Alakulunk

A babaszobát ma kifestette Tomi, én meg lestoppoltam a kiságyat, amit egyébként is kinéztünk, csak otthonról nehézkes lenne kijuttatni, itt meg nem lehet kapni, de most egy osztrák oldalra valaki feltette a sajátját, hogy eladja. Utána még a polcokat kell felszerelni, szerezni kell tárolókat, meg kell venni a két kinézett gyerekszőnyeget, és kezdődhet a fészek kialakítása. Juj, de várom! Meg azt is, hogy holnap hazaköltözzünk. Flórával így sem leszek kevesebbet, mint eddig, de nagyon jót fog tenni, hogy a saját lakásunkban leszek, ahol tudok egyedül fürdeni, minden úgy van, ahogy megszoktam, és nem érzem kellemetlennek, ha használok valamit. És lesz megint kakaóóó!

Amúgy nem hittem volna, hogy lesz majd olyan, amikor nem veszem zokon, ha letüsszentenek vagy lehánynak. Jó, lehányás még nem volt, csak kétszer is végigbukott a gyerek. De a lényeg, hogy tőle tökre nem veszem zokon, teljesen természetesnek tűnik, hogy ez az anyák sorsa. Már egész gyorsan cserélek pelenkát, és az öltöztetés is egyre jobban megy. Alig várom, hogy meginduljon a hízása, teljesüljenek azok a feltételek, amik a hazaengedéséhez kellenek, és vihessük haza. Nagyon ügyes, mindent belead, szóval rajta nem fog múlni.