Tettenérés

Séta után leszerszámoztam a kutyát, bementem a szobába, és amikor elindultam a konyha felé, furcsa hangokat hallottam az említett helyiségből. Olyan érdekes roppanásokat meg csócsálást. Beléptem a töksötét konyhába, és azt láttam, hogy Liza elbújt (!) a mosogató és a konyhaszekrény közé, és nagy vígan nyammog valamin. Felkiáltottam, miszerint: "Te meg mit csinálsz?", majd fél pillanattal később felkattintottam a villanyt. Ott állt a kutyám rajtakapva, in flagranti: a mancsa a sütin, miközben rám nézett bizonytalan tekintettel, és bizonytalanul csóválta a farkát. Nem volt már ideje rá, hogy úgy tegyen, mintha semmi köze nem lenne a félig megevett sütihez, ezért abban a pózban dermedt meg, amiben a kiabálás-villanykapcsolás érte, és várta a sorsát. Vagy egy percig néztünk farkasszemet, majd megpróbált elsomfordálni, mintha mi sem történt volna. Elsőre megkérdeztem majdnem, hogy lopta le a pultról azt a sütit, de 1. ez nem macska, 2. legalább 16 éves, ha nem 17, szóval kizárt, hogy olyan magasról lopta volna. Valószínűbb, hogy reggel a kenyér visszarakásakor lelöktem, és ő csak megtalálta, aztán mire észbe kapott, hogy engedély nélkül csócsál, már le is bukott. Végül megvizsgáltam a sütit, van-e rajta valami gyanús, majd amikor ilyet nem találtam, hát nekiadtam. Nagyon boldog volt vele.

De azt a pózt, azt az arckifejezést, azt a szempárt... Hát azt le kellett volna fényképezni.

(Lehet, hogy kicsit túl sok errefelé a Liza-anekdota, de mivel napjaim nagy részét vele töltöm, az ő kis csínyeinek vagyok szemtanúja. Majd egyszer írok belőlük egy anekdotakötetet, és abból fogok meggazdagodni, hehe.)