Kilátások

Mivel engem kedden kiengedtek a kórházból, de még nem tudtam rendesen járni, ezért nem gondoltuk Tomival, hogy tudnék napi 40 percet tömegközlekedni per irány, kivettünk egy szobát a kórház közelében. Holnaputánig béreljük, és utána mégsem egy másik szobába költözünk tovább, ahogy terveztük, hanem megyünk haza. Hú, nagyon várom már! Jó itt is, és közel van Flóra, ami nagyon fontos, de már jól vagyok, nagyon hiányzik a lakás, és szeretném rendezgetni a babaszobát. Tomi most festi, utána jöhet a dekorálás, berendezés. Ez a kislány olyan jó alaposan meglepett minket, hogy semmi sincs készen, még csak a nézegetésnél tartottunk. Az volt a terv, hogy a betöltött hetedik hónap után kezdünk ténylegesen beszerezni dolgokat, és január végére készülünk el mindennel. Ki hitte volna, hogy ő hét hónapra szeretne érkezni? No de. A hazaköltözésben az nem lesz annyira jó, hogy már nem leszünk tíz percre Flórától, de az a tervem, hogy cserébe korábban bemegyek hozzá, és így többet maradok, mert azt azért nem hiszem, hogy kétszer be tudok majd jönni, ahogy most csinálom. De az a lényeg, hogy sokat legyünk vele, sokat aludjon rajtunk, úgy fejlődik sokat és gyorsan. Eddig nagyon profin teljesít, még csak nyolc napja született, de olyan ugrásokkal közeledik addig a pontig, amikor hazavihetjük, hogy hajjaj. Persze azért ez még nem holnap lesz, de eléggé bízunk benne, hogy nem is akkor, amikorra vártuk, hanem annál már jóval előbb. Fruzsi mondta, és igaza volt: sokkal jobban össze tudunk szokni vele, és sokkal jobban belejöhetünk az ellátásába, mint azok a szülők, akik szülés után két-három nappal mennek haza a babával. Jól van azért kitalálva, hogy minden rosszban van valami jó.