Futni mentem

2014 volt az az év, amikor január elejétől rendszeresen, heti 4-5x futottam, mert készültem az áprilisi félmaratonra. Sikerült is, célba értem, igaz, a térdem szétment csak úgy simán a megerőltetéstől. Mindig is gyenge pontom volt, gyerekkoromban porcleválás gyanúja is felmerült, de végül az azért nem volt.

Tegnap iszonyú hajrá után végére értem egy gyerekkönyv fordításának, főleg az utolsó két nap volt kegyetlen, és amikor elküldtem a szerkesztőnek, felszabadultam. Plusz dönert ebédeltem, mert nem volt kedvem főzni csütörtök este (amúgy mindig ráveszem magam), és kiderült, hogy nem 500 kcal körül van, hanem 650. Ha én főzök, 350-450 kcal-t ebédelek, ehhez igazítottam az idők során azt, hogy mit és mennyit eszem még egy nap. Lényeg a lényeg, ebéd után beírtam az appba, mit fogok még enni estig, és ki is jött, hogy 250 kcal mínuszban leszek. Az sok.

Régebben heti 3-4x edzettem itthon, szerettem is, jól is esett, aztán kb. másfél év után abbamaradt. Emiatt volt némi bűntudatom, sőt most is van. De tulajdonképpen mozgok eleget: minden nap körbetalpalom Bécset, így 10 ezer lépés alatt nem úszom meg, és sokszor összejön a 14 ezer is. Estére úgy elfáradok attól a rengeteg mindentől, ami történik velem aznap, hogy már nincs erőm még egy jógához sem. Ha túlszaladok a keretemen az evéssel, akkor hullahoppozni szoktam, azt szeretem, simán megy egy órán keresztül (biztos tovább is, de ekkor legkésőbb megunom), és közben lehet olvasni, filmet nézni, ilyesmi. De 250 kcal ledolgozása sokáig tart vele.

Szóval a keret túllépése és a felszabadultság együtt arra késztetett, hogy fussak egyet. Úgysem voltam még az új környéken, ami álomszép, uccu neki. 5 km, az egy kör a Margit-szigeten, biztos meg kell majd állni párszor, de nem baj, türelmes leszek magammal, és ha csak 3 km-t bírok (volt rá példa korábban szezon első futásán), azt is elfogadom. 

Nem könnyen találtam meg a Duna-partra vezető utat, mert a közelünkben lévő hídnak még csak a túloldalán mentünk le hozzá, a miénken nem. De meglett, és az első öt percben átugrált előttem az úton egy üregi nyúl, ami még dobott az amúgy is jó hangulatomon.

Megfigyelések futás közben:

- Nem tudom megmondani, mikor futottam utoljára, de az tuti, hogy a telefonom simán belefért az övtáskámba. Most alig bírtam valahogy beleszuszakolni. Tehát ezzel a telefonnal még nem voltam futni. Majdnem 2 éve vettem. Kemény. 

- A sok gyaloglás valóban hatékony mozgás, és ennek köszönhetően nem épült le a kondim. Végül 4,3 km-t mentem, és egyszer sem kellett megállnom, sőt a levegővétellel sem volt gondom, pedig ezek mindig problémák a hosszabb kihagyás utáni első pár alkalommal. 

- A térdem tök tropa. Ezt a hétköznapokban is érzékelem, sokszor ugrik ki majdnem (érzésre legalábbis), és a 3. km után már nagyon fájt. Ezért sem ragaszkodtam a kerek 5 km-hez. (Azért lett 4,3, mert hazaértem, rosszul becsültem meg a távot.) 

- A mezítlábas cipő nagy találmány, és sokkal jobb (nekem), mint eddig bármelyik futócipőm. Féltem, hogy ma nem fogok tudni járni a térdem miatt, ehhez képest semmi baja. Én ezt is a cipőnek tulajdonítom, a futócipő futások után napokba telik, mire rendesen tudok lépni. (Tudom, minek futok akkor. Egy ismerősöm egyszer azt mondta erre, nagyon furán vagyok bekötve, mert ő, ha valamije fáj, vagy valamilyen mozdulat fájdalmat okoz, akkor pihenteti a valamijét, illetve nem végzi azt a mozdulatot. Én meg ezzel nem feltétlenül vagyok így. Gyerekkoromban egyszer egy felnőtt azt mondta, ha kímélem azt, amim fáj, sose jön helyre. Ezt maradéktalanul internalizáltam, és többnyire működik is, hogy terhelem, csak esetleg kicsit kevésbé.) 

- A 2012 és 2015 közötti step aerobicról összegyűjtött zenék még mindig szuper jók futáshoz is, ami nem új felismerés, mert már a félmaratonra is az addig összegyűltekkel készültem. Viszont futáshoz nem YouTube-róla kell őket hallgatni. Jó, igazából ezt is tudtam, de most újra felfedeztem. Hihetetlen, majdnem minden szám után reklám, amelyik után mégsem, ott nyom magára egy stopot, hiába is indítottam el a lejátszási listát. Kicsit fárasztó, főleg így, hogy a telefont úgy kell ki-befeszegetni, mert kicsi neki az övtáskám.

- Lehet, hogy kell egy másik övtáska.

Nem tudom, mennyire gyakran jutok majd el futni, de most megint lett kedvem. Olyan szép helyen lakunk, itt tényleg öröm.