sajtos-sonkás csirkemell krumplipürével és rizzsel, végül desszertnek tiramisu. (Egyedül kellett desszertet csinálnom tegnap, és a sütőnkkel nem vagyok jóban, ezért kellett sütés nélkül megoldani a torta kérdését.) Az ünnepelt kapott egy csomó ajándékot, volt nagy játszás, rohangálás (ebben már Matyi is részt vett), pakolászás, aztán este jó nagy séta, hogy a család is megismerkedjen Marcival. Marci nagy örömmel fogadott mindenkit, Bencét például lendületből telibe nyalta, na de ő már csak ilyen :) Bence továbbra is fenntartja azt a véleményét, hogy Rozi alatt azért van újság, mert sokat olvas. Egyébként rengeteg időt töltött Rozival és a maradék két hallal is, és nagyon sok mindenre emlékszik a lakásból meg a tárgyakból, pedig majdnem egy éve, hogy utoljára itt járt. Ja, be kell szereznünk legalább egy, op

Most már annyira emlékeztet a helyzet a "most vegye meg, világbajnok termék, csak most, csak önnek, csak ma személyes akció" jellegű reklámokra, hogy őszintén meg fog lepni, ha tényleg lesz workshop a mondott helyen és időben.

Úgy köhögök, ahogy Mardel (Flúgos futam) röhög:

Olyan ritkán látni jó reklámot a tévében, hogy egészen megdöbbenek, amikor azon kapom magam, hogy egy reklám tetszik. Ez például ilyen, kicsit Alice Csodaországban utánérzéses, de nagyon jó. (A számot is megtaláltam, de az 4 percben már tök béna, így azt nem linkelem be külön, de a youtube-on a reklám hozzászólásai között megtalálható.) Az meg aztán tényleg mint a fehér holló, amikor egyszerre két reklám is tetszik. Erre tessék. Ez a másik. És most van meg életem első olyan reklámja, amit tényleg nem értek, akárhogyan próbálkozom. Belinkelni nem fogom, hogyisne, de azért ha valaki tudja, milyen a gonosz mobiltelefon, ami helyett vegyek kedveset, illetve milyen mennyiségű pia után pattant ki ez a reklámötlet az illető kreatív fejéből, az mindenképpen szóljon!

Mostanában megint rászokott, hogy sokat iszik, aztán bepisil. Éppen ezért kedden este őt is elvittük orvoshoz. Mindenféle érdekes vizsgálatoknak alávetették a kutyát, például mértek cukrot (4,7), hosszú tűvel vettek vizeletmintát, ilyesmi. A vizeletében találtak fehérjét, ami arra utal, hogy kezdődő veseelégtelensége van. Emiatt a sokat ivás, majd bepisilés már nem fog elmúlni, amíg csak él, viszont lehet tenni azért, hogy ne alakuljon ki ez a betegség, és ne haljon bele a kutya. Az elsőként felvetett módszer egy különleges kutyakonzerv volt, amiből Liza másfél dobozzal enne meg naponta, és egy doboz 800 Ft. Erre Tomi mondta, hogy ezt a kutya élete végéig nem biztos, hogy bírjuk finanszírozni, mert azért napi 1200 Ft kajára kicsit húzós. Ezt az orvos azonnal belátta, és javasolt inkább házi diétát. A helyzet jelenlegi állása szerint a kutyánk élete végéig főtt tojáson, krumplipürén és főtt szárnyashúson fog élni. Elsőre lelkes, ma például nagy örömmel falta fel a két tojást, ami a regg

Kedden reggel tízre elmentünk érte az Illatos útra. Nagyon örült mindhármunknak, nagyon izgatott volt, nagyon akart velünk jönni. Kapott egy csomó papírt, microchipet, kinyomták a bűzmirigyét, és Marci lett a neve. Nagyon vidáman szaladgált jobbra-balra, és amíg Tomi anyukája intézte a papírokat (mivel Marci az ő kutyája lett), addig Marci körbesétáltatott a telepen. Nem nagyon mertem ellenkezni, mert ha csak kicsit is húztam rajta, azonnal fuldokolni kezdett a hülye fojtónyakörvtől, amit az előző gazdája rárakott. Amikor kiértünk a telep elé, kiderült, hogy továbbra sem hajlandó kocsiba szállni magától, úgy kell berakni. Az első utunk az állatorvosunkhoz vezetett, aki azt mondta, jól néz ki a kutya, láthatólag semmi baja. Igaz, kiharapdálta egy kis részen a szőrét, de már nincs benne az élősködő, és kiharapdálta a herezacskóját is, de arra meg kapott krémet. Most egy hétig figyelni kell, hogy ne hányjon, ne legyen hasmenése, ne legyen taknyos, mert ezek a szopornyica tünetei, amit az

Múlt péntektől hétfőig Tomi volt beteg, láz, nátha meg minden játszott, de azért vasárnap és hétfőn nem volt hajlandó itthon maradni, elment dolgozni gumikesztyűvel és maszkkal. Hétfő óta aztán én vagyok beteg, láz, nátha, minden játszik, annyira, hogy se tegnap, se ma nem mentem el dolgozni. Durván rosszul egyébként kedd este voltam, és tegnap volt az, hogy akármit is csináltam, nem ment le a lázam 38.2-ről. Tegnap este végül lement 36.5-re, de reggelre visszakúszott 37.2-ig. Már tökre elegem van.

Úgy tűnik, Marci-vagy-nem-Marci barátokra is szert tett a bent töltött két hét alatt.

Az elmúlt fél évben átlagosan öt és fél naponta elolvastam egy könyvet. Aztán mégsem fogy a kupac, csak gyűlik-gyűlik. De azért örülök, valami ilyesmi volt a cél :)

Tegnap a végére értem, ezzel befejeződött a Millennium-trilógia. Most már nagyon érdekel, mi lehet a félbemaradt negyedik kötetben, de ezt valószínűleg nem tudom meg soha, mert a család nem engedi Larsson élettársának, hogy befejezze. Ez egyébként mindig feldúl, ha eszembe jut: vagy 30 évig éltek együtt, sokszor együtt írtak, a nő keze benne van mindhárom eddig megjelent kötetben, ennek ellenére nem engedik, hogy tovább írja a sztorit, valamint egy lyukas garast sem örökölt Larsson vagyonából, amit a pasi részben az ő segítségével szerzett – csak azért, mert a család nem kedveli, és kihasználják, hogy nem házasodtak össze. Ez undorító, de most nem erről akartam írni. Az utolsó rész ott kezdődik, ahol a második befejeződött, és annak az ügynek a befejezését mutatja be, ami a második részben kezdődött. A rendőrség lassacskán rájön, hogy Lisbeth nem ölt meg senkit, de továbbra is súlyos bűncselekményekkel vádolják, például súlyos testi sértéssel és gyilkossági kísérlettel. Ő sokat nem teh

Éppen két hete volt 5 éves a blogom.

Egész héten ezzel a zenével reklámozták a pénteki CSI-t, és a részben is folyton ezt játszották. Először azt hittem, esélyem sincs rájönni, mi ez a zene. Végül nem tartott két egész percig sem, mert a port.hu rászokott, hogy odaírja a műsorba, melyik évad melyik epizódját adják. Szóval akkor jöjjön Gary Julestól a Mad World:

Az ancestry.com oldalon most 5 napig ingyen tekinthetnek bele a regisztrált tagok az 1910-es amerikai népszámlálás dokumentumaiba. Névre, születési dátumra és helyre meg lakhelyre is lehet keresni. Ki sem találnátok, kire repültem rá egyből. Az Ingalls-családra, természetesen :) És mindenkit megtaláltam, aki még élt 1910-ben, tehát egyedül Charles Ingallsről nincs bejegyzés, mert ő már 1902-ben meghalt. (Így elsőre semmi nem látszik, tudom, de azt szerettem volna, ha minden, de minden rovat rajta van a képen, még az is, miszerint Mary vak. Ha viszont jobb klikket nyomtok a képekre, és azt választjátok, hogy kép megnyitása új lapon, akkor teljes nagyságában megtekinthető mindegyik, és minden szó gyönyörűen olvasható. Ja, egyébként Grace képének a tetején látható egyedül, melyik rubrikában milyen adat szerepel, mert a többiek jóval lejjebb szerepeltek adott lapon, és túl sokat kellett volna bogarászni.) Ez itt Laura és Almanzo háztartása, rajtuk kívül még a 22 éves lányuk, Rose élt ott:

Spoileres. A főszereplő Nina Sayers (Natalie Portman), egy fiatal lány, akinek a balett az élete. Olyannyira igaz ez, hogy más nem is történik vele. Reggel felkel, elmegy balettra, aztán késő este hazaér, és bedől az ágyba, majd reggel kezdi elölről az egészet. Az édesanyjával él, aki úgy vigyáz rá, mint egy hímestojásra. Gondoskodik az étkezéséről, rózsaszín szobácskát rendez be neki, táncoló-zenélő balerinára altatja, megvarrja a balettcipőjét, levágja a körmét, és ha nincs otthon, percenként felhívja. Saját felfogása szerint vigyáz rá, miközben valójában korlátozza, amiben és ahogy csak tudja, semmi intimszférát nem hagy a lányának. Nagyon fontos neki a lánya karrierje, mert neki nem sikerült világhírű táncossá fejlődni: a lányán keresztül szeretné megvalósítani a nagy álmát. Ninának kezdettől fogva súlyos problémái vannak. Véresre rágja a körmét, véresre vakarja a hátát, és hosszában letépi az uijjáról a bőrt, az sem érdekli, hogy ezek nagyon fájdalmas dolgok. Tökéletességre tör, a

miért jó az a tizenéveseknek, hogy hordákba verődve vonulnak a körúton, és közben ordítanak, mint az állatok. Tavalyhoz képest ráadásul jelentősen romlott a helyzet, most már ugyanis a legvadabb hideg sem tartja vissza őket. Engem meg stresszel, ha ilyen hőzöngő tinihordák haladnak el mellettem, amikor kutyát sétáltatok. Legalább fognák be, aztán kezdenék az üvöltözést a szórakozóhelyen, esetleg otthon.

Tegnap, amikor Blankával Tomiéknál pizzáztunk, elhaladt a söröző előtt a gimis filótanárnőm. Elsőre egyébként nem tudtam, hol tanított és mit, csak azt ismertem fel, hogy egy volt tanárom. Azért két másodperc alatt megtaláltam, melyik sulihoz lehet őt kötni, de addigra már ki is sétált a képből. Tegnapelőtt a metrón láttam egy pasit, akinek kifejezetten megörültem. Régen, még kisgimis koromban árgus szemekkel figyeltem az 51-es busz utazóközönségét minden reggel, suliba menet, mert észrevettem, hogy többnyire ugyanazok az emberek vannak ugyanazon a járaton, és szórakoztatott a katalogizálás, miszerint itt van-e az idős néni, aki piacra megy, a kisgyerekes házaspár, az anyuka, aki bölcsibe viszi a kislányát, és mindig rohan, a bunkó gimis, a szellemi fogyatékos srác, valamint a biztonsági őr, aki hazafelé tart műszak után. Na, ez utóbbi volt ez a pasi. Azért figyeltem fel rá annak idején, mert nagyon hasonlított anyu egyik volt tanítványára még az általános iskolából, és ezt nagyon érde

Megörültem a hóesésnek. Még van kb. két hét ilyesmire. Ebben a hétben egyébként jó lenne eljutni korizni is, na majd meglátjuk. Összesen egyszer nem örültem eddig a hóesésnek emlékeim szerint. Akkor, amikor április elején bokáig ért a hó, és még mindig esett. Mondtam is Tatának, hogy én szeretem a havat, de nem szeretnék fehér szülinapot, és akkor a szülinapomra a hó elolvadt, a virágok meg kinyíltak.

Ma tele a facebookon a falam azzal, hogy a Valentin-nap hülyeség, külföldmajmolás, baromság, nemcsak ezen a napon kell szeretni egymást, és egyáltalán, pfujj. Azt figyeltem meg, hogy ezt főleg azok az ismerőseim írják ki, akiknek nincs párja. Jellemzően ők azok, akik például Halloween-buliba járnak minden évben, az valószínűleg nem külföldmajmolás. Az tény, hogy nemcsak ilyenkor kell egymást szeretni, viszont a Valentin-nappal eggyel több okunk van az ünneplésre, az ünneplés pedig jó, mert kiszakít a hétköznapokból. Idén nem vittük túlzásba az ünneplést, én például egész délelőtt aludtam. Később ünnepi ebédet fogyasztottunk el a McDonald’s egyik éttermében (:D), mert pár napja hatalmas kedvem támadt odamenni – ez évente mintegy két esetben történik meg, és ilyenkor el is szoktunk menni. Aztán Tomi felvitt a hegyre órára, majd hazahozott, Liza kapott egy szív alakú csokis puszedlit, végül egymást is megajándékoztuk. Nagyjából ezeket kaptuk egymástól: Fontosnak tartom megjegyezni, hogy a

A kutyám furcsa egy szerzet, ma pl. simán befalt egy A4-es papírból kivágott szívecskét. Jó, maszatos volt a szívecske, nem mondom, hogy nem, de akkor is, ez milyen már? Remélem, nem lesz baja. Mármint a kutyának, a szívecskének már mindegy. Most meg, amikor mentem fürdeni, forraltam vizet a büdi teámhoz, amit a gyomromra való tekintettel kb. egy hete ittam utoljára, de ma megint elég jól voltam hozzá. Kivettem a vizet a mikróból, kibontottam a teafiltert, és indultam a kád felé, de ott állt a kutya, és nyújtogatta a nyakát lelkesen. Ezért aztán lehajoltam hozzá, odatartottam neki szagmintavételre mindkét itemet. Megszagolta a bögrét, aztán megszagolta a filtert, aztán rám nézett, csóvált kettőt, majd egy hirtelen, de határozott mozdulattal ráharapott (!) a filterre, úgy kellett kiimádkozni a szájából. Ekkor hangzott el a címbeli kérdés is, persze az én számból. (Anyu ezt úgy szokta kérdezni: "Megbolondultál?") Amúgy meg tegnap nemcsak örült nekem Liza, mikor hazaértem (régen

Miután a comment:com-on beharangozták, hogy szombat este fél 11-kor leadják, hát nyilván megnéztem. Kivételesen két előzetes is van. Nagyon vicces volt, bár nem tudom, a kanadaiak mit szóltak hozzá, ők is röhögtek-e. Nagyon tetszett a musical formátum, az meg pláne, hogy mennyire jó akciófilm-paródia lett. A cselekményről annyit elég tudni, hogy van két kanadai színész, akik fingós humorból élnek, ráadásul csúnyán káromkodnak a filmjeikben, amitől az amerikai gyerekek is olyan trágár módon kezdenek beszélni, hogy csak na. (Mondjuk a sorozattal kapcsolatos ismereteim alapján Cartman esetében pl. nem súlyosbodik a helyzet.) A szülők persze nem tűrhetik ezt, és mivel az iskolapszichológus nem tud segíteni a gyerekeken, csellel elfogják a két színészt, bezárják és halálra ítélik őket. A kanadaiak nem lelkesek ettől, ezért lebombázzák Baldwinék otthonát, később Rosanna Arquette családját is. Erre az amerikaiak gigantikus élő show-val reagálnak, melynek fénypontja, amikor villamosszék által

Tegnap Százhalombattán voltunk, ahol mindenféle jeles napokat ünnepeltünk, nevezetesen két szülinapot és két névnapot. Volt bableves, hóvirágtorta (nevét a kétszersültről kapta, nem a növényről), aztán egész délután beszélgetés. Este meg még egy kis torna. A fájós gyomromra azt találtam ki, hogy vettem kaliforniai paprikát, mert azt nagyon szeretem, és a kefír mellé megettem egy-egy szemet pénteken és szombaton is. És akkor nem volt semmi bajom. Úgyhogy most erre fogok rászokni. Vagy ha nagyon drága lesz már, akkor kitalálok valami újabb módszert. De egyelőre még olcsóbb a kaliforniai, mint a TV paprika, úgyhogy egy darabig most ez lesz a taktika. Hétfőn főztünk kb. 500 Ft-nyi alapanyagból kelkáposzta főzeléket. De még így is annyi lett, hogy hétfőtől péntekig ezt ettem, és még egy hétre való van. Tudom, hogy máshol éheznek, szégyelljem magam, stb., de sajnos a következő heti adagot ki fogom dobni, mert már gondolni sem bírok rá, pedig hogy szeretem. Majd ki kell találni, mi legyen a k

Nekem valami nem jó dolog történik most a gyomrom környékén. Abból gondolom ezt, hogy napok óta megfájdul estére, de nem kicsit, és hányingerem is lesz, de nem kicsit. Pedig én igazán nagyon rendesen eszem. Reggeli is van, tízórai is, ebéd is, vacsora is. Ennél többet nem tehetek az ügy érdekében. De legalább hajt a nárciszom, mind a kb. 10 hagyma, így előreláthatólag lesz kb. 10 szál gyönyörű nárciszom belátható időn belül. Ez valamelyest kárpótol ezért a nyűglődésért.

Ma néztük meg, és nagyon tetszett. A történet tulajdonképpen nem sok: hogyan lett a dadogós yorki hercegből, Bertie-ből a nemzeti ellenállás szimbóluma, VI. György király. Úgy, hogy a felesége talált neki egy beszédterapeutát, bizonyos Lionel Logue-ot, aki rájött, hogy a dadogásnak pszichológiai okai is lehetnek, és aki segített a királynak viszonylag dadogásmentesen beszédet mondani. Ebből a szemszögből nézve sok történés nincs a filmben. Van viszont benne rengeteg humor meg két érdekes ember, Bertie és Lionel. A történetet ez utóbbi unokája, Mark Logue írta meg Peter Conradival együttműködésben The King’s Speech: How One Man Saved the British Monarchy címen, és most megfilmesítették. Miután a net mélyére ástam, a következő képeket osztanám meg a közzel. Ez itt a királyi család, balról jobbra Margit hercegnő, Erzsébet királynő, Erzsébet hercegnő, valamint VI. György király. Ők pedig Lionel Logue és felesége, Myrtle, 1907-ben. Logue harminc évvel később, valamint a filmben (Geoffrey Ru

Nem tudok leszakadni a témáról. Még mindig bent van, lehet, hogy nem kell a gazdájának. A nevét nem tudtuk megtippelni, semmire nem hallgatott (érdekes módon a "kiskutya" megszólításra se, pedig Liza arra igen), csak a füttyszóra. Tegnapelőtt este, félálomban viszont bevillant, hogy ő egy Marci. Kíváncsi vagyok, így hívják-e, vagy ha kijön, ez lesz-e a neve. Szerintem illene rá. A gazdiszerzés meg már folyamatban van, mindenképpen szeretnénk a szabadulása napján nyitásra ott lenni, hogy azonnal eljöhessen, egy perccel se kelljen tovább bent lennie, mint ameddig feltétlenül szükséges.

Én egész éjjel vele álmodtam, kb. félóránként felébredtem, és végig azon nyűglődtem, hogy tényleg nem tudtuk volna hazahozni szegényt, mert Liza tuti nem állt volna szóba velünk többet. Tomi délelőtt felhívta a menhelyet, és megkérdezte, mi a helyzet a kutyussal. Azt mondták, jól van, majd délután 2-kor kap enni (miután az utolsó tűlevelet is kihányta a nyomorult a kocsiban még tegnap este...), két hétig megfigyelés, addig csak a gazdája viheti el, utána örökbe lehet fogadni. Állítólag jelentkezett egy nő, hogy ez az ő kutyája volt, amíg el nem ajándékozta, de a szerencsés megajándékozottról nem szól a fáma. Délután felkerült szegénykémről egy kép a menhely honlapjára, és olyan szomorúan néz rajta, hogy azóta is sírhatnékom van, meg lelkiismeret-furdalásom még mellé, amiért nem hoztuk haza. De ha hazahoztuk volna, akkor ugyanígy érezném magam, ha nem rosszabbul, mert akkor meg Lizának lenne nagyon rossz, és én nagyon szeretem a kutyámat. Hát, ez egy ilyen rossz helyzet. Mivel nem lehet

Ma tanítás után értem jött Tomi és Liza, és az volt a terv, hogy megállunk a Normafánál, és sétálunk egy kellemeset a kutyával, mert múltkor úgy élvezte. Amikor kiszálltunk a kocsiból, azonnal elviharzott mellettünk egy kutya, majd kis idő múlva ismét, csak most a másik irányból érkezett. Összevissza rohangált a parkolóban és környékén, körülnézés nélkül szaladt ki az útra, és látszott rajta, hogy kétségbe van esve, keresi a gazdit. Mikor Tomi fütyült neki, simán odajött hozzánk, és hagyta magát simogatni, megengedte, hogy megnézzük, van-e bilétája (nem volt, csak nyakörve), aztán rohant tovább. Mikor megint felénk járt, Tomi megint megfogta. Simogattuk kicsit, aztán megbeszéltük, hogy elvisszük az Illatos útra, hátha akkor egymásra találnak a gazdival, de mivel a kutya nem volt hajlandó beszállni a kocsiba, Tomi inkább elengedte, mert félt, hogy ha erőszakoskodik, megharapja őt a kutya. Vagy tíz perc eltelt, mire megint elfutott mellettünk, akkor megint megfogtuk. Megpróbáltuk megkérd

tegnap lett volna 100 éves. Ennek örömére egész nap címlapon voltak vele kapcsolatos cikkek az indexen, nekem ez a kedvencem: http://index.hu/kulfold/2011/02/06/reagan_nagy_szaja_maig_ide_hallik/

Az elején nem voltam benne egészen biztos, hogy az első részhez képest hol tartunk időben, aztán megszűnt ez a gond. Az első kb. 70 oldal egy minikrimi, amiben Lisbeth a detektív, és sikeresen kinyomoz egy rejtélyes ügyet, majd megment egy életet, míg egyet veszni hagy. Nagyon irigyeltem érte, hogy lop magának több milliárd forintnyi svéd koronát, majd kb. egy évig egzotikus szigetről egzotikus szigetre jár, de sajnos én nem tudnék és nem mernék ennyi pénzt elkötni, úgyhogy engem nem fenyeget az a veszély, hogy hasonló módon kelljen pihennem. A bonyodalomhoz az vezet, hogy egy újságíró-kriminológus párocska a svéd szexipar résztvevőit szeretné nevet-arcot a világ elé tárva lejáratni, csakhogy sajnos a stricik között akadnak kemény fiúk is, akiknek nem feltétlenül tetszik, amit írni akarnak róluk, egészen konkrétan 37 darab. A bonyodalom maga az, hogy három gyilkosság történik két helyszínen egy este alatt egy fegyver használatával, és azon a fegyveren bizony megtalálható Lisbeth ujjlen

Apu: Bagoly mondja verébnek, hogy nagyfejű. Bence: Neeem is! Azt mondja, hogy "huhúúú, huhúúú"!

A Vörösmarty Moziban néztem meg ma délután, ahol még sosem jártam, de szimpatikus hely. A film 18-as karikával megy, eredeti (svéd) nyelven, magyar felirattal. Trailert angol felirattal találtam, ennyi baj legyen. Annak ellenére, hogy a film tavaly július 8-án debütált itthon, még vagy tíz ember ült a teremben rajtam kívül. A film végéig nem tudtam eldönteni, tetszik-e, amit látok, vagy sem. Még most sem vagyok benne biztos. Az tuti, hogy nem irigylem azt, aki a könyv elolvasása előtt ült be erre a filmre. Olyan kicsit egy jó része, mintha összefüggéstelen jeleneteket dobáltak volna egymás mögé, amiknek se előzménye, se következménye, csak úgy ott vannak. Attól pédául frászt tudok kapni, amikor van valami akció, és akkor utána mutatják az akcióban részt vevő egyik szereplőt vagy fél percen keresztül, ahogyan alszik. Hát minek ez, könyörgöm? És ebben a filmben is volt ilyen, nem is egy. Aki nem olvasta a könyvet, az körülbelül egy kukkot sem érthetett meg a történetből a film alapján. O

A ma délutáni órám elmaradt, egy órával a kezdés előtt szólt a csoport. A szombat délelőtti csoport meg nem volt hosszú életű, holnap például már nem kell menni, mert a két főből csak egy járna, olyat meg nem lehet. Azért sajnálom a lányt, nagyon lelkesnek tűnt azon az egyetlen órán, amit múlt szombaton tartottam neki. Helyette lehet, hogy kapok egy hétfő-péntek reggelit, ami majdnem olyan messze van, mint a hegyen lévő, de azért annyira mégsem, mert nem a hegyen van, hanem a hegy lábánál. Remélem, összejön. Megpróbáltam megnézni, milyen busz visz oda, és megőrült az útvonaltervező meg a BKV honlapja is, ezért előbbi azt mondta, szálljak le X megállónál, mire a BKV honlapjáról meg kiderült, hogy nincs is X megállója a busznak, viszont például Y megállóból összesen három van az útvonalán. Ezt el is újságoltam Tominak, mire ő: "Te nagyon furcsákat mondasz. Részeg vagy?" Hát, ezek után majdnem belefulladtam a grapefruitba, amit éppen ettem. Ha már itt tartunk, egy héten belül má

"A nindzsamegérzésem azt súgja..." "Haru, neked nincs nindzsamegérzésed. Neked normális megérzésed sincs." Vidám esténk van :)

Tegnap korábban indultam a hegyre tanítani, mint szoktam, ráadásul Tomival és Lizával együtt mentünk kocsival, csúszkálós felszerelésben, táskában a tanítós ruhámmal, ugyanis megálltunk a Normafánál. A parkolótól elbaktattunk a szánkópályáig, ahol nem volt egy lélek sem, viszont kint volt egy tábla, hogy szánkózni tilos, és szánkópálya 500 méterre a parkoló irányában található. Mintegy negyed óra bolyongás után meg is találtuk, jó nagy csalódás volt. Egy semmi kis lejtő, alján focizó gyerekek. Ezért aztán én kijelöltem magamnak egy szánkópályát mintegy 50 méterre a hivatalostól, és ott elvoltam magamban. Liza ugyan 15 éve velünk él, mégis most látott először csúszkát meg csúszkáló gazdit, nem győzött csodálkozni. Mikor Tomi elengedte, futott utánam a lejtőn, aztán együtt felmásztunk. Kb. kétszer. Aztán megunta, és a lejtő tetejéről figyelte aggódva, mit ügyködöm. Aztán a hóban ácsorgástól fázni kezdett, úgyhogy beszüntettem a gyereknapot, és visszamentünk a kocsihoz. Közben azért kapta

Profi fűtés, levegőztetés, szűrés megoldott, nem is került többe, mint kb. 10 ezer forintba és a teljes halállományunk 71,5%-ának életébe - ugyanis a hét halból öt elpusztult. Most a két túlélő jól érzi magát, szép környezetben úszkálnak, és majd kapnak új lakótársakat nemsokára. De ez azért nem biztos, hogy megérte így. Szegény neonhalacskák... Szegény kis algaevő harcsa...

"Filly póni királyi család, 1 db-os"

Szombat délután A tetovált lányra és/vagy estére a Babákra van jelentkező?

Séta után leszerszámoztam a kutyát, bementem a szobába, és amikor elindultam a konyha felé, furcsa hangokat hallottam az említett helyiségből. Olyan érdekes roppanásokat meg csócsálást. Beléptem a töksötét konyhába, és azt láttam, hogy Liza elbújt (!) a mosogató és a konyhaszekrény közé, és nagy vígan nyammog valamin. Felkiáltottam, miszerint: "Te meg mit csinálsz?", majd fél pillanattal később felkattintottam a villanyt. Ott állt a kutyám rajtakapva, in flagranti: a mancsa a sütin, miközben rám nézett bizonytalan tekintettel, és bizonytalanul csóválta a farkát. Nem volt már ideje rá, hogy úgy tegyen, mintha semmi köze nem lenne a félig megevett sütihez, ezért abban a pózban dermedt meg, amiben a kiabálás-villanykapcsolás érte, és várta a sorsát. Vagy egy percig néztünk farkasszemet, majd megpróbált elsomfordálni, mintha mi sem történt volna. Elsőre megkérdeztem majdnem, hogy lopta le a pultról azt a sütit, de 1. ez nem macska, 2. legalább 16 éves, ha nem 17, szóval kizárt, h

Aki magát futárnak kiadva átad egy csomagot egy vendéglátói egységnek azzal, hogy fél óra múlva jön érte a tulaj, és a csomagért elkér 39900 Ft-ot, miközben abban egy 500 Ft-os, vény nélkül kapható gyógyszer van meg egy tájékoztató egy patikából, ő maga pedig rohadtul nem futár, annak azt kívánom, a teljes összeget költse gyógyszerre, és még ez se segítsen rajta.

Jött egy levél, Vörös Begy írt: "Édes kedves Törpikém! A távolból üdvözöllek, én jól vagyok, s te miként? Szerencsére sose fázom, tollkabátom jó meleg, azt kívánom, legyen mindig bőven magod s kenyered! Szeretettel gondolunk rád, Csip és Pip is itt csipeg, nem felejtünk, hazavágyunk: Vörös Begy s a többiek."

tényleg a politikus a legundorítóbb állatfaj.

Persze mire a következőkben vázolt esemény bekövetkezett, már jó 4 órája elindult a napom, de ez most részletkérdés. Az előzményekről annyit, hogy elmentem tanítani, hazafelé bevásároltam a chilis babhoz, majd hazajöttem. Tomi fürdött, a kutya még aludt. Aztán a kutya felkelt, mikor meglátta Tomit, azt hitte, megy sétálni, majd innentől számítva még legalább negyed óráig nem ment, mert Tomi kicsit elúszott az idővel, és már nem tudta levinni, ezért megbeszéltük, hogy együtt megyünk le, én sétálok a kutyával, ő meg sétál a munkahelyére. Viszont nekem vissza kellett öltöznöm, ami meg kb. öt perc volt a hatvan réteg hacukával, amit ilyenkor hordok. Szóval Tomi végül rárakta a kutyára a pórázt, felvette, majd amikor rajtam már kabát is volt, átadta nekem. Itt követtük el azt a hibát, hogy még csevegtünk kicsit az ajtóban, mert azt hittem, egyszerre indulunk, de aztán Tomi felvilágosított, hogy ő még a szemetet is lehozza, ami újabb két perc szöszölés, ezért én elindultam, hogy szegény kuty