Az első bécsi hétvége május óta

Szombat délelőtt pihentünk, délután Tomi interjúra ment, én meg vásárolgatni. Neki jó eséllyel lett munkája (de azért nem kiabáljuk el), nekem meg nagyon jólesett csak úgy járni boltról boltra, nem rohanva, ráérősen, ráadásul egy csomó embernek találtam karácsonyi ajándékot is. Este aztán elsétáltunk az Altes AKH-hoz a karácsonyi faluba, és jól megnéztük a vásárt. (Nem valami nagy durranás, de legalább hangulatos.) Itt beültünk egy fényképautomatába, és készült rólunk egy nagyon vicces képsorozat, amiből csak egy képet mutatok meg, mert egy másik tök ugyanolyan, a harmadikkal Tomi nem elégedett, a negyedik meg annyira rossz lett, hogy csak na. Aztán hazajöttünk, megnéztük az Időről időre című filmet, ami még mindig zseniális, és ezzel vége is volt a napnak.

Ma sem keltünk túl korán, de azért délre odaértünk az adventi koszorú készítésre. 10 eurót kellett kifizetni, ezért kaptunk koszorúalapot meg korlátlan mennyiségű egyéb alapanyagot. Megmutatták, hogyan érdemes a fenyőgallyakat ráfogatni az alapra, aztán magunkra hagytak minket, alkossunk nyugodtan. Alkottunk is egy tök szép koszorút, amit majd megmutatok, amikor már advent lesz, és ég rajta legalább egy gyertya. A gyertyák amúgy méhviaszból vannak, úgyhogy már alig várom, hogy meg lehessen őket gyújtani, biztos, hogy isteni illat lesz tőlük a lakásban. Kicsit nehezen barátkoztam meg a koszorúval, mert kissé eklektikus lett, de hát én sosem vagyok egészen elégedett semmilyen alkotásommal, úgyhogy nem lepődtem meg.

A koszorút hazahoztuk, aztán elmentünk Schönbrunnba, és megnéztük a kocsimúzeumot, mert oda is szól a Ferenc József-emlékév apropóján megváltott belépőnk. Amúgy pont holnap lesz 100 éve, hogy meghalt, durva. Nagyon izgalmas volt ez a kiállítás is, és mindent le lehetett fotózni, aminek én nagyon örültem, elég alaposan dokumentáltam is mindent. Olyanokat láttunk, hogy Bonaparte Napóleon újszülött kisfiának kiskocsija, Sisi menyasszonyi kocsija, az a kocsi, amit a magyar koronázásokon használtak, Ferenc József és Sisi külön koronázási kocsija, az a kocsi, amit Sisi magával vitt Genfbe, ahol aztán megölték, valamint az a kocsi, amiben Sisi és később Ferenc József koporsóját is vitték a kapucinus templomba. Külön minikiállítást kapott Sisi halála, és kicsit meg is rázott ismét a gondolat, hogy milyen már, hogy az ember elmegy pár napra Genfbe, így búcsúzik el a családjától, meg a családja tőle, aztán koporsóban érkezik haza.

A kiállítás után beültünk a Stöcklbe, ahol tavaly anyuékkal ettünk libát, és most Tomival is kipróbáltuk ugyanezt. Most is nagyon finom volt, és most is meglepett, milyen óriási állat a liba - a negyedétől kis híján kipukkadtam. Az étteremből hazajöttünk, és nagy nehezen végre hozzájutottunk a mosógéphez*, így lehet, hogy holnapra lesz száraz ruhánk, juhú. Aztán én fordítottam, Tomi duolingózott, megnéztünk egy Fapadot (nagyon rossz, nézzétek ti is), most meg a Rex felügyelő schönbrunni halottas részét, aztán alvás. Jó hosszú hetünk lesz, szóval ránk fér az alvás.

*Sokan lakunk itt, mosni persze mindenki akar. Amikor beköltöztünk (ez két és fél hete volt), még itt ment a rinyálás, hogy tönkrement az egyik mosógép, és egyen osztoznak ennyien, nem élet ez. Másnap kaptunk egy új mosógépet, na, az azóta is ugyanott áll és ugyanúgy, ahol és ahogy az érkezése napján. Amúgy lehetne mosni simán, ha egyesek nem 4 meg 6 órás programra tennék be a cuccukat. Nem viccelek, ez tök komolyan így megy. Iszonyú bosszantó, belegondolni se jó, mennyi áramot és vizet pazarolnak el ezzel.