Tanítás

Azon töprengtem, hogy semmi sincs véletlenül vagy csak úgy, viszont ha ez igaz, akkor mindennek oka van, vagy legalábbis valamire tanít. Felmerült a kérdés, mire tanít engem az, hogy a vártnál korábban érkezett a pici lány. A következő az egyik lehetséges üzenet: "A halogatás rossz, értem?" Már ha csak belegondolok, mennyi hivatalos ügy maradt elintézetlenül*, ami most már nem is fog elintéződni időre, és időn túl sem úgy, ahogy terveztem, csak kompromisszumos megoldásokkal, mert a normális megoldáshoz Pestre kéne menni, az meg nem mostanában lesz, még akkor sem, ha egy-két hét múlva remélhetőleg már nem akkora lépésekkel haladok, mint egy galamb, és ülni is tudok.

Ugyanitt párbeszéd Tomival:
- Elvileg egy-két hét múlva már jó lesz, már meg tudok ülni a fenekemen.
- Na, az valami új lesz, ez eddig nem volt jellemző.

:)

Ja, azt is hittem egy pár órán át, hogy a szülés után rettenthetetlen lettem, de legalábbis többet egy vérvétel meg se kottyan, észre se veszem. Hahaha! Pont olyan viszolygással és rémülettel tölt el a tű látványa és a tudat, hogy folyik ki a vérem, mint eddig. Azért jó a minket körülvevő, folyamatos változásban az állandóság.


*Mentségemre szól, hogy ezen ügyek mindegyikének elintézéséhez volt időpontom erre a hétre, de tény, hogy nem mostanában derült ki, hogy el kell őket intézni, és úgy voltam vele, nem veszek ki emiatt szabadságot, úgyis itt lesz az anyavédelmi szabadság, amikor már nem kell dolgozni, de még nem érkezik meg a baba. Aha.