Gyerekek

Flóra ötéves lett. Középső csoportosnak mondanánk otthon, itt simán csak ovis, de már nagyon nagy kislánynak tűnik nekünk. Egyik kedvenc elfoglaltsága a kirakósozás, 60 darabos puzzle-t már simán kirak. A sógornőméktől kapott egy 73 darabosat, ami ráadásul nem is a szokásos téglalap alakú, hanem hópelyhet formáz - ettől aztán jó nehéz is. 20-25 perc meg egy kicsi segítség kellett a gyereknek, és megcsinálta.

Viola épp az ő szülinapján tette meg az első két önálló lépését, majd másnap annyira rákapcsolt, hogy egész nap fel-alá járkált a lakásban tök egyedül, és még arra is rájött, hogyan tud felállni kapaszkodás nélkül. Nagyon határozott elképzelése van az életről, és ha valamit akar, akkor azt azonnal. Olyan hangokkal reklamál, mint valami varjú vagy csóka. Emellett szuper humora van, ahogy már Flóránál is megfigyeltük egészen pici korától fogva.

Decemberben öt napot volt oviban Flóra, az adventi időszakban összesen kilencet, a többit betegen töltötte itthon. Két-három napig Viola is vele betegeskedett, az volt a legdurvább, mert mindkettő az ölemben szeretett volna lenni egész nap, és balhé volt, ha csak felálltam az ágyból, hogy igyak egy pohár vizet. Egyrészt sajnáltam szegényt/szegényeket, Flóra középfülgyulladással szívott két hétig, és nem kapott rá gyógyszert, mert elmúlik az magától is. Nagyon dühített, mert én is fülfájós voltam, ezért tudom, milyen szörnyű az még gyógyszerrel is. Végül találtam egy itteni magyar fül-orr-gégészt, aki adott fülcseppet, plusz még antibiotikumot is felírt, ha esetleg karácsonyra lázasodna be a gyerek, ne kelljen az ünnepet a kórházi ügyeleten tölteni. Merthogy az osztrák kollégája azt mondta, nem kell adni semmit Flórának, de ha belázasodik, és már karácsony lenne, akkor vigyem ügyeletre. Na, ez volt a másik, amin elfüstölt az agyam, de már túl vagyunk rajta. Nem volt láz sem karácsonykor, sem máskor, így természetesen bontatlan maradt az antibiotikum.

Általában nem egyszerű az élet a daccal, a direkt bosszantással és az egyéb nehézségekkel, de a december nagyon betett. Gondolom, azért is, mert úgy éreztem, nem jutok semmire a karácsonyi készülődéssel, pedig a karácsonyi készülődést nem tudom elengedni. Jó, sok mindent muszáj volt, egy sor tök jó programot buktunk, még a Rathaus előtti vásárt sem látták a gyerekek a szuper körhintával, óriáskerékkel, gyerekeknek való koripályával. De az itthoni feladatokra nem tudok legyinteni. Lényeg, hogy december végére teljesen elfáradtam, úgyhogy kezdtem egy ingyenes hónapot a Scribden, és felütöttem Joanna Faber és Julie King egyik könyvét: How To Talk When Kids Won't Listen? Az alcíme a hisztik, dacoskodás és egyéb gondok kezelését ígéri könnyen, fájdalommentesen, a nyugalmunk megőrzése mellett (többnyire). Olyan élmény, mintha megtaláltam volna a bölcsek kövét. Nem mond olyat a könyv, hogy mindent lehessen a gyereknek, vegyük meg neki azt a csokit, amiért hisztizik a boltban, és mindig minden legyen úgy, ahogy ő elgondolja. Sőt. Viszont ezer tippet, stratégiát, technikát ad arra, hogyan érjük el, hogy a gyereknek legyen kedve együttműködni.

Az a legdurvább, hogy eddig működni látszik, és idén még egyszer sem kellett a normál hangerőmnél hangosabban beszélnem. Oké, még csak nyolc nap telt el, de azért az mégis nyolc egész nap. Tipikus jelenet: Flóra kenyeret eszik, illetve cincál, a földre lehullik fél kiló morzsa. Eddig meg szoktam kérni, hogy segítsen felsöpörni, amit vagy megcsinált, vagy nem. Ha vagy nem, akkor semmivel sem lehetett rávenni, hogy mégis, vagy legfeljebb a háromig számolással, illetve valami kellemetlen következmény kilátásba helyezésével. (Az a pechje, hogy a kilátásba helyezett kellemetlenségek be is szoktak következni, és itt semmi durvára nem kell gondolni, jelen esetben pl. az lenne a következmény, hogy nem kap második szelet kenyeret.) Erre tegnap...

Én: Morzsás lett a padló.
Ő: (vállat von, és a huncut mosolyból látszik, hogy fel szeretne ingerelni)
Én: Nem szeretem, ha morzsás a padló.
Ő: (vállat von)
Én (vékony, sipító hangon): Jaj, jaj, leestünk a földre, segítség! Valaki segítsen, a kukába akarunk menni! Ki söpör fel minket?
Ő: (elvigyorodik, rohan a seprűért és a lapátért, mint akit kergetnek, majd felsöpri a morzsákat - vagy hát nagyobbik részüket, de egy ötévestől nem várhatunk tökéletes munkát)

Ez csak egy példa, de egyre hosszabb a lista.

Szóval ezt a könyvet mindenkinek ajánlom, aki valaha is csatározik a gyerekeivel szörnyű hülyeségeken. Én már befejeztem, és az ingyenes hónapot kihasználva el is kezdtem a szerzőpáros első könyvét, ami magyarul Beszélj úgy, hogy érdekelje, hallgasd úgy, hogy elmesélje - kisgyerekeseknek. Ez is szuper, már erősen gondolkodom rajta, hogy valamelyiket vagy mindkettőt meg kellene venni, hogy itt legyen(ek) a polcon.