Lassan helyreáll a rend
Ha máshol nem, hát bennem.
Ma már megint volt karácsonyi hangulatom, mindenféle ötleteim támadtak az ünnepvárás időszakára, és ezeknek örültem. Tegnap Bécsből rögtön Blankához mentem, egy csomót beszélgettünk, vicces és kevésbé vicces videókat néztünk, ma meg voltunk Katáéknál, aztán anyuékkal vásároltunk, lett szép csizmám, este találkoztam Rékával, aki csupa vidámat mesélt, szóval nagyon jó volt ez a nap.
Csütörtök délelőtt Tomival elmentünk Schönbrunnba, és megnéztük a Ferenc József halálának 100. évfordulója alkalmából rendezett kiállítások közül az egyiket, azt, amelyik az életéről szól úgy általában. (A többinek van valamilyen szűkebb témája, pl. vadászat, bútorok, közlekedési eszközök.) Nagyon izgalmas volt, egy csomó új dolgot tudtam meg a császárról, pl. azt, hogy nagyon szépen rajzolt. Láttam a porcelán rózsacsokrot, amit Sisi kapott tőle egy veszekedésük után, az esküvőjükre készült rengeteg érméből és emléktárgyból néhányat, sok-sok fotót a gyerekeiről és az unokáiról. Az is kiderült számomra - bár biztos vagyok benne, hogy gimiben tanultam, csak azóta elfelejtettem -, hogy csak nálunk koronázták meg, Ausztriában sosem.
Mindig sajnáltam szegényt, de most - részben a fáradtság, részben az elnökválasztás, részben a kiállítás miatt - a végén kis híján meg is sirattam. Nem lehetett jó Ferenc Józsefnek lenni. De legalább a halála a jelek szerint nem volt nagyon küzdelmes: 86 évesen tüdőgyulladást kapott, november 20-án azzal feküdt le este, amivel mindig, nevezetesen, hogy 3:30-kor ébresszék fel, mert nem ért a napi munkája végére, aztán 21-én már hiába keltegették. Annyira jó, hogy a rengeteg csapás után, ami élete során érte, azt legalább már nem kellett megvárnia, hogy szétessen a Monarchia. Valamiért az az érzésem, hogy abba belehalt volna, csak esetleg nem álmában, (a jelek szerint) békésen.
Ma már megint volt karácsonyi hangulatom, mindenféle ötleteim támadtak az ünnepvárás időszakára, és ezeknek örültem. Tegnap Bécsből rögtön Blankához mentem, egy csomót beszélgettünk, vicces és kevésbé vicces videókat néztünk, ma meg voltunk Katáéknál, aztán anyuékkal vásároltunk, lett szép csizmám, este találkoztam Rékával, aki csupa vidámat mesélt, szóval nagyon jó volt ez a nap.
Csütörtök délelőtt Tomival elmentünk Schönbrunnba, és megnéztük a Ferenc József halálának 100. évfordulója alkalmából rendezett kiállítások közül az egyiket, azt, amelyik az életéről szól úgy általában. (A többinek van valamilyen szűkebb témája, pl. vadászat, bútorok, közlekedési eszközök.) Nagyon izgalmas volt, egy csomó új dolgot tudtam meg a császárról, pl. azt, hogy nagyon szépen rajzolt. Láttam a porcelán rózsacsokrot, amit Sisi kapott tőle egy veszekedésük után, az esküvőjükre készült rengeteg érméből és emléktárgyból néhányat, sok-sok fotót a gyerekeiről és az unokáiról. Az is kiderült számomra - bár biztos vagyok benne, hogy gimiben tanultam, csak azóta elfelejtettem -, hogy csak nálunk koronázták meg, Ausztriában sosem.
Mindig sajnáltam szegényt, de most - részben a fáradtság, részben az elnökválasztás, részben a kiállítás miatt - a végén kis híján meg is sirattam. Nem lehetett jó Ferenc Józsefnek lenni. De legalább a halála a jelek szerint nem volt nagyon küzdelmes: 86 évesen tüdőgyulladást kapott, november 20-án azzal feküdt le este, amivel mindig, nevezetesen, hogy 3:30-kor ébresszék fel, mert nem ért a napi munkája végére, aztán 21-én már hiába keltegették. Annyira jó, hogy a rengeteg csapás után, ami élete során érte, azt legalább már nem kellett megvárnia, hogy szétessen a Monarchia. Valamiért az az érzésem, hogy abba belehalt volna, csak esetleg nem álmában, (a jelek szerint) békésen.
http://www.gyakorikerdesek.hu/politika__magyar-politika__6287732-ferenc-jozsef-vagy-kadar-janos-volt-a-jobb-vezetoje-magyarorszagnak
VálaszTörlésKöszönöm. Igaz, nem egészen értem az apropót, mert arról nem mondtam semmit, szerintem milyen uralkodó volt, Kádárról meg végképp. De azért érdekesek a vélemények.
Törlés