Könyvek és olvasás
Nem tudom, mi ennek az oka, de képtelen vagyok feltenni ide a könyvértékeléseimet, pedig mindig olvasok valamit, és mindenről írok. A Molyon. Onnan át kellene ide másolni, és ez sem sikerül.
Mindenesetre pénteken vettem egy osztrák krimit a pályaudvaron, az a címe, hogy Die Prater-Morde. Mint kiderült, annyira friss, hogy július közepén jelent meg. Amúgy egy sorozat hetedik kötete, de ez semmiben sem zavar, korábbi részekre csak egy-egy mondat erejéig történik utalás, és akkor sincs spoiler. No de. Ez a könyv elgondolkodtatott. Amikor krimit kezdtem olvasni, klasszikusokkal indítottam, mint Sherlock Holmes, Poirot és Gaston Leroux (tudom, hogy ez utóbbi nem detektív, hanem író, de nem emlékszem, ki volt a Sárga szoba titka főszereplője). Ezek a történetek úgy épülnek fel, hogy először történik egy gyilkosság (vagy kísérlet), aztán színre lép a detektív, és mindenféle nyomok meg a zseniális logikája segítségével kinyomozza, ki volt a tettes, és mi volt az indíték. Ezek a könyvek nem nyomasztóak, viszont nagyon izgalmasak, jó együtt gondolkodni a detektívvel, akkor is, ha nekem a legritkább esetben sikerült kitalálni, kit keresünk. Ezzel szemben ebben a könyvben szintén történik gyilkosság, aztán megismerjük a "jókat" és a "gonoszokat", ezek egymással párhuzamosan működnek, a jók igyekeznek felderíteni a gyilkosságot meg mindenféle egyéb gonoszságokat, a gonoszok meg gonoszkodnak tovább, és látjuk, hogy hidegvérűek, kegyetlenek és egyébként is teljesen antipatikusak. Lehet sejteni már az elején, hogy ki a gyilkos, bár tulajdonképpen a pontos személyazonosság nem annyira lényeges, az a fontos, hogy az adott körből valaki. A jókat nyomozás közben mindenféle atrocitás éri, ettől már kicsit véres a könyv. De ami eléggé gyomorszájon vágott, az az egyik gonosz jellemábrázolásához szükséges (legalábbis gondolom) fejezet, amelyben az illető előbb ököllel többször a felesége arcába vág, majd hajánál fogva rángatja ide-oda, végül megerőszakolja. Ez kicsit önmagáért való kegyetlenkedésnek tűnik nekem, még akkor is, ha elhiszem, hogy vannak ilyen elmebetegek, mert már sok ilyen esetet hallottam. Biztos életszerűbb lesz tőle a történet, meg azt is könnyen el tudom képzelni, hogy majd a végkifejletben lesz szerepe, de én ezen a ponton kezdtem el várni, hogy már a könyv végére érjek. És lehet, hogy a következő krimim megint egy Sherlock Holmes vagy Poirot lesz, önvigasztalásul.
Amúgy két könyv is függőben van, ami azt jelenti, hogy egyszer elkezdtem, eljutottam vele valameddig, aztán nem bírom folytatni. Az egyik Twain Koldus és királyfija, a másik Arthur Ransome-tól a Fecske-völgy. Valahogy nem csúszik egyik sem. Azért remélem, be tudom majd őket fejezni, nem szeretek könyvet félbehagyni.
Mindenesetre pénteken vettem egy osztrák krimit a pályaudvaron, az a címe, hogy Die Prater-Morde. Mint kiderült, annyira friss, hogy július közepén jelent meg. Amúgy egy sorozat hetedik kötete, de ez semmiben sem zavar, korábbi részekre csak egy-egy mondat erejéig történik utalás, és akkor sincs spoiler. No de. Ez a könyv elgondolkodtatott. Amikor krimit kezdtem olvasni, klasszikusokkal indítottam, mint Sherlock Holmes, Poirot és Gaston Leroux (tudom, hogy ez utóbbi nem detektív, hanem író, de nem emlékszem, ki volt a Sárga szoba titka főszereplője). Ezek a történetek úgy épülnek fel, hogy először történik egy gyilkosság (vagy kísérlet), aztán színre lép a detektív, és mindenféle nyomok meg a zseniális logikája segítségével kinyomozza, ki volt a tettes, és mi volt az indíték. Ezek a könyvek nem nyomasztóak, viszont nagyon izgalmasak, jó együtt gondolkodni a detektívvel, akkor is, ha nekem a legritkább esetben sikerült kitalálni, kit keresünk. Ezzel szemben ebben a könyvben szintén történik gyilkosság, aztán megismerjük a "jókat" és a "gonoszokat", ezek egymással párhuzamosan működnek, a jók igyekeznek felderíteni a gyilkosságot meg mindenféle egyéb gonoszságokat, a gonoszok meg gonoszkodnak tovább, és látjuk, hogy hidegvérűek, kegyetlenek és egyébként is teljesen antipatikusak. Lehet sejteni már az elején, hogy ki a gyilkos, bár tulajdonképpen a pontos személyazonosság nem annyira lényeges, az a fontos, hogy az adott körből valaki. A jókat nyomozás közben mindenféle atrocitás éri, ettől már kicsit véres a könyv. De ami eléggé gyomorszájon vágott, az az egyik gonosz jellemábrázolásához szükséges (legalábbis gondolom) fejezet, amelyben az illető előbb ököllel többször a felesége arcába vág, majd hajánál fogva rángatja ide-oda, végül megerőszakolja. Ez kicsit önmagáért való kegyetlenkedésnek tűnik nekem, még akkor is, ha elhiszem, hogy vannak ilyen elmebetegek, mert már sok ilyen esetet hallottam. Biztos életszerűbb lesz tőle a történet, meg azt is könnyen el tudom képzelni, hogy majd a végkifejletben lesz szerepe, de én ezen a ponton kezdtem el várni, hogy már a könyv végére érjek. És lehet, hogy a következő krimim megint egy Sherlock Holmes vagy Poirot lesz, önvigasztalásul.
Amúgy két könyv is függőben van, ami azt jelenti, hogy egyszer elkezdtem, eljutottam vele valameddig, aztán nem bírom folytatni. Az egyik Twain Koldus és királyfija, a másik Arthur Ransome-tól a Fecske-völgy. Valahogy nem csúszik egyik sem. Azért remélem, be tudom majd őket fejezni, nem szeretek könyvet félbehagyni.
Teljesen átérzem a helyzeted. A krimiben már eleve halott egy ember, aztán legfeljebb (Leslie L. Lawrence) még kettő, nagyon titokzatos körülmények között meghal. De hogy lépten nyomon öldökölnek, meg tudod, hogy kik a gonoszok, de azok aztán nagyon gonoszok, akiktől rendesen félsz, na nekem az inkább horror kategória, azt pedig fimben sem nézem meg, mert nem szeretek félni. Így a mai kategorizálás szerinti krimiket nem is olvasom el.
VálaszTörlésÚgy vagyok vele, hogy én elhiszem, hogy a gonosz nagyon gonosz, ezt nekem elég csak mondani. Illetve meg is lehet mutatni a tárgyalási stílusán meg azon keresztül, hogy néha benézünk a fejébe. De ez az erőszakolós jelenet túlzásnak tűnt. Lehet, hogy ez nem is krimi már, hanem thriller, csak ezek a kategóriák nagyon egybecsúsznak, pl. több olyan thrillert néztem és olvastam már, ahol nem értettem, ez miben más, mint egy krimi, most meg nem pontosan értem, ez miért nem inkább thriller.
Törlés