C.S. Lewis: The Magician’s Nephew
Az író 1898-tól 1963-ig élt, többek között teológus és középkor kutató is volt, ez a két minősége a legfontosabb szerintem a Narnia krónikái szempontjából. Egyébként a wikipedia szerint nem volt túl nagy hír, hogy az író meghalt, mert vele egy napon halt meg Aldous Huxley is, és ennél is nagyobb port kavart, hogy aznap ölték meg Kennedy elnököt.
A Narnia krónikái hét kötetből áll. Kronologikus sorrendben A varázsló unokaöccse az első történet, valójában ez készült el a hét könyv közül hatodikként, a regényfolyamot Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény indította. Talán érdemes lett volna hatodikként olvasni, mert akkor egy csomó kérdést megválaszolt volna, amikre már nagyon kíváncsi lettem volna. Hát, így majd nem lesznek kérdéseim, vagy legalábbis nem ezek lesznek azok.
A történet főszereplői Digory Kirke és Polly Plummer, két Londonban élő gyerek, egymás szomszédai. Digory, aki a későbbi főszereplő négy gyerek vidéki rokona, a nagybátyjához és a nagynénjéhez költözik, amikor az édesanyja súlyosan megbetegszik, az apja pedig Indiába megy katonának. Az édesanyja is vele költözik, mert nem tudja ellátni magát. A nagybácsiról kiderül, hogy egy gonosz mágus, aki rájött, hogyan lehet egy sárga és egy zöld gyűrű segítségével világok között közlekedni. Rákényszeríti a két gyereket, hogy utazgassanak ezekben a világokban, akik így megismerkednek Jadis királynővel és Aslannal, az oroszlánnal, aki éppen megteremti Narnia világát. Digory küldetést is kap Aslantól, és jutalmul annak teljesítéséért Aslan megmenti az édesanyját, így aztán a történet vége persze happy end.
Én mint a Bibliában és a vallásban kevésbé járatos olvasó két bibliai jelenetet illetve párhuzamot fedeztem fel a könyv olvasása közben. Az első Narnia teremtése, ami teljesen olyan, mint a Bibliában a teremtés, már azt kivéve, hogy Isten nem énekelt. A másik az almafa és a kígyó esete az emberekkel, bár jelentős különbség, hogy Narniában Jadis királynő nem tudja telesziszegni Digory fejét, nem tudja rávenni, hogy egye meg az almát. Azt olvastam, az író célja ezekkel a párhuzamokkal annyi volt, hogy emészthető formában tárja a kicsik elé a Biblia tanításait. Ez nekem iszonyúan antipatikus, mert utálom a térítést, de igyekszem úgy felfogni, hogy már eleve hívőnek nevelt gyerekekhez akart szólni, és akkor el tudom fogadni a helyzetet.
A könyv egyébként aranyos, van benne egy-két vicces jelenet, de összességében csak 4 pont, mert túl nagy durranásnak nem érzem. Majd meglátjuk, mit tud a többi kötet :)
A Narnia krónikái hét kötetből áll. Kronologikus sorrendben A varázsló unokaöccse az első történet, valójában ez készült el a hét könyv közül hatodikként, a regényfolyamot Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény indította. Talán érdemes lett volna hatodikként olvasni, mert akkor egy csomó kérdést megválaszolt volna, amikre már nagyon kíváncsi lettem volna. Hát, így majd nem lesznek kérdéseim, vagy legalábbis nem ezek lesznek azok.
A történet főszereplői Digory Kirke és Polly Plummer, két Londonban élő gyerek, egymás szomszédai. Digory, aki a későbbi főszereplő négy gyerek vidéki rokona, a nagybátyjához és a nagynénjéhez költözik, amikor az édesanyja súlyosan megbetegszik, az apja pedig Indiába megy katonának. Az édesanyja is vele költözik, mert nem tudja ellátni magát. A nagybácsiról kiderül, hogy egy gonosz mágus, aki rájött, hogyan lehet egy sárga és egy zöld gyűrű segítségével világok között közlekedni. Rákényszeríti a két gyereket, hogy utazgassanak ezekben a világokban, akik így megismerkednek Jadis királynővel és Aslannal, az oroszlánnal, aki éppen megteremti Narnia világát. Digory küldetést is kap Aslantól, és jutalmul annak teljesítéséért Aslan megmenti az édesanyját, így aztán a történet vége persze happy end.
Én mint a Bibliában és a vallásban kevésbé járatos olvasó két bibliai jelenetet illetve párhuzamot fedeztem fel a könyv olvasása közben. Az első Narnia teremtése, ami teljesen olyan, mint a Bibliában a teremtés, már azt kivéve, hogy Isten nem énekelt. A másik az almafa és a kígyó esete az emberekkel, bár jelentős különbség, hogy Narniában Jadis királynő nem tudja telesziszegni Digory fejét, nem tudja rávenni, hogy egye meg az almát. Azt olvastam, az író célja ezekkel a párhuzamokkal annyi volt, hogy emészthető formában tárja a kicsik elé a Biblia tanításait. Ez nekem iszonyúan antipatikus, mert utálom a térítést, de igyekszem úgy felfogni, hogy már eleve hívőnek nevelt gyerekekhez akart szólni, és akkor el tudom fogadni a helyzetet.
A könyv egyébként aranyos, van benne egy-két vicces jelenet, de összességében csak 4 pont, mert túl nagy durranásnak nem érzem. Majd meglátjuk, mit tud a többi kötet :)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése