Bölcsességfog
Már mikor ki kellett volna szedetni a bal alsót is, mint 8 (7?) éve a jobb alsót, de mivel az egy elég traumatikus élmény volt*, nem bírtam rávenni magam. Reméltem, hátha ez nem vízszintesen jön, rendesen kinő, és csak úgy pikk-pakk ki lehet húzni. Ki is bújt, tökre örültem neki, de egy idő után megrekedt egy olyan állapotban, amiről én is meg tudtam állapítani, hogy ezt nem lehet még kihúzni, még vágni kell. Majd nekiállt szuvasodni, mint a jobb alsó kollégája annak idején, ami érdekes, mert amúgy nem szuvasodnak a fogaim, csak ezek ketten (hála az égnek, mondjuk). Mindig halogattam a húzást, mert pl. épp utazni készültem, aztán az esküvőnkre, aztán nászutunkra, aztán gondoltam, na, most ráveszem magam, de még azon a héten kiderült, hogy Flórát várjuk, akkor azért nem, azóta meg a szoptatás, és legújabban a bölcsis beszoktatás miatt nem (erről természetesen lesz normális poszt is). Évi kétszer begyullad, akkor rámegy a gyulladás a fülemre meg a torkomra is, de úgy voltam vele, ez még kibírható.
Na, hát, a fogam meg nem úgy gondolta. Ma reggel úgy ébredtem, hogy mozgott. Ez elég fájdalmas volt, nem mertem enni sem, úgyhogy eldőlt, a mai program a fogorvos. Akit kinéztem, ma pont nem rendelt, meg az asszisztense szerint amúgy sem vesz ki bölcsességfogat, így maradt a biztosító egészségügyi centruma, ahová egyébként a kinézett orvos küldeni szokta a bölcsességfoggal szenvedő szerencsétleneket. Akkora mázlista vagyok, hogy most sem kellett egyedül mennem, elkísért Tomi és Flóra is. A kis hölgyre megint nagyon büszke vagyok, mert szuper ügyesen viselkedett, tök jól elvolt a váróban található magazinokkal és persze a többi beteggel. Ja, sokat császkált, az is elszórakoztatta. Elég sokat kellett várni összességében, ami nem meglepő, mert időpont nélkül mentem, de közben azért történtek a dolgok, pl. volt röntgen, aztán kaptam érzéstelenítőt, majd végül behívtak A Beavatkozásra. Kérdeztem, húzni fog a doktor úr, vagy vágni is kell, mondta, elkezdi húzni, aztán meglátjuk. Na, hát, ők az asszisztenssel meglátták, én nem, mert arra jöttem rá a szuri közben, hogy sokkal könnyebb úgy, ha becsukom a szemem. Szóval nem tudom, végül vágott-e, de inkább arra tippelek, hogy igen, mert varrni varrt. Brutális volt, igaz, messze nem annyira, mint a jobb alsó esetében. Itt nem féltem, hogy eltörik az állkapcsom, és recsegés sem volt, sőt a kihúzott fogat sem mutatták meg. Akkor kicsit sikítottam, amikor nagyon-nagyon durván fájt az érzéstelenítő ellenére, ennek nem örült az orvos, de hát biztos nem én voltam az első a praxisában.
Kaptam fájdalomcsillapítót, a délután ötös húzástól kihúztam kilencig, mert csak napi kettőt vehetek be belőle, erre még nem volt éjfél, amikor már teljesen elmúlt a hatása. Ez így vicces lesz, ha három órán át fog hatni, és tizenkét óránként vehetek be egyet. Szerencsére emlékeim szerint csak az első két-három nap keserves, utána egyre könnyebb lesz, egészen a varratszedésig, ami megint kegyetlen.
Remélem, ez most azt jelenti, hogy elbúcsúzhatok az évi két torok- és fülgyulladástól is. A fogorvostól való rettegésemtől sajnos nem búcsúztam el, ezt már most látom. De hát nem lehet minden tökéletes.
*Elsőre úgy állt neki a szikével az orvos, hogy még nem hatott rendesen az érzéstelenítő, mint kiderült, így az első vágást teljes valójában élvezhettem. Utána kaptam még egy szurit, de ez nem segít az élményen. Utána összevissza feszegette az állkapcsomat, komolyan attól féltem, eltöri, brutális recsegések közepette szedegette ki darabonként a nyomorult fogat, minden véres darabot megmutatott (ezt azóta sem értem), és közben tök jól elvihorászott az asszisztenssel. Hazafelé meg nyitott táskával császkáltam a Nagykörúton, és kis híján elcsapott egy autó, mert annyira fejbe kólintott az érzéstelenítő, hogy nem bírtam rendesen körülnézni. Marha nagy szerencsém volt, hogy Blanka eljött velem, és utána hazakísért, örökké hálás is vagyok neki ezért (is).
Na, hát, a fogam meg nem úgy gondolta. Ma reggel úgy ébredtem, hogy mozgott. Ez elég fájdalmas volt, nem mertem enni sem, úgyhogy eldőlt, a mai program a fogorvos. Akit kinéztem, ma pont nem rendelt, meg az asszisztense szerint amúgy sem vesz ki bölcsességfogat, így maradt a biztosító egészségügyi centruma, ahová egyébként a kinézett orvos küldeni szokta a bölcsességfoggal szenvedő szerencsétleneket. Akkora mázlista vagyok, hogy most sem kellett egyedül mennem, elkísért Tomi és Flóra is. A kis hölgyre megint nagyon büszke vagyok, mert szuper ügyesen viselkedett, tök jól elvolt a váróban található magazinokkal és persze a többi beteggel. Ja, sokat császkált, az is elszórakoztatta. Elég sokat kellett várni összességében, ami nem meglepő, mert időpont nélkül mentem, de közben azért történtek a dolgok, pl. volt röntgen, aztán kaptam érzéstelenítőt, majd végül behívtak A Beavatkozásra. Kérdeztem, húzni fog a doktor úr, vagy vágni is kell, mondta, elkezdi húzni, aztán meglátjuk. Na, hát, ők az asszisztenssel meglátták, én nem, mert arra jöttem rá a szuri közben, hogy sokkal könnyebb úgy, ha becsukom a szemem. Szóval nem tudom, végül vágott-e, de inkább arra tippelek, hogy igen, mert varrni varrt. Brutális volt, igaz, messze nem annyira, mint a jobb alsó esetében. Itt nem féltem, hogy eltörik az állkapcsom, és recsegés sem volt, sőt a kihúzott fogat sem mutatták meg. Akkor kicsit sikítottam, amikor nagyon-nagyon durván fájt az érzéstelenítő ellenére, ennek nem örült az orvos, de hát biztos nem én voltam az első a praxisában.
Kaptam fájdalomcsillapítót, a délután ötös húzástól kihúztam kilencig, mert csak napi kettőt vehetek be belőle, erre még nem volt éjfél, amikor már teljesen elmúlt a hatása. Ez így vicces lesz, ha három órán át fog hatni, és tizenkét óránként vehetek be egyet. Szerencsére emlékeim szerint csak az első két-három nap keserves, utána egyre könnyebb lesz, egészen a varratszedésig, ami megint kegyetlen.
Remélem, ez most azt jelenti, hogy elbúcsúzhatok az évi két torok- és fülgyulladástól is. A fogorvostól való rettegésemtől sajnos nem búcsúztam el, ezt már most látom. De hát nem lehet minden tökéletes.
*Elsőre úgy állt neki a szikével az orvos, hogy még nem hatott rendesen az érzéstelenítő, mint kiderült, így az első vágást teljes valójában élvezhettem. Utána kaptam még egy szurit, de ez nem segít az élményen. Utána összevissza feszegette az állkapcsomat, komolyan attól féltem, eltöri, brutális recsegések közepette szedegette ki darabonként a nyomorult fogat, minden véres darabot megmutatott (ezt azóta sem értem), és közben tök jól elvihorászott az asszisztenssel. Hazafelé meg nyitott táskával császkáltam a Nagykörúton, és kis híján elcsapott egy autó, mert annyira fejbe kólintott az érzéstelenítő, hogy nem bírtam rendesen körülnézni. Marha nagy szerencsém volt, hogy Blanka eljött velem, és utána hazakísért, örökké hálás is vagyok neki ezért (is).
Megjegyzések
Megjegyzés küldése