Események

1. Az első közös Valentin-napunk annyira jól sikerült, hogy ennél jobban nem is alakulhatott volna. Volt ünnepi vacsora (nem kell nagy dologra gondolni, kaliforniai paprikába töltött chilis babot csináltam), Valentin-napi díszítés (az asztalon mécsesekből szívecske, szív alakú csokipasztillával díszített tányér), meglepetés, és még majdnem belefért egy film is, csak aztán nem, mert már negyed 12 volt, és hajnalban kellett kelni.

2. Megvolt az utolsó aerial silk órám. Az oktató tudomásom szerint mindenkinek azt javasolta, hogy csinálja meg még egyszer az egyes szintet, mielőtt felvenné a kettest. Abban biztos vagyok, hogy bőven rám fér még a gyakorlás, bár annak örültem, hogy azt mondta, erősödni már nem kell, izomzattal jól állok, de tuti, hogy nincs ehhez türelmem. Újabb hat hét, amikor semmi, de semmi újat nem tanulok, viszont legalább elég drágáért? Nem ismertem magamra. Úgyhogy el fogom végezni a biztonsági térninget, ha lesz szabad hely, és utána el fogok járni nyitott edzésre, amikor nincs oktató a teremben, csak úgy magának gyakorolhat az ember, amit szeretne. Kaptunk egy listát az eddig tanult figurákról, jól le is jegyzeteltem, melyik név mit takar, és így már tudok majd gyakorolni. Aztán kb. két hónap múlva esetleg bevállalok egy kettes szintet. Jó lenne megtartani ezt a sportot, mert ez lehetne az én sportom, nagyon tetszik.

 

A csomó nem tökéletes, a spárga sem, de a tükörben látszik, hogy már nincs olyan messze a megoldás, csak gyakorolni kell.

3. Új csoportom van, és eddig nagyon szimpatikus emberekből áll. Csak az a baj, hogy kevesen vannak, úgyhogy lehet, hogy megszünteti az iskola, és átteszi későbbre. Azt nem tudom, hogy velem akkor mi lesz. A héten kiderült, a két csoport közötti egy hétben, amikor felvételit csinálunk, esetleg egy-két alkalommal helyettesítjük valamelyik kollégánkat, azokra a napokra, amikor nincs mit csinálnunk, kapunk öt óra mínuszt. Ennek tudatában sok jóra nem számítok egy lefújt tanfolyam esetében.

4. Végre A szilmarilok végére értem. Juhú! Nehéz szülés volt, egy hónapig olvastam. Nagyon tetszett, zseni volt ez a Tolkien, és kár, hogy már nem lehet vele az általa teremtett világról beszélgetni.

5. Egy kis szösszenet angolról.
Én: Mi a közös Párizsban és New Yorkban? [Persze ezt egy hosszabb felkészülési idő után kell elképzelni.]
Diák: Mindkettő Európában van.