Látogatás
A sima csecsemőosztályra simán lehet jönni látogatni, felnőtteknek 2-től 6-ig, egészséges testvéreknek és szülőknek bármikor. Mi Tomival azt beszéltük meg, amíg Flóra kórházban van, csak a szüleink jöjjenek be hozzá, hogy minél kevesebb emberrel találkozzon, amíg ilyen picike, aztán ha már kicsit megnő/meghízik, megerősödik, akkor jöhetnek a nagynénik, nagybácsik, rokonok, barátok, üzletfelek.
Nyilván nem mindenki van ezzel így. Vannak babák, akiknek minden nap van egy új látogatója. Tomi tegnap mesélte, hogy a Flóra mellett inkubátorban fekvő, kb. 1500 grammos kisfiú apja tegnap megkérdezte az ápolónőt, bejöhet-e a kislánya, aki amúgy beteg, mire az ápolónő megrökönyödve azt válaszolta, hogy nem is érti, hogyan merül fel a kérdés, és nem, természetesen nem jöhet be az osztályra beteg gyerek (vagy felnőtt, ha már - a szülők sima megfázással még igen, ekkor maszkot kell kötni a képükre). Tomi is eléggé ki volt akadva, hogy miért kérdés, bejöhet-e ilyen pici, sérülékeny gyerekek közé valaki, aki épp beteg.
Tiszta szerencse, hogy csak én voltam bent, ő nem, amikor ma az említett apuka megjelent az említett kislánnyal, aki sápadtan, vörösre fújt orral, kicsit köhögve érkezett. Pont az ágyában volt Flóra, mert a fizioterapeutát vártam, hogy megmasszírozza (ez minden babának napi program, és nagyon szeretik), és úgy voltam vele, mivel bármelyik percben itt lehet, nem izélgetem Flórát azzal, hogy most felveszem, aztán öt perc múlva meg átadom a nő kezébe, mivel a nővérek azt javasolják, lehetőség szerint ne sokat pakolásszuk a kicsiket. Na, hát amint odaült a kislány a közvetlenül Flóra ágya mellett lévő székre, persze maszk nuku, és köhögött kettőt, egyrészt agyfaszt kaptam, másrészt sírhatnékom lett, mert az én gyerekemnek semmi baja, és nagyon-nagyon szomorú lennék, ha elkapna valamit egy ilyen hülyeség miatt. Ezzel a lendülettel ölbe vettem Flórát, aztán leültem vele a mi székünkre, mert az mégis messzebb van a kislánytól, mint az ágy, és tökre örültem, hogy pont bejött a nővér, hátha elmagyarázza az apukának, hogy nem jöhet be ide beteg gyerek, pláne maszk nélkül. És a nővér nem szólt semmit, kedvesen köszönt a full beteg gyereknek. Utólag azt gondolom, azért, mert megbeszélhette apuka a nővérpultnál, hogy csak pár percre jön be a lánya - kb. két-három percet ült ott, aztán már mentek is.
Persze értem őket, a kislány nyilvánvalóan kíváncsi a kisöccsére, és a szülő nyilvánvalóan szeretné, hogy láthassa. De sajnos nem fenyeget az a veszély, hogy ha várnak pár napot, míg meggyógyul a kislány, akkor már végleg le is marad a kórházi látogatásról - a kisfiú infúziót kap, valamint minden egyes nap köréje tömörül egy rakás orvos meg nővér, és matatnak rajta valamit, amiről nyilván fogalmam sincs, hogy mi, de mindenféle véres eszközök maradnak utána. Szóval olyan nagyon jól nem lehet szegénykém, őt nem is tehetik mellkasra minden nap a szülei, mert nem mindig van elég jól hozzá. Ennek fényében én azért mégis azt gondolom, hogy ne hozzunk már be hozzá beteg látogatókat, van elég baja így is.
Nyilván nem mindenki van ezzel így. Vannak babák, akiknek minden nap van egy új látogatója. Tomi tegnap mesélte, hogy a Flóra mellett inkubátorban fekvő, kb. 1500 grammos kisfiú apja tegnap megkérdezte az ápolónőt, bejöhet-e a kislánya, aki amúgy beteg, mire az ápolónő megrökönyödve azt válaszolta, hogy nem is érti, hogyan merül fel a kérdés, és nem, természetesen nem jöhet be az osztályra beteg gyerek (vagy felnőtt, ha már - a szülők sima megfázással még igen, ekkor maszkot kell kötni a képükre). Tomi is eléggé ki volt akadva, hogy miért kérdés, bejöhet-e ilyen pici, sérülékeny gyerekek közé valaki, aki épp beteg.
Tiszta szerencse, hogy csak én voltam bent, ő nem, amikor ma az említett apuka megjelent az említett kislánnyal, aki sápadtan, vörösre fújt orral, kicsit köhögve érkezett. Pont az ágyában volt Flóra, mert a fizioterapeutát vártam, hogy megmasszírozza (ez minden babának napi program, és nagyon szeretik), és úgy voltam vele, mivel bármelyik percben itt lehet, nem izélgetem Flórát azzal, hogy most felveszem, aztán öt perc múlva meg átadom a nő kezébe, mivel a nővérek azt javasolják, lehetőség szerint ne sokat pakolásszuk a kicsiket. Na, hát amint odaült a kislány a közvetlenül Flóra ágya mellett lévő székre, persze maszk nuku, és köhögött kettőt, egyrészt agyfaszt kaptam, másrészt sírhatnékom lett, mert az én gyerekemnek semmi baja, és nagyon-nagyon szomorú lennék, ha elkapna valamit egy ilyen hülyeség miatt. Ezzel a lendülettel ölbe vettem Flórát, aztán leültem vele a mi székünkre, mert az mégis messzebb van a kislánytól, mint az ágy, és tökre örültem, hogy pont bejött a nővér, hátha elmagyarázza az apukának, hogy nem jöhet be ide beteg gyerek, pláne maszk nélkül. És a nővér nem szólt semmit, kedvesen köszönt a full beteg gyereknek. Utólag azt gondolom, azért, mert megbeszélhette apuka a nővérpultnál, hogy csak pár percre jön be a lánya - kb. két-három percet ült ott, aztán már mentek is.
Persze értem őket, a kislány nyilvánvalóan kíváncsi a kisöccsére, és a szülő nyilvánvalóan szeretné, hogy láthassa. De sajnos nem fenyeget az a veszély, hogy ha várnak pár napot, míg meggyógyul a kislány, akkor már végleg le is marad a kórházi látogatásról - a kisfiú infúziót kap, valamint minden egyes nap köréje tömörül egy rakás orvos meg nővér, és matatnak rajta valamit, amiről nyilván fogalmam sincs, hogy mi, de mindenféle véres eszközök maradnak utána. Szóval olyan nagyon jól nem lehet szegénykém, őt nem is tehetik mellkasra minden nap a szülei, mert nem mindig van elég jól hozzá. Ennek fényében én azért mégis azt gondolom, hogy ne hozzunk már be hozzá beteg látogatókat, van elég baja így is.
Az emberek eszméletlenül felelőtlenek és önzőek... Jó, hogy konfliktuskerülő vagy, én biztos kicsaptam volna a hisztifrászt, hogy legalább maszkot adjanak a kis bacilusgazdára...
VálaszTörlésViszont a babamaszír tök jó lehet. :)
A masszírozásnál annyira cuki: szétdobja kezét-lábát, és nyújtogatja a nyakát, ami nála annak a jele, hogy ez most jó :)
TörlésÚgy voltam vele, hogy ők is sokáig ott lesznek még a kórteremben, nem lenne annyira érdemes összeveszni velük, de ha nem vitte volna ki apuka a gyereket két-három perc után, akkor megszólaltam volna.