Előre szólok, hogy ez a link sírós, ne nyissa meg az, aki nem bírja az ilyesmit, vagy éppen maga alatt van, esetleg különösen jó a kedve, de gyorsan el tud romlani.

Azt láthatjuk tizenpár képen keresztül, hogyan telt egy rákos kutya utolsó napja, mielőtt elaltatták volna. Utána egy csomó-csomó hozzászólás következik, és mindenki ki van akadva, hogy ez kegyetlen, nem lehet sírás nélkül kibírni, és belegondolni sem akarnak, hogy valamikor majd az ő kutyájuk is meg fog halni. Emlékszem, én sem akartam belegondolni, hogy egyszer majd Liza is, borzalmas kilátás volt. Viszont a képekről az jutott eszembe, mennyire hasonló volt Liza elaltatás előtti utolsó napja is, ezért bennem jó érzéseket kelt a poszt. Nekem nagyon megnyugtató emlék, hogy mind vele voltunk, ráadásul az utolsó heteiben egy csomó ismerőse/ismerősünk is elbúcsúzott tőle, és az utolsó pillanatig vele voltunk, nem kellett egyedül lennie, amikor meghalt.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nehéz

Gumimacik utoljára

Gárdonyi Géza: Isten rabjai