Black Swan - A fekete hattyú

Spoileres.

A főszereplő Nina Sayers (Natalie Portman), egy fiatal lány, akinek a balett az élete. Olyannyira igaz ez, hogy más nem is történik vele. Reggel felkel, elmegy balettra, aztán késő este hazaér, és bedől az ágyba, majd reggel kezdi elölről az egészet. Az édesanyjával él, aki úgy vigyáz rá, mint egy hímestojásra. Gondoskodik az étkezéséről, rózsaszín szobácskát rendez be neki, táncoló-zenélő balerinára altatja, megvarrja a balettcipőjét, levágja a körmét, és ha nincs otthon, percenként felhívja. Saját felfogása szerint vigyáz rá, miközben valójában korlátozza, amiben és ahogy csak tudja, semmi intimszférát nem hagy a lányának. Nagyon fontos neki a lánya karrierje, mert neki nem sikerült világhírű táncossá fejlődni: a lányán keresztül szeretné megvalósítani a nagy álmát.

Ninának kezdettől fogva súlyos problémái vannak. Véresre rágja a körmét, véresre vakarja a hátát, és hosszában letépi az uijjáról a bőrt, az sem érdekli, hogy ezek nagyon fájdalmas dolgok. Tökéletességre tör, ami szorongást és kényszeres viselkedést vált ki belőle. Nincs egy mosolya, olyan elgyötört az egész lénye, mintha legalább 100 küzdelmes év lenne már mögötte, és ez kiül az arcára.. A helyzet akkor válik súlyosabbá, amikor a balettcsoport rendezője bejelnti, hogy az új évadot A hattyúk tavának új feldolgozásával indítják, és kirúgja az addigi hattyúkirálynőt, Beth-t (Winona Ryder), aki ettől teljesen megőrül, ami súlyos balesethez vezet. Úgy tűnik, ez történik a sztárokkal: ünneplik őket, aztán mikor már nem fiatalok, félredobják őket. A megüresedett szerepre hatalmas a tülekedés, minden balerina álma, hogy ő táncolhassa el. A történet lényege, hogy egy lányt fehér hattyúvá változtat egy bizonyos Rőtszakáll, és csak az törheti meg az átkot, ha belészeret a herceg.  Ő azonban rosszul választ, a fekete hattyú csavarja el a fejét. Amikor a fehér hattyú rájön, hogy mindennek vége, sosem lesz már ember, öngyilkos lesz. A fehér és a fekete hattyú szerepére a rendező egy táncost keres. Ninát nem tartja alkalmasnak a feladatra, mert szerinte hiába táncol szépen, hiába ő a megtestesült fehér hattyú, a finom, a törékeny, nincs meg benne a fekete hattyú: nem szenvedélyes. Arra gyanakszik, ez azért lehet, mert Nina nem ismeri a saját testét. Ez indítja el a lavinát.



Nina sokkal többet gyakorol, mint rendesen, és hiába sérül meg (hosszában félbetörik a lábujjkörme), mégsem áll meg egy pillanatra sem. Kétségbeesetten próbálja előcsalogatni magából a fekete hattyút. Kapóra jön a társulat új tagjának, Lilynek a segítsége, aki viszont egy az egyben a fekete hattyú. Bulizni jár, iszik, drogozik, szereti a szexet, és olyan laza, hogy Nina csak ámul és bámul. A segítség azt jelenti, hogy Lily elviszi magával bulizni, leitatja és bedrogozza. Ettől ugyan ellazul, de a lejtőn lefelé már nincs megállás: egyre durvább hallucinációk gyötrik, teljesen kifordul magából, és már csak ártani akar, magában és az anyjában is kárt tesz. Az anyja ekkor még egy hibát elkövet az addigi számtalanon kívül, megpróbálja Ninát kiemelni a társulatból, egyszerűen bezárja a szobájába, és nem akarja elengedni a premierre. Csakhogy a tartalékos Lily, akire Nina őrülten féltékeny, mert annyival jobbnak látja magánál, ezért aztán megint előjön belőle az állat, és végül elmegy az előadásra. Az előadás közben durvulnak el igazán a hallucinációi, ami végül a vesztét is okozza: hiába tökéletes az előadás, hiába hozta ki magából a szenvedélyes fekete hattyút, a sikerben már nem fürödhet. Heath Ledger egyik interjúja jutott eszembe a történetről, amiben a halála előtt pár héttel-hónappal azt nyilatkozta, altatókon és nyugtatókon él, mert nem engedi el Joker szerepe – ugyanez történik Ninával is, akit a fekete hattyú nem ereszt, csak ő még annyi segítséget sem kap a probléma orvoslására, mint Heath Ledger.

Én a film végén annyira remegtem, hogy alig bírtam megfogni a táskámat. Teljesen sokkolt a film, iszonyú durva volt. Abszolút helytálló besorolás a pszichothriller, ez tényleg az. Engem főleg azok a jelenetek viseltek meg, amelyekben Nina kárt tesz magában, és az utolsó nagy őrjöngése se semmi, egészen ijesztő mértékben uralkodik el rajta az őrület, még ha ebben az egyébként tök jó cikkben gagyiközeliként írják is le. Nagyon tetszett a film, még ha nem is fogom megnézni soha többet, legalábbis moziban biztosan nem. Mindenkinek ajánlom, aki nem fordul le a székről egy kis önbántalmazástól meg vértől.