LizaGazdija

Szombat délelőtt pihentünk, délután Tomi interjúra ment, én meg vásárolgatni. Neki jó eséllyel lett munkája (de azért nem kiabáljuk el), nekem meg nagyon jólesett csak úgy járni boltról boltra, nem rohanva, ráérősen, ráadásul egy csomó embernek találtam karácsonyi ajándékot is. Este aztán elsétáltunk az Altes AKH-hoz a karácsonyi faluba, és jól megnéztük a vásárt. (Nem valami nagy durranás, de legalább hangulatos.) Itt beültünk egy fényképautomatába, és készült rólunk egy nagyon vicces képsorozat, amiből csak egy képet mutatok meg, mert egy másik tök ugyanolyan, a harmadikkal Tomi nem elégedett, a negyedik meg annyira rossz lett, hogy csak na. Aztán hazajöttünk, megnéztük az Időről időre című filmet, ami még mindig zseniális, és ezzel vége is volt a napnak. Ma sem keltünk túl korán, de azért délre odaértünk az adventi koszorú készítésre. 10 eurót kellett kifizetni, ezért kaptunk koszorúalapot meg korlátlan mennyiségű egyéb alapanyagot. Megmutatták, hogyan érdemes a fenyőgallyakat...

Ma beköltözött a lakásba még egy kisgyerek. Oh, joy! Vagy inkább oh, boy?

Terveztem nekik egy órát a Humans of New York köré, amit többnyire élveztek, és többen közülük ott helyben lájkolták az oldalt, annyira tetszett nekik. Aztán játszottunk, mégpedig azt, hogy mindenkinek mindenkihez oda kellett menni, és megköszönni valamit. Van ehhez egy feladat az egyik könyvemben, ilyen tételekkel, hogy "köszönöm, hogy hétfőnként vidám voltál", "köszönöm, hogy segítettél", satöbbi. Nagyon élvezték, és tök jólesett mindenkinek, amit a többiektől hallott. És engem is automatikusan bevettek a játékba :) A legszebb az volt, amikor néhányan meg is ölelgették egymást. Ezek után megnéztük a Huncutkát, amit a többségük nem ismert, de mindenkinek nagyon tetszett. Az egyik nő annyira meghatódott, hogy el is sírta magát rajta. A többiek ennek láttán meg voltak döbbenve, de megnyugtattam, hogy ezen a filmen én is minden alkalommal bőgök, pedig ha százszor nem láttam, egyszer sem. (Most is majdnem, csak erőt vettem magamon.) Most láttam először eredetiben, me...

A csoportom levizsgázott, és nagyon-nagyon szuperek voltak. A vizsga méri a négy alapkészséget (szövegértés, hallás utáni szövegértés, írás, beszéd), plusz van egy nyelvtan-szókincs rész, de azt nem szintezik, csak pontszámot adnak rá. A2-es csoport, és a következő eredményeket érték el a négy készségnél összesítve: négyen B2-esek lettek, öten B1-esek, egy ember A2-es. Elég büszke vagyok :) Remélem, holnap óriási lesz az öröm. Mivel kicsit gonosz vagyok, ma az óra végén csak annyit mondtam, hogy én már tudom az eredményeket, és egyelőre nem árulok el részleteket, csak annyit mondok, hogy nagyon büszke vagyok rájuk. Hihi. De hát azért csak jobb úgy, ha nem lövök le előre minden poént, hanem holnap lehet őszintén örülni az oklevélnek. Nem tudom, mikor lettek ilyen olcsók a pendrive-ok, de haladéktalanul veszek egy 8 vagy 16 gigásat 5 vagy 8 euróért, mert az 1 giga bizony kevés, amióta ennél a sulinál vagyok, és folyton elképesztő mennyiségű tananyagot tárolok a pendrive-omon. Megkere...

Előre szólok, hogy ez a link sírós, ne nyissa meg az, aki nem bírja az ilyesmit, vagy éppen maga alatt van, esetleg különösen jó a kedve, de gyorsan el tud romlani. Azt láthatjuk tizenpár képen keresztül, hogyan telt egy rákos kutya utolsó napja, mielőtt elaltatták volna. Utána egy csomó-csomó hozzászólás következik, és mindenki ki van akadva, hogy ez kegyetlen, nem lehet sírás nélkül kibírni, és belegondolni sem akarnak, hogy valamikor majd az ő kutyájuk is meg fog halni. Emlékszem, én sem akartam belegondolni, hogy egyszer majd Liza is, borzalmas kilátás volt. Viszont a képekről az jutott eszembe, mennyire hasonló volt Liza elaltatás előtti utolsó napja is, ezért bennem jó érzéseket kelt a poszt. Nekem nagyon megnyugtató emlék, hogy mind vele voltunk, ráadásul az utolsó heteiben egy csomó ismerőse/ismerősünk is elbúcsúzott tőle, és az utolsó pillanatig vele voltunk, nem kellett egyedül lennie, amikor meghalt.

Hétfőn Tomi megérkezett az összes holmijával együtt, és megkezdtük az együttélést. Tegnap koccintottunk erre. Szintén tegnap felhívtak minket a Hausverwaltungtól, hogy ha még érdekel minket a lakás, amit csütörtökön néztünk, a miénk. Az a lakás nagyon érdekel minket - ha Tomi a városközpontban fog dolgozni, neki a háztól 5 percre megálló metróval kb. 10-15 perc az út, nekem meg a metróval és utána az S-Bahnnal kb. fél óra. A lakásban van egy kis konyha, egy zuhanyzós fürdő, külön vécé, egy nagyobb nappali és egy kisebb háló. A nappali egy csendes mellékutcára néz, a háló a belső udvarra. Tökéletes. Ma reggel az irodában kezdtünk, vittük a kauciót és a szerződéskötési díjat, aláírtuk a szerződést, és ezzel megvan az első olyan papír, amely szerint összetartozunk. 1-jén költözünk. (Majd megkísérlem összeszámolni, ez 2014 nyara óta hányadik költözésem, nem lesz egyszerű :D ) Olyan izgalmas! Alig várom :) :) :)

Ha máshol nem, hát bennem. Ma már megint volt karácsonyi hangulatom, mindenféle ötleteim támadtak az ünnepvárás időszakára, és ezeknek örültem. Tegnap Bécsből rögtön Blankához mentem, egy csomót beszélgettünk, vicces és kevésbé vicces videókat néztünk, ma meg voltunk Katáéknál, aztán anyuékkal vásároltunk, lett szép csizmám, este találkoztam Rékával, aki csupa vidámat mesélt, szóval nagyon jó volt ez a nap. Csütörtök délelőtt Tomival elmentünk Schönbrunnba, és megnéztük a Ferenc József halálának 100. évfordulója alkalmából rendezett kiállítások közül az egyiket, azt, amelyik az életéről szól úgy általában. (A többinek van valamilyen szűkebb témája, pl. vadászat, bútorok, közlekedési eszközök.) Nagyon izgalmas volt, egy csomó új dolgot tudtam meg a császárról, pl. azt, hogy nagyon szépen rajzolt. Láttam a porcelán rózsacsokrot, amit Sisi kapott tőle egy veszekedésük után, az esküvőjükre készült rengeteg érméből és emléktárgyból néhányat, sok-sok fotót a gyerekeiről és az unokáiról. ...