LizaGazdija

A sima csecsemőosztályra simán lehet jönni látogatni, felnőtteknek 2-től 6-ig, egészséges testvéreknek és szülőknek bármikor. Mi Tomival azt beszéltük meg, amíg Flóra kórházban van, csak a szüleink jöjjenek be hozzá, hogy minél kevesebb emberrel találkozzon, amíg ilyen picike, aztán ha már kicsit megnő/meghízik, megerősödik, akkor jöhetnek a nagynénik, nagybácsik, rokonok, barátok, üzletfelek. Nyilván nem mindenki van ezzel így. Vannak babák, akiknek minden nap van egy új látogatója. Tomi tegnap mesélte, hogy a Flóra mellett inkubátorban fekvő, kb. 1500 grammos kisfiú apja tegnap megkérdezte az ápolónőt, bejöhet-e a kislánya, aki amúgy beteg, mire az ápolónő megrökönyödve azt válaszolta, hogy nem is érti, hogyan merül fel a kérdés, és nem, természetesen nem jöhet be az osztályra beteg gyerek (vagy felnőtt, ha már - a szülők sima megfázással még igen, ekkor maszkot kell kötni a képükre). Tomi is eléggé ki volt akadva, hogy miért kérdés, bejöhet-e ilyen pici, sérülékeny gyerekek közé v

Van róla egy kép még új korából (a pici én vagyok, a többiek a nagyszüleim):   És akkor még egyszer a most készült kép:   A színek nem egyformán élénkek, de azért jól össze lehet hasonlítgatni a két állapotot :)

rohamléptekkel fejlődik: már túllépte a két kilót, és ma megvolt az első teljesen önerejéből elfogyasztatott ebédje.* Nagyon kis szorgalmas, gondolom, ő is szeretne már hazajönni. Ma először hallottam őt úgy igazán rázendíteni - annyira nyugodt baba, hogy eddig nem sokat sírt, az elmúlt egy hétben pl. egyszer sem (amikor én ott voltam, bár az ápolónők szerint egyébként sem nagyon szokott). Ma a fürdetést és öltözködést unta meg egy negyed óra után, azért fakadt sírva, így megfigyelhettem, hogy a többi újszülötthöz hasonlóan ő is konkrétan azt mondja, hogy oá-oá :) De nem sokáig figyeltük, mit mond, ommm hatására pillanatok alatt abbahagyta a méltatlankodást. Közben még egy magyarázatot találtam arra, miért érkezett korábban. Ha azt vesszük, előre meghatározott hosszúságú időt tudunk együtt tölteni, mivel Tomival egy bizonyos ideig fogunk élni, és Flóra úgy döntött, ő két hónappal többet szeretne velünk lenni. *Ígértem, hogy nem fogok arról beszélni, mikor mennyit evett, és ezt maj

Olyan furcsa, hogy fél 8-kor még sötét van, de legalábbis nincs világos, és ötkor meg már nem látni semmit. Nem baj, hogy már hosszabodnak a napok, szeretek 6-kor arra kelni, hogy már világos van.

De legalábbis sokszor. Reggel van, Tomi épphogy felébredt, begyógyult szemmel botorkál a konyhában, próbál kávét főzni. De a telefonján már szól a zene: A következő kicsit talán TMI lehet, bocsi. Tomi szerint veszélyes, ahogy közlekedem a fürdőszobában, ami kicsit úszik a vízben, amit a rendkívül sekély zuhanytálcának köszönhetünk. (Nem értem, ki gyárt ilyet, és ki veszi meg, tényleg.) Tomi: Vigyázz! Elcsúszol, és a homlokodig szakad a gátsebed.

Másodszor nézem végig a sorozatot, a 9. évad végénél járok. Ez a poén már elsőre is jó volt, de másodikra még jobban nevetek. Bernadette sír. Howard: Is it baby hormones or actually sad? Bernadette: I can't tell anymore :D Tegnap reggel (!) megrendeltem Flóra szobájába a tündéri aranyos, baglyos függönyt. Az előbb kopogott vele a futár. Majdnem két hónapja rendeltem meg a mi szobánkba a szintén tündéri aranyos, karácsonyi manós függönyt. Na, azzal azóta se kopogott senki. (Ne legyek igazságtalan, a négy darabból egyet már a két ünnep között leszállítottak, csak hát, ugye, a többi három eléggé hiányzik. Vagy hát majd karácsonykor fog. Bár addig még befuthatnak.)

Régóta megvan az a véleményem, hogy csak a kisbabák és a kutyák tudnak igazán komolyan aludni. És tényleg, Flóra is tud. Ma különösen hangos napunk volt, több gyereknél folyton visított valamelyik vészjelző, és volt kb. fél óra, amikor a szobában elhelyezett öt kicsiből három egyszerre üvöltött megállás nélkül. Flóra sokszor megijed a váratlan hangoktól, és a nagyon hangos, hosszan tartó zajoktól nyugtalanná válik (ráncolja a homlokát, kicsit nyöszörög, próbálja úgy fordítani a fejét, hogy ne hallja), így aztán, amikor visszatettem kicsit az ágyába, felvette a következő, "hagyjatok aludni" pózt: Az a vád ért, hogy a blogra gondolva készülnek olyan képek, amelyeken nem látszik a gyerek arca, de ez rágalom, most is csak órákkal később jutott eszembe, hogy ezt meg szeretném osztani veletek is. A fényképezés pillanatában csak az motivált, hogy milyen hihetetlenül aranyos ez a gyerek, sőt még az is felmerült bennem, hogy ezt a képet is ki fogjuk nyomtatni a Flóra-albumba :)

Nemsokára megint szavazunk otthon, juhú. (Mennyire utálom a politikát meg a politikusokat, pfujj.) Egyrészt tökre nem érdekel az egész, elég jól meg lehet tippelni, mi lesz a vége, meg különben is, kinek van kedve egy rakás idióta közül válogatni, egyik szánalmasabb, mint a másik, másrészt viszont azt mondta a töritanárom a gimiben, hogy a szavazati jog olyan jog, amivel kötelességünk élni, és ez nagyon megragadt bennem. Még nem tudom, regisztráltassam-e magam külföldön szavazónak, mert az száz százalék, hogy a szavazáskor még nem megyünk haza. Persze ezen a kérdéskörön sem kéne sokat töprengeni, mert aztán úgy járok, hogy lemaradok a határidőről. Azért amiatt nagyon hálás vagyok, hogy idén nem látok választási plakátokat, igazi felüdülés, azoktól mindig felfordul a gyomrom.

A gyerek még nincs itthon, de már gyakorlok arra, amikor itthon lesz. Háromóránként fejés, éjjel egy 6 órás szünet, ebből nettó 5-5,5 óra alvás. Állandósult, durva álmosság és fáradtság.

Apu és Tomi ma hazahozták a kiságyat, és össze is rakták. Anyu varrt szopipárnát, horgolt takarót, és felújította a falvédőmet. Mert amikor 31 éve engem várt, varrt nekem egyet, ami az ágyam mellett lógott a falon nagyon sokáig, és nagyon szerettem nézegetni. Volt rajta fa, domb, felhő, tó, hal, kutya, mindenféle anyagból mindenféle figura. Most pedig elővettük, és varrt rá még egy csomó új dolgot, úgy alakította át, hogy megjelenjen rajta a négy évszak. Flórának is az ágya melletti falon fog lógni, sokat tudja/tudjuk majd nézegetni, bőven lehet majd beszélgetni róla. Ezek olyan értékes dolgok :) A falvédőm, illetve most már a falvédője, esetleg a falvédőnk... Ez meg az előszobafal, a szívecskét a legkisebb ugrifüles kezdőbetűjévé alakítottam :)

Úgy tűnik, a kicsi lány is szívesen hazajönne - olyan jól van, olyan stabil, hogy átkerült a PIC-ről a sima csecsemőosztályra. Szerintem már csak önállóan enni kell megtanulnia megbízhatóan, és jön haza. Ezen az osztályon már a nagyszülei is meglátogathatják, és mivel anyu meg apu pont itt vannak hétvégén, be is jöttek hozzá. Olyan jó volt látni, mennyire örülnek neki ők is :) Többnyire még alszik, ahogy bent is tenné, ha meg ébren van, gyakorolja a nézést, próbál fókuszálni, de még nem sikerül neki (szerintem). És mosolyog :) Tudom, ez még nem szociális mosoly, de akkor is elolvadok tőle.

Azt még nem is mondtam, mennyi haja van Flórának. Sok. Mutatom: Amúgy gyönyörű kis arca van, csak titkos :)

Az egyik unokabátyja, Matyi, választott Flórának egy babazoknit, nehogy megfázzon a lába, amikor hazajön. Mennyire aranyos már? :)

Annyira jó! A kórház közelében lévő lakás sem volt rossz, nagyon kedvesek voltak a háziak, de azért mégis fura belecsöppenni valaki családi életébe. Elmondták, hogy mindent használhatok, de hát csak nem állok neki főzni, amikor mindenki otthon van, mert olyan kellemetlen, ha a háziak is pont főznének. Szóval nagyon jó itthon, ahol tényleg otthon érzem magam. A hazatérés örömére főztem is némi borsólevest meg bolognai spagettit, kicsit pakolásztam, és kiválogattam, miket kell vennünk, mire hazajön Flóra. Tomi meg is döbbent, hogy teljesen berendezett szobával szeretném várni, mert ő alapvetően úgy volt vele, hogy kifest (ez megvan), aztán legyen meg az ágya és a pelenkázója minden tartozékkal, a többit meg majd apránként beszerezzük. Ez praktikus lenne, én viszont nőből vagyok, ezért mindent egyszerre szeretnék. Lesz benne meló, ez már biztos. De remélem, végzünk, mire elhozhatjuk a leányzót. Ő egyébként nagyon ügyes, minden nap valami szuper hírrel fogadnak az ápolónők. Ő is igyekszik

Apu kiderítette, hogyan lehet neten intézni egy otthoni ügyemet, mert még sokára jutok el Pestre, ez meg sürgős. Aztán jöttek az akadályok. A nyomtatványt csak és kizárólag ÁNYK-val lehet kitölteni és leadni, az nem megoldás, hogy Wordben kitöltöm, majd e-mailben elküldöm, biztos túl egyszerű lenne. Az ÁNYK ott van a gépemen, de tavaly töltöttem le, hogyan is gondolhattam, hogy meg fog nyílni. Megpróbálom az Ügyfélkapun keresztül megint letölteni, de Java kell hozzá. Megpróbálom letölteni a Javát, de az közli, hogy Firefox alatt nem fog ám nekem futni. Miért is képzeltem, hogy fog? Letöltöm a Chrome-ot, abban letöltöm a Javát, ami közli, nem fog ám működni Chrome alatt. Ekkor kicsit ideges leszek. Csakazértis megnyitom, jé, mégis fut. Letöltöm az ÁNYK-t, jé, települ és elindul. Letöltöm a kérdéses nyomtatványt, megnyílik az ÁNYK-ban, bepötyögöm az adatokat, végre. Megjelölöm beküldésre, majd a beküldés Ügyfélkapun keresztül opciót választom. Adjam meg a felhasználónevem és helsza

ígértem, hogy megmutatom a Múmint, amit anyu horgolt nekem. Most el is jutok idáig (alvás helyett, nyilván) Annyira édes :)

A babaszobát ma kifestette Tomi, én meg lestoppoltam a kiságyat, amit egyébként is kinéztünk, csak otthonról nehézkes lenne kijuttatni, itt meg nem lehet kapni, de most egy osztrák oldalra valaki feltette a sajátját, hogy eladja. Utána még a polcokat kell felszerelni, szerezni kell tárolókat, meg kell venni a két kinézett gyerekszőnyeget, és kezdődhet a fészek kialakítása. Juj, de várom! Meg azt is, hogy holnap hazaköltözzünk. Flórával így sem leszek kevesebbet, mint eddig, de nagyon jót fog tenni, hogy a saját lakásunkban leszek, ahol tudok egyedül fürdeni, minden úgy van, ahogy megszoktam, és nem érzem kellemetlennek, ha használok valamit. És lesz megint kakaóóó! Amúgy nem hittem volna, hogy lesz majd olyan, amikor nem veszem zokon, ha letüsszentenek vagy lehánynak. Jó, lehányás még nem volt, csak kétszer is végigbukott a gyerek. De a lényeg, hogy tőle tökre nem veszem zokon, teljesen természetesnek tűnik, hogy ez az anyák sorsa. Már egész gyorsan cserélek pelenkát, és az öltözteté

Kell a gyerekszobába egy felhúzhatós, zenélő bigyusz, ami Brahms Altatóját játssza. Nekem is volt, imádtam, tönkremenetelig használtam, a.k.a tönkrehasználtam. Találtam egy nagyon aranyosat Flórának, de nem írják, milyen dalt játszik. Írtam az ügyfélszolgálatnak, hogy ezt megkérdezzem, majd aláírtam a nevem, és elébiggyesztettem, hogy Frau, biztos, ami tuti. Órákon belül jött a válasz. Először is nyilván Herr áll a megszólításban, illetve hát Her, a válasz maga pedig az, hogy online rendelésnél sajnos nem választhatom ki, hogy milyen típusú és színű legyen az áru. Először hagyni akartam a francba, majd odamegyek személyesen, aztán meghallgatom a dallamot, de végül csak jeleztem, hogy amúgy a kérdésemre nem sikerült válaszolni, meg ismét odaírtam, hogy Frau, hátha. Értem, hogy mintaválaszokat szúrogatnak be, mi is így dolgoztunk Máltán, de azért arra érdemes figyelni, hogy a válasz pásszoljon a kérdéshez. Customer service at its best.

Apukája szeretné, ha szabály lenne, hogy olyan kép nem kerülhet ki róla, amin látszik az arca. De készült egy vicces fotó, amin pont kitakarja az arcát, azt megmutatom: Az edzegetést nem lehet túl korán kezdeni :)

Mivel engem kedden kiengedtek a kórházból, de még nem tudtam rendesen járni, ezért nem gondoltuk Tomival, hogy tudnék napi 40 percet tömegközlekedni per irány, kivettünk egy szobát a kórház közelében. Holnaputánig béreljük, és utána mégsem egy másik szobába költözünk tovább, ahogy terveztük, hanem megyünk haza. Hú, nagyon várom már! Jó itt is, és közel van Flóra, ami nagyon fontos, de már jól vagyok, nagyon hiányzik a lakás, és szeretném rendezgetni a babaszobát. Tomi most festi, utána jöhet a dekorálás, berendezés. Ez a kislány olyan jó alaposan meglepett minket, hogy semmi sincs készen, még csak a nézegetésnél tartottunk. Az volt a terv, hogy a betöltött hetedik hónap után kezdünk ténylegesen beszerezni dolgokat, és január végére készülünk el mindennel. Ki hitte volna, hogy ő hét hónapra szeretne érkezni? No de. A hazaköltözésben az nem lesz annyira jó, hogy már nem leszünk tíz percre Flórától, de az a tervem, hogy cserébe korábban bemegyek hozzá, és így többet maradok, mert azt azér

A családi ünnepek nagyon fontosak, ezért igyekszem mindegyiken otthon lenni. Anyuéról eddig kétszer maradtam le, 2015-ben, amikor Máltán voltam, és most, amikor Flóra berobogott az életünkbe, mint egy kis gyorsvonat. Volt vonatjegyem a hétre, a kiírt dátum előtt most mentem volna haza utoljára, szerdán indultam és ma jöttem volna vissza. Még az a mázli, hogy a kiscsaj nem várta meg az érkezéssel, hogy Pesten legyek. Tomi akkor nem tudott volna velünk lenni, és amúgy mindenképp osztrák kórházban akartam szülni. Ja, meg hónapokra Pesten ragadtunk volna, mert amíg a babának nincs útlevele, nem lehet vele átlépni a határt, és biztos az ügyintézés is könnyen ment volna itt kint. Szóval brr, azért rendes a kis hölgytől, hogy ezt nem játszotta be. No de. Mivel haza nem tudtam menni, Skype-on csatlakoztam kicsit az ünnepléshez. Katáék olyan rendesek, hogy megkérdezték tegnap, mit adnék anyunak, ha ott lennék, és beszerezték. Ez jelképes ajándék (virág és csoki), az igazit is a héten vettem v

Tegnap néutem egy kis Trevor Noah-t meg egy részt a Big Bangből, és tök jólesett. Mint kiderült, a nevetés még mindig jót tesz, bár esetemben kicsit még fáj. Majd igyekszem minden napra beiktatni egy kis mókát. Egyelőre semmire sincs időm, mintha Flóra itthon lenne, érdekes is belegondolni, hogy ha tényleg itthon lesz, ennyi időm sem lesz :)

Azért elég megható élmény látni a férjemet a mellkasán a kislányunkkal.

Úgy örültem, amikor december végén elfogyott végre az a nyüves vastabletta. Éhgyomorra kellett szedni, és mellé nem lehetett tejterméket bevinni, ami azért jó, mert a reggelim egy gluténmentes, sajtos melegszendvics és egy bögre kakaó most már időtlen idők óta, és nagyon nehezen tudtam bármi olyat kitalálni helyette, amit kívánok. Próbáltam inkább a rendes kelés előtt 2-3 órával megébredni annyira, hogy bevegyem a tablettát, hogy mire felkelek, reggelizhessek normálisan. Elég kényelmetlen volt, nem is mindig sikerült.  Ráadásul a vas mellékhatásai sem lopták be magukat a szívembe. Szóval volt öröm, hogy végre elfogyott a 30 darab. Erre a kórházban, amikor kiengedtek, felírtak egy 100 darabosat. Murphy meg teli szájjal röhög, szinte látom magam előtt. Remélem, legalább a vérképem rendbe jön laza három hónap alatt, különben morcos lennék.

Van dala is, bár a neve nem e miatt a dal miatt tetszett meg nagyon. Ennek a szövegét nem tudom, ezért csak dúdolom neki, de az már biztos, hogy az éneklést nagyon szereti. Sokat énekelek neki mindenfélét, tanultam több dalt is a terhesség alatt, amire gyerekkoromból emlékszem, csak persze a szöveget már ezerszer elfelejtettem, mióta anyu énekelte nekem ill. anyuval hallgattuk. A Bóbitát nagyon szereti, attól megnyugszik, meg a jó hosszan rezgetett ommmmmtól is amúgy (ezt egy videóban láttam csecsemő nyugtatására, és nálunk is beválni látszik), tegnap a kórház felé menet bemagoltam neki a Brumm, brumm, Brúnót is, amit anyu mindig a lázméréskor énekelt nekem, mert akkor nyugton maradtam. Meg egyik éjjel bevágtam a Dennis, a komiszban elhangzó verset, amit nagyon-nagyon szeretek, és nagyon régen elhatároztam már, hogy a gyerekem is meg fog vele ismerkedni. Ez itt: Én nem ilyen drámaian szavalom, de hát nem is az a lényeg. Amúgy nem tudom, mennyire megyek majd át babablogba,

Visszanéztem a blogon az elmúlt pár évet, mik történtek azon a napon, ami Flóra születésnapja lett. 2017-ben nagyüzemben fordítottam párhuzamosan két könyvet, nagyon a vége felé jártam, ennek örültem, valamint megnéztem egy részt a Szívek szállodájából. 2016-ról nincs infó, de 2015-ben Máltán éltem, és kettlebell edzésen voltam, és az a poén, hogy pont arra az edzésre konkrétan emlékszem is, mert az első edzésem volt az egyik edzővel, és tökre kikészültem, aminek nagyon örültem (én ilyen mazochista módon szoktam edzeni), és este Sophie barátnőmmel mentünk a Gochi nevű sushi étterembe (ami most zárt be :( ) vacsorázni, majd megnéztük a moziban az Exodust, szóval ez egy olyan nap, amire tök részletesen emlékszem, és nem csak a blogposzt miatt, és szinte tuti, hogy aznap nem gondoltam arra, esetleg ez lesz-e a gyerekem születésének napja. 2013-ban még élt Marci kutya, de már nem velem, és január 7-én sétálni vittem, és nagyon örült nekem. Ezt is jó volt felidézni, mert bár Marci sos

Azon töprengtem, hogy semmi sincs véletlenül vagy csak úgy, viszont ha ez igaz, akkor mindennek oka van, vagy legalábbis valamire tanít. Felmerült a kérdés, mire tanít engem az, hogy a vártnál korábban érkezett a pici lány. A következő az egyik lehetséges üzenet: "A halogatás rossz, értem?" Már ha csak belegondolok, mennyi hivatalos ügy maradt elintézetlenül*, ami most már nem is fog elintéződni időre, és időn túl sem úgy, ahogy terveztem, csak kompromisszumos megoldásokkal, mert a normális megoldáshoz Pestre kéne menni, az meg nem mostanában lesz, még akkor sem, ha egy-két hét múlva remélhetőleg már nem akkora lépésekkel haladok, mint egy galamb, és ülni is tudok. Ugyanitt párbeszéd Tomival: - Elvileg egy-két hét múlva már jó lesz, már meg tudok ülni a fenekemen. - Na, az valami új lesz, ez eddig nem volt jellemző. :) Ja, azt is hittem egy pár órán át, hogy a szülés után rettenthetetlen lettem, de legalábbis többet egy vérvétel meg se kottyan, észre se veszem. Hahaha

Eletem elso korhazi tartozkodasa harom napig tartott, es nagyon pozitiv volt. Segitokesz es kedves volt mindenki, az osszes orvos es nover. A kaja tok finom, raadasul annyi, amennyit eselyem sem volt megenni. Megis orultem, amikor ma reggel mondtak, hogy elmehetek, es ez attol volt, hogy a szobaban kicsit magasra nott a stressz-szint, igy ket ejjel alatt kb. 8 orat aludtam. Negyen voltunk, ketten meg terhesek, mindkettonel komplikacio, ketten meg mar szultunk, es a masik nonel ott lehetett a babaja. Az egyik terhes holgy sokat sirdogalt, mert feltette a babajat, a masiknak szornyen fajt a rengeteg kezeles, amit kapott. Tegnap delutan elobbi holgy, legyen A., elbodult, amikor a kisbaba felsirt, hogy az anya vigye mar el a csecsemosokhoz, mert igy nem lehet pihenni. Az anya nyilvannem vitte. A. este is orditott egyszer ugyanezert, pedig amugy a baba ritkan es keveset sirt, es nekem inkabb volt megnyugtato a hangja, mint idegesito. A masodik kiabalas utan mar viszont minden nyekkenesre go

Tinikoromtól kezdve időről időre eszembe jutott, mi van, ha pont az a nap, amit akkor élek, lesz majd a gyerekem születésnapja. Fogok-e emlékezni rá, hogy azon a napon, csak évekkel korábban, ezen gondolkodtam? És arra, hogy aznap mik történtek velem? És egyébként is milyen furcsa, hogy élem ezt a teljesen átlagos napot, és egyszer majd az év egyik legfontosabbja lesz, piros betűs ünnep. Nem emlékszem, évekkel korábban gondolkodtam-e pont ezen a napon ezeken a kérdéseken, és így hirtelen nem rémlik semmilyen különleges esemény erről a napról korábbi évekből. De most már tudom, hogy ez lett a kislányunk születésnapja. Itt van, megérkezett, nagyon büszkék vagyunk rá. Még erősödnie kell egy kicsit, de reméljük, ez lehetőség szerint gyorsan sikerül neki.

Tegnap gondoltam, ma délelőtt majd lemegyek a boltba tejszínért, hogy tudjak főzni tejszínes csirkét, meg tejért, hogy tudjunk inni bőven kakaót meg kávét a hétvégén. Aztán este 10 után jöttem rá, hogy január 6. errefelé ünnep, ezért aztán minden, de minden zárva lesz. Nem tudom, miért ilyen nehéz megszoknom pont ezt az ünnepnapot, de emlékeim szerint már tavaly is váratlanul ért. Sebaj, cserébe jövőre vasárnapra esik, amikor egyébként sincs nyitva semmi.

Egy furcsa ember pancsolt alkoholt készített mérgező anyaggal, a cikkekből azt veszem ki, tudta is, mit csinál, aztán a löttyöt népszerű piák üvegébe öntötte, majd - zárjegy híján - olcsón eladta. Neki köszönhetően huszonpár ember kötött ki a kórházban karácsony előtt, és két telitalálatot is sikerült bevinni, ketten ugyanis belehaltak ebbe a poénba. Egyikük egy 18 éves lány, aki három gyereket hagyott magára. És akkor a reakciók: persze, hogy rejtett erőforrás, milyen igénytelen már, hogy 18 évesen három gyereke volt, meg is érdemli, nem is kár érte. Mert ha 30 éves lett volna, akkor kár lenne érte? És ha 18 éves, gyermektelen? Miért számít a bőre színe (amiről semmit sem tudunk, talán azért sem, mert totálisan irreveláns az ügy szempontjából) akkor, amikor eldöntjük, sajnálatra méltó-e, amiért gyakorlatilag megölték? Ha véletlenül nem hófehér volt a bőre, akkor már megérdemli a halált, és a gyerekei is megérdemlik, hogy az anyjuk nélkül karácsonyoztak, és most már minden napjuk az an

Az itteni dm nagyon örül, hogy törzsvásárlói kártyát igényeltem (ez az a kártya, amiből rengeteget őrzök az irattartómban, de szinte soha nem jut eszembe elővenni, meh), ezért a kártya érkezése után hetekkel küldött egy levelet is, benne egy egész oldalnyi szuper kuponnal. A levél ma futott be, a kuponok lejárata 2017. december 30. Hehe. Könnyekig meg vagyok hatva :)

Holnapra terveztem az utolsó húsz oldalt, de már ma legyűrtem, juhú! Ez az utolsó negyven oldal pillanatok alatt eltűnt. Most nagyon örülök, mert ezzel teljesen ledolgoztam a lemaradásomat. Holnap elkezdem az újraolvasást: 146 A4-es oldalt kell kétszer elolvasnom, ez minden bizonnyal menni fog maximum hat nap alatt, de ha ügyes vagyok, akkor öt is elég lesz. Így valószínűleg a határidő előtt két héttel már le is tudom adni, ami azért király, mert eleve kérték, hogy próbáljak meg pár nappal gyorsabb lenni, mint amiben megállapodtunk, mert egy elég népszerű szerző nagyon várt könyvét fordítom éppen, és szeretnék minél előbb megjelentetni. Szóval: juhú!

Megjött a friss köteg reklámújság (nem győzzük kidobálni), kivételesen mindet átlapoztam. Aszongya "télvégi kiárusítás", a kapcsolódó akciók első napja 2018. január 2. A tél szerintem három hónapig tart, az első hónap a december. Január 2. annyira tél, hogy még csak tél közepének sem lehet nevezni. De azért télvégi kiárusítás. De miért?

A jószándék meg a pokolba vezető út esete. Jóember talál egy bankkártyát, amit valaki az automatában felejtett. A bankkártyán öles betűkkel szerepel a kibocsátó bank neve. És akkor a jóember mit csinál? Lefényképezi a kártyát, Paintben kisatírozza az utolsó négy számjegyet meg a tulajdonos vezetéknevét, majd felcsapja a képet a Facebookra, és a többi jóember lelkesen osztogatni kezdi. Én értem, hogy kisatírozott két adatot is, plusz a háromjegyű biztonsági kód a másik oldalon van, ezért nem is látszik, de ez nekem még mindig nagyon meredek. Tényleg nem lett volna sokkal egyszerűbb besétálni a kibocsátó bank valamelyik fiókjába, és elmesélni, hogy találta ezt a kártyát, juttassák vissza a tulajnak? Ennyire a neten élünk már, hogy első gondolatunk a fényképezzük le és tegyük fel a Facebookra, sokkal értelmesebb és egyszerűbb megoldások már fel sem merülnek? A másik ilyen, amikor valaki személyit talál, és mindenféle satírozgatás nélkül már teszi is fel a róla készült képet, így aztán a n

Idén is hasonlóan alakult, mint tavaly: Tominak dolgoznia kellett, úgyhogy egyedül voltam itthon. Ő délre ment, én meg 9 körül keltem, kb. fél 3-ig fordítottam, mert úgy el vagyok maradva, ahogy ritkán (de nem vészes, simán behozható most már, mert elég sokat haladtam 30-án és 31-én), utána ledőltem olvasni, de hamar alvás lett belőle egészen 3/4 5-ig. Akkor felkeltem, megcsináltam a kaját (franciasaláta, lencsefőzelék), feldíszítettem az asztalt, és megnéztem az Űrgolyhókat, mert valamelyik nap eszembe jutott a film és az, hányszor láttam gyerekkoromban, és milyen régen utoljára. Ahogy az már lenni szokott, így felnőttként nem annyira fergeteges, mint amikor kicsi voltam, de azért még mindig vicces. Fél 9 körül aztán átöltöztem hacukába, mert a szilveszter mégis szilveszter, és 9-kor bejelentkeztem Skype-on anyuékhoz, akiknél már nagyban folyt a társasozás. Idén Zsuzsa új társast is hozott, az Eladlak! címűt, azzal én is tudtam távjátszani. Jópofa, el is gondolkodtam, hogy beszerezz

Boldog új évet mindenkinek :)