Stieg Larsson: The Girl who Kicked the Hornet’s Nest
Tegnap a végére értem, ezzel befejeződött a Millennium-trilógia. Most már nagyon érdekel, mi lehet a félbemaradt negyedik kötetben, de ezt valószínűleg nem tudom meg soha, mert a család nem engedi Larsson élettársának, hogy befejezze. Ez egyébként mindig feldúl, ha eszembe jut: vagy 30 évig éltek együtt, sokszor együtt írtak, a nő keze benne van mindhárom eddig megjelent kötetben, ennek ellenére nem engedik, hogy tovább írja a sztorit, valamint egy lyukas garast sem örökölt Larsson vagyonából, amit a pasi részben az ő segítségével szerzett – csak azért, mert a család nem kedveli, és kihasználják, hogy nem házasodtak össze. Ez undorító, de most nem erről akartam írni.
Az utolsó rész ott kezdődik, ahol a második befejeződött, és annak az ügynek a befejezését mutatja be, ami a második részben kezdődött. A rendőrség lassacskán rájön, hogy Lisbeth nem ölt meg senkit, de továbbra is súlyos bűncselekményekkel vádolják, például súlyos testi sértéssel és gyilkossági kísérlettel. Ő sokat nem tehet a saját maga tisztázásáért: egyrészt súlyos lőtt sebekkel, agyműtét után fekszik egy kórházban, ahol hét lakat alatt őrzik, másrészt 12 éves kora óta nem áll szóba hatósági személyekkel. Egy szerencséje van, mégpedig az, hogy ismeri Blomkvistet, aki titkos összeesküvést szervez Lisbeth megmentésére. Csakhogy a titok nem marad titok, és egy másik összeesküvés, aminek célja, hogy Lisbethet zárt osztályra juttassák örök életére, keresztbe tesz. Blomkvist viszont nem hiába oknyomozó újságíró, nem egy beszari alak, viszont okos, így aztán kettős játékba kezd. A titkos rendőrség összeesküvése joggal hiheti, hogy Blomkvist meg van lőve, miközben ő gőzerővel dolgozik Lisbeth megmentésén, a titkos rendőrséget lejárató különszám és könyv, valamint a néhai Dag könyvének összerakásán és kiadásán. Lisbeth eközben rájön, hogy két szobával az apja Zalachenko mellett fekszik, és Zalachenko is észleli ugyanezt: vígjátékba illő módon két mozogni is alig bíró nyomorék kezd a másik módszeres kinyírásának tervezésébe, mígnem közbelép a titkos rendőrség összeesküvése, és likvidálják a férfit. Végül eljön a tárgyalás napja, és a kívülálló számára úgy tűnhet, Lisbeth-nek annyi. Azonban a tárgyalás közben megjelenik a magazin meg a két könyv, és Lisbeth ügyvédje porrá zúzza az ügyész vádjait és koronatanúját. A történet végére Lisbeth teljes jogú állampolgárrá válik, Irene Nesser örökre eltűnik, valamint Lisbeth halálos ellenségei elfogynak, és még Blomkvist is visszaléphet a lány életébe. A legutolsó jelenet nagyon jó volt, méltó lezárása a trilógiának.
Nagyon jó volt, voltak benne izgalmas részek. Két gondom volt vele. Van vagy harminc szereplő szerintem, és mindegyikről teljes életrajzot kapunk, ami nehezen követhetővé teszi a történetet, ráadásul már eleve ennyi nevet nem olyan könnyű észben tartani. A másik, hogy iszonyú hosszú, és megint volt benne vagy 100 oldalnyi holtpont, amikor csak arra vágytam, hogy legyen már vége. A molyon ezek miatt ez a kötet sem kapott öt pontot, csak négy és felet.
Az utolsó rész ott kezdődik, ahol a második befejeződött, és annak az ügynek a befejezését mutatja be, ami a második részben kezdődött. A rendőrség lassacskán rájön, hogy Lisbeth nem ölt meg senkit, de továbbra is súlyos bűncselekményekkel vádolják, például súlyos testi sértéssel és gyilkossági kísérlettel. Ő sokat nem tehet a saját maga tisztázásáért: egyrészt súlyos lőtt sebekkel, agyműtét után fekszik egy kórházban, ahol hét lakat alatt őrzik, másrészt 12 éves kora óta nem áll szóba hatósági személyekkel. Egy szerencséje van, mégpedig az, hogy ismeri Blomkvistet, aki titkos összeesküvést szervez Lisbeth megmentésére. Csakhogy a titok nem marad titok, és egy másik összeesküvés, aminek célja, hogy Lisbethet zárt osztályra juttassák örök életére, keresztbe tesz. Blomkvist viszont nem hiába oknyomozó újságíró, nem egy beszari alak, viszont okos, így aztán kettős játékba kezd. A titkos rendőrség összeesküvése joggal hiheti, hogy Blomkvist meg van lőve, miközben ő gőzerővel dolgozik Lisbeth megmentésén, a titkos rendőrséget lejárató különszám és könyv, valamint a néhai Dag könyvének összerakásán és kiadásán. Lisbeth eközben rájön, hogy két szobával az apja Zalachenko mellett fekszik, és Zalachenko is észleli ugyanezt: vígjátékba illő módon két mozogni is alig bíró nyomorék kezd a másik módszeres kinyírásának tervezésébe, mígnem közbelép a titkos rendőrség összeesküvése, és likvidálják a férfit. Végül eljön a tárgyalás napja, és a kívülálló számára úgy tűnhet, Lisbeth-nek annyi. Azonban a tárgyalás közben megjelenik a magazin meg a két könyv, és Lisbeth ügyvédje porrá zúzza az ügyész vádjait és koronatanúját. A történet végére Lisbeth teljes jogú állampolgárrá válik, Irene Nesser örökre eltűnik, valamint Lisbeth halálos ellenségei elfogynak, és még Blomkvist is visszaléphet a lány életébe. A legutolsó jelenet nagyon jó volt, méltó lezárása a trilógiának.
Nagyon jó volt, voltak benne izgalmas részek. Két gondom volt vele. Van vagy harminc szereplő szerintem, és mindegyikről teljes életrajzot kapunk, ami nehezen követhetővé teszi a történetet, ráadásul már eleve ennyi nevet nem olyan könnyű észben tartani. A másik, hogy iszonyú hosszú, és megint volt benne vagy 100 oldalnyi holtpont, amikor csak arra vágytam, hogy legyen már vége. A molyon ezek miatt ez a kötet sem kapott öt pontot, csak négy és felet.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése