Talált kutya update
Én egész éjjel vele álmodtam, kb. félóránként felébredtem, és végig azon nyűglődtem, hogy tényleg nem tudtuk volna hazahozni szegényt, mert Liza tuti nem állt volna szóba velünk többet.
Tomi délelőtt felhívta a menhelyet, és megkérdezte, mi a helyzet a kutyussal. Azt mondták, jól van, majd délután 2-kor kap enni (miután az utolsó tűlevelet is kihányta a nyomorult a kocsiban még tegnap este...), két hétig megfigyelés, addig csak a gazdája viheti el, utána örökbe lehet fogadni. Állítólag jelentkezett egy nő, hogy ez az ő kutyája volt, amíg el nem ajándékozta, de a szerencsés megajándékozottról nem szól a fáma. Délután felkerült szegénykémről egy kép a menhely honlapjára, és olyan szomorúan néz rajta, hogy azóta is sírhatnékom van, meg lelkiismeret-furdalásom még mellé, amiért nem hoztuk haza. De ha hazahoztuk volna, akkor ugyanígy érezném magam, ha nem rosszabbul, mert akkor meg Lizának lenne nagyon rossz, és én nagyon szeretem a kutyámat. Hát, ez egy ilyen rossz helyzet. Mivel nem lehet tudni, megjelenik-e a gazda a menhelyen, megpróbálunk szervezni a kutyusnak egy családot, hogy amint lejár a megfigyelési időszak, azonnal kihozhassuk, ne kelljen sokáig ott maradnia. Azzal vigasztalom magam, hogy legalább elütni nem tudják, és megfagyni sem fog. Csak azok a cellák ne lennének olyan mocskosak, és csak kaphatna enni akkor, amikor éhes... Egyébként Tomi arra is gondolt, hogy a két hét alatt, ha nem hozza ki a gazdája, eljárnánk hozzá, és elvinnénk sétálni úgy, hogy Liza is ott van velünk, hátha össze tudnának barátkozni. De azt mondták, nem vihetjük ki sétálni, sőt meglátogatni sem lehet egyáltalán. Ha kell, vigyük el két hét múlva, ha nem kell, szálljunk le róla. Ez is milyen már :(
Legalább Lizám kezd visszatérni magához, és már nem olyan végtelenül vádló és szomorú a tekintete, mint reggel 10-kor volt. (Ebben biztos az is segített, hogy délelőtt is jól megszeretgettem, aztán mikor ledőltem aludni, ő is odajött a kosarába, és végig fogtuk egymás kezét illetve mancsát. Csak érzi már, hogy ugyanúgy szeretjük, mint eddig, akkor is, ha egy idegen kutyának is megengedtük, hogy telehányja a kocsit.)
Tomi délelőtt felhívta a menhelyet, és megkérdezte, mi a helyzet a kutyussal. Azt mondták, jól van, majd délután 2-kor kap enni (miután az utolsó tűlevelet is kihányta a nyomorult a kocsiban még tegnap este...), két hétig megfigyelés, addig csak a gazdája viheti el, utána örökbe lehet fogadni. Állítólag jelentkezett egy nő, hogy ez az ő kutyája volt, amíg el nem ajándékozta, de a szerencsés megajándékozottról nem szól a fáma. Délután felkerült szegénykémről egy kép a menhely honlapjára, és olyan szomorúan néz rajta, hogy azóta is sírhatnékom van, meg lelkiismeret-furdalásom még mellé, amiért nem hoztuk haza. De ha hazahoztuk volna, akkor ugyanígy érezném magam, ha nem rosszabbul, mert akkor meg Lizának lenne nagyon rossz, és én nagyon szeretem a kutyámat. Hát, ez egy ilyen rossz helyzet. Mivel nem lehet tudni, megjelenik-e a gazda a menhelyen, megpróbálunk szervezni a kutyusnak egy családot, hogy amint lejár a megfigyelési időszak, azonnal kihozhassuk, ne kelljen sokáig ott maradnia. Azzal vigasztalom magam, hogy legalább elütni nem tudják, és megfagyni sem fog. Csak azok a cellák ne lennének olyan mocskosak, és csak kaphatna enni akkor, amikor éhes... Egyébként Tomi arra is gondolt, hogy a két hét alatt, ha nem hozza ki a gazdája, eljárnánk hozzá, és elvinnénk sétálni úgy, hogy Liza is ott van velünk, hátha össze tudnának barátkozni. De azt mondták, nem vihetjük ki sétálni, sőt meglátogatni sem lehet egyáltalán. Ha kell, vigyük el két hét múlva, ha nem kell, szálljunk le róla. Ez is milyen már :(
Legalább Lizám kezd visszatérni magához, és már nem olyan végtelenül vádló és szomorú a tekintete, mint reggel 10-kor volt. (Ebben biztos az is segített, hogy délelőtt is jól megszeretgettem, aztán mikor ledőltem aludni, ő is odajött a kosarába, és végig fogtuk egymás kezét illetve mancsát. Csak érzi már, hogy ugyanúgy szeretjük, mint eddig, akkor is, ha egy idegen kutyának is megengedtük, hogy telehányja a kocsit.)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése