88. Ünnepi Könyvhét meg ami még eszembe jut
Régen minden évben jártam, most már elég régóta sosem jutok el, mert vagy Máltán vagyok, vagy más jön közbe. Idén úgy döntöttem, ha törik, ha szakad, akkor is odamegyek, úgyhogy ezt ma egy villámlátogatás keretében meg is tettem - délelőtt 11-kor indultam innen Pestre, este 7-kor meg vissza Pestről. Szerencsére olyan napot sikerült kifogni, amikor esett az eső, ami kicsit csökkentette a Könyvhét élvezeti értékét, viszont legalább lett végre új fürdőruhám laza 3-4 év keresgélés után, juhú. (Ez úgy történt, hogy Rékával a C&A előtt akartunk találkozni, és mivel én negyed órával korábban megérkeztem, és pont szakadt az eső, bemenekültem a boltba.) Idén nem okozott akkora örömet a program, mint szokott, nem tudom, mi ennek az oka. Azért megcsodáltam két kiadó standjánál a könyveimet (amiket fordítottam, mármint), örültem neki, hogy szép gyerekkönyvek vannak idén is, meg vettem egy Athén útikönyvet, mert az nemsokára kelleni fog, és most már el kell kezdeni tanulmányozni.
Hazafelé nagyon álmos voltam, gondoltam, a három óra utazást alvással töltöm. A három óra alatt kétszer kiabáltak fel különböző utastársak, egyik esetben sem értettem, miért kell egy tömegközelekedési eszközön ordítva telefonálni. Az első nagyon furcsa volt így félálomban (teljesen ébren is az lett volna, de így még inkább), részleteket tudok idézni belőle: "Igen, ja, cén minut starten, igen, allesz klar, majd ábend anrufen, igen, eddig minden rendben, allesz klar, ja, cén minut starten, még Pesten vagyunk, cén minut starten, allesz klar." Ezt ennyire durva magyar kiejtéssel, egy feltehetőleg magyarul beszélő emberrel a vonal túlsó végén. Azóta sem értettem meg. A másik fél tíz után kezdett üvölteni valami szláv nyelven tőlem két méterre, baromira kellemetlen élmény volt erre felriadni. Erről mindjárt eszembe is jutott a pár héttel ezelőtti élmény, amikor egy középkorú nő az idős édesanyjával ordítozott telefonon a tömött busz közepén olyan hisztérikus hangon, mintha teljesen elmebeteg lenne. Kb. öt perc után kinyomta a telefont, majd felhívta az anyja gondozóját, és vele is üvöltött egy sort, hogy ha még egyszer így felizgatja magát miatta az anyja, és őt hívja fel, akkor ő bizony rendőrt hív. Az emberek olyan neveletlenek tudnak lenni.
Jövő héten utolsó hét lesz - levizsgázik a csoportom, vége számomra ennek a projektnek, és megyünk nászútra, ami után jövök vissza a B1-es csoportomhoz, és már csak öt hetet töltök velük, mert mostantól nem kilenc hét egy csoport, hanem csak hét. Már néhány résztvevő neve látszik is a rendszerben, és tök vicces, hogy az egyikük egy olyan pasi, aki az A1-es szint óta ide jár, és már több tanfolyamon is voltam helyettesítő tanár a csoportjában. Most majd hozzám fog járni.
Plusz egy felfedezés: tényleg én vagyok az egyetlen a kollégák közül, aki azt csinálja más csoportjával helyettesként, amit a másik kér. Az esküvő miatt két nap szabadságot vettem ki, tök részletesen elmeséltem a két helyettesnek, mit kellene csinálni, mindent ki is nyomtattam, hogy azzal se kelljen bajlódni, és megint semmi sem valósult meg abból, amit kértem, viszont mindenféle random dolgok történtek, amiknél nem is értettem a motivációt. De lassan belenyugszom ebbe, most pl. már csak egy vállrándítással vettem tudomásul, hogy oké, akkor ez a csoport nem fog megismerkedni a Future Perfect és a Future Continuous intézményével, mert máskor már nem lesz rá idő, így jártak.
Hazafelé nagyon álmos voltam, gondoltam, a három óra utazást alvással töltöm. A három óra alatt kétszer kiabáltak fel különböző utastársak, egyik esetben sem értettem, miért kell egy tömegközelekedési eszközön ordítva telefonálni. Az első nagyon furcsa volt így félálomban (teljesen ébren is az lett volna, de így még inkább), részleteket tudok idézni belőle: "Igen, ja, cén minut starten, igen, allesz klar, majd ábend anrufen, igen, eddig minden rendben, allesz klar, ja, cén minut starten, még Pesten vagyunk, cén minut starten, allesz klar." Ezt ennyire durva magyar kiejtéssel, egy feltehetőleg magyarul beszélő emberrel a vonal túlsó végén. Azóta sem értettem meg. A másik fél tíz után kezdett üvölteni valami szláv nyelven tőlem két méterre, baromira kellemetlen élmény volt erre felriadni. Erről mindjárt eszembe is jutott a pár héttel ezelőtti élmény, amikor egy középkorú nő az idős édesanyjával ordítozott telefonon a tömött busz közepén olyan hisztérikus hangon, mintha teljesen elmebeteg lenne. Kb. öt perc után kinyomta a telefont, majd felhívta az anyja gondozóját, és vele is üvöltött egy sort, hogy ha még egyszer így felizgatja magát miatta az anyja, és őt hívja fel, akkor ő bizony rendőrt hív. Az emberek olyan neveletlenek tudnak lenni.
Jövő héten utolsó hét lesz - levizsgázik a csoportom, vége számomra ennek a projektnek, és megyünk nászútra, ami után jövök vissza a B1-es csoportomhoz, és már csak öt hetet töltök velük, mert mostantól nem kilenc hét egy csoport, hanem csak hét. Már néhány résztvevő neve látszik is a rendszerben, és tök vicces, hogy az egyikük egy olyan pasi, aki az A1-es szint óta ide jár, és már több tanfolyamon is voltam helyettesítő tanár a csoportjában. Most majd hozzám fog járni.
Plusz egy felfedezés: tényleg én vagyok az egyetlen a kollégák közül, aki azt csinálja más csoportjával helyettesként, amit a másik kér. Az esküvő miatt két nap szabadságot vettem ki, tök részletesen elmeséltem a két helyettesnek, mit kellene csinálni, mindent ki is nyomtattam, hogy azzal se kelljen bajlódni, és megint semmi sem valósult meg abból, amit kértem, viszont mindenféle random dolgok történtek, amiknél nem is értettem a motivációt. De lassan belenyugszom ebbe, most pl. már csak egy vállrándítással vettem tudomásul, hogy oké, akkor ez a csoport nem fog megismerkedni a Future Perfect és a Future Continuous intézményével, mert máskor már nem lesz rá idő, így jártak.
Ezt én is felfedeztem magamnak: folyamatosan, hangosan telefonálnak mindenféle járműveken. Az agyam eldobom. Régen tök jó volt vonatozni, lehetett tanulni, olvasni. Az IC kocsi teljesen kihalt volt, erre most, egy sort se tudtam elolvasni a könyvemben, a kocsi dugig volt, és a mellettem ülő nő a Szeged-Ferihegy távot végigbeszélte.. :O
VálaszTörlésEz volt a legrosszabb, a többi csak a közelemben volt, csak otthon van ez az érzésem, hogy mindenki egyfolytában csak telefonál. :/
Én azt nem értem ebben, hogy miért egy tömegközlekedési eszközön kell ordítozós veszekedést lebonyolítani valakivel telefonon. Ha csak simán telefonálna, az még nem zavarna, csak tényleg az ordítást ki lehetne hagyni. Azért a Szeged-Ferihegy táv szép teljesítmény, jó sok mondanivalója lehetett a hölgynek :)
Törlés