Munka és járvány
Tominak két munkahelye van, abból jön össze a kb. teljes munkaidő - azt mondja, neki így jó, mert így nem mindig ugyanoda kell járni, nem mindig egyfélét kell csinálni, változatosabb. Az egyik munkahelye beállt a szemét cégek sorába, és a szombati, külön a cégek segítésére vonatkozó kormánybejelentést meg sem várva minden alkalmazottat kirúgott azzal, hogy majd később visszaveszi őket. Inkább nem kommentálom, kommentáltam eleget szóban az elmúlt napokban. A másik helyen kiadták neki a rendkívüli szabadságot, amit most vezetett be a kormány: 3 hét, gyerekeseknek szól. Utána meglátjuk, mi lesz, de csak húsvét után nyit újra a hotel, ez már tuti.
Nekem tegnap 8-ra be kellett menni, mintha rendes munkanap lenne. A kollégák többsége ott volt, mindenki a saját termében ült, illetve néha összejöttünk többen egy teremben, ilyenkor igyekeztünk minél nagyobb távolságot tartani egymástól. Azt lehetett tudni, hogy dél körül jön a nagyfőnök, aztán egykor szóltak, hogy kettőre érkezik. Meg is jött, be is terelte a tizenpár kollégát egy nagyobb terembe, amitől én kb. sokkot kaptam, mert már napok óta nem tartózkodhat zárt térben egyszerre öt embernél több. Azért az egy méter távolságot sikerült tartani, de hát senki sem volt nagyon nyugodt így sem. Mondta a főnök, hogy már 18 csoport dolgozóval beszélt reggel 7 óta, a kormány által felajánlott lehetőségekkel nem foglalkozik a mi cégünk, vegyük ki az összes szabadságunkat, használjuk fel a túlórákat, utána pedig lehet választani a home office, a mínusz órák gyűjtése és a fizetés nélküli szabadság között. Én első körben a túlórákat szabadnapokra váltottam, így jövő keddig nem kell mennem, aztán kedden e-mailben megbeszéljük a közvetlen főnökömmel, mi legyen a további terv. Az én csoportom az utolsó hetét csinálná most, már csak a vizsga lenne hátra meg két film megtekintése, szóval az online oktatásnak esetemben sok értelme nincs. Azt beszéltem meg a csoporttal, hogy minden héten küldök nekik egy teljes vizsgafeladatsort, amit ők visszaküldenek, én meg kijavítom a megoldásaikat, és akkor így kicsit tanfolyamszerű lesz a dolog.
Nagyon szeretném, ha hamar elmúlna ez a járvány a világon. Féltem az otthoniakat, most először nagyon bánom, hogy nem otthon lakunk, mert akkor eljárnék bevásárolni anyuéknak. Más szempontból meg marhára örülök, hogy nem otthon vagyunk, mert itt szerintem gyorsabban és profibban reagál a kormány a történésekre. Most már komoly kijárási korlátozások vannak, így megfelelően kihalt a város, alig jár valaki az utcán, legalábbis nálunk. Közben meg minden apró tünetnél elgondolkodunk, hogy akkor most elkaptuk, és enyhe a lefolyása, vagy valami tök más okozza a tünetet, vagy ez valójában pszichoszomatikus tünet. Marha jó. Persze igyekszünk vidámak lenni, és sikerül is, mert Flóra nem tudná kezelni, ha letört, pánikoló felnőttek vennék körül. Átjött hozzánk még vasárnap Meli is, Tomi egyik húga, mert ő egyedül lakik, és azért önkéntes karanténban egyedül heteket tölteni nem túl bulis. Így most négyesben várjuk a helyzet rendeződését.
Nekem tegnap 8-ra be kellett menni, mintha rendes munkanap lenne. A kollégák többsége ott volt, mindenki a saját termében ült, illetve néha összejöttünk többen egy teremben, ilyenkor igyekeztünk minél nagyobb távolságot tartani egymástól. Azt lehetett tudni, hogy dél körül jön a nagyfőnök, aztán egykor szóltak, hogy kettőre érkezik. Meg is jött, be is terelte a tizenpár kollégát egy nagyobb terembe, amitől én kb. sokkot kaptam, mert már napok óta nem tartózkodhat zárt térben egyszerre öt embernél több. Azért az egy méter távolságot sikerült tartani, de hát senki sem volt nagyon nyugodt így sem. Mondta a főnök, hogy már 18 csoport dolgozóval beszélt reggel 7 óta, a kormány által felajánlott lehetőségekkel nem foglalkozik a mi cégünk, vegyük ki az összes szabadságunkat, használjuk fel a túlórákat, utána pedig lehet választani a home office, a mínusz órák gyűjtése és a fizetés nélküli szabadság között. Én első körben a túlórákat szabadnapokra váltottam, így jövő keddig nem kell mennem, aztán kedden e-mailben megbeszéljük a közvetlen főnökömmel, mi legyen a további terv. Az én csoportom az utolsó hetét csinálná most, már csak a vizsga lenne hátra meg két film megtekintése, szóval az online oktatásnak esetemben sok értelme nincs. Azt beszéltem meg a csoporttal, hogy minden héten küldök nekik egy teljes vizsgafeladatsort, amit ők visszaküldenek, én meg kijavítom a megoldásaikat, és akkor így kicsit tanfolyamszerű lesz a dolog.
Nagyon szeretném, ha hamar elmúlna ez a járvány a világon. Féltem az otthoniakat, most először nagyon bánom, hogy nem otthon lakunk, mert akkor eljárnék bevásárolni anyuéknak. Más szempontból meg marhára örülök, hogy nem otthon vagyunk, mert itt szerintem gyorsabban és profibban reagál a kormány a történésekre. Most már komoly kijárási korlátozások vannak, így megfelelően kihalt a város, alig jár valaki az utcán, legalábbis nálunk. Közben meg minden apró tünetnél elgondolkodunk, hogy akkor most elkaptuk, és enyhe a lefolyása, vagy valami tök más okozza a tünetet, vagy ez valójában pszichoszomatikus tünet. Marha jó. Persze igyekszünk vidámak lenni, és sikerül is, mert Flóra nem tudná kezelni, ha letört, pánikoló felnőttek vennék körül. Átjött hozzánk még vasárnap Meli is, Tomi egyik húga, mert ő egyedül lakik, és azért önkéntes karanténban egyedül heteket tölteni nem túl bulis. Így most négyesben várjuk a helyzet rendeződését.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése