Előkerül néha még ma is az a sztori, amikor még alsóban egyszer reggel 7-kor, a legnagyobb kapkodás közepén, induláskor jelentettem be, hogy környezetismeret órára kell egy paprika meg egy paradicsom. Aznap. Anyu széttárta a kezét, épp nem volt otthon egyik sem. Kértem, menjen el a boltba venni, ezen nevetett, reggel 7-kor ilyen plusz kirándulásokra nem volt idő. Erre elpityeredtem, hogy fekete pontot fogok kapni. Anyu válasza: "Majd legközelebb nem aznap reggel szólsz, hanem időben." Emlékszem, úton a suliba becsengettem egy kedves nénihez, akivel hazafelé beszélgetni szoktam. Neki jó nagy veteményese volt, de nem tudott segíteni. Nem tudom, végül megkaptam-e a fekete pontot, de az megmaradt, milyen stressz volt aznap reggel bemenni a suliba. Képzelhetitek, micsoda nosztalgikus élmény volt, amikor este fél 9-kor, villanyoltás után, a Bóbita közben egyszer csak megszólalt Viola az ágyból a tök sötétben: "Anya, holnapra falevelet kell vinni az oviba!" Fejem először:...
Definitely, oh boy! :-) De milyen ez a hostel, hogy egész családok laknak ott hónapokat?
VálaszTörlésHát, ez igazából nem hostel, legalábbis nem nevezik annak. Egy magyar pasié, és az az elgondolás, hogy olyan emberek jönnek ide, akik most érkeztek Bécsbe, sok esetben nem tudnak németül, és nem sok esélyük van lakást találni. Az első pár hónapban meghúzhatják itt magukat, amíg sikerül megtalálni az útjukat. Ennél fogva csak magyarok vannak itt (mert magyar csoportokban hirdetik), és ezért fordul elő, hogy gyerekkel is jönnek.
Törlés