Szilveszter 2017/2018
Idén is hasonlóan alakult, mint tavaly: Tominak dolgoznia kellett, úgyhogy egyedül voltam itthon. Ő délre ment, én meg 9 körül keltem, kb. fél 3-ig fordítottam, mert úgy el vagyok maradva, ahogy ritkán (de nem vészes, simán behozható most már, mert elég sokat haladtam 30-án és 31-én), utána ledőltem olvasni, de hamar alvás lett belőle egészen 3/4 5-ig. Akkor felkeltem, megcsináltam a kaját (franciasaláta, lencsefőzelék), feldíszítettem az asztalt, és megnéztem az Űrgolyhókat, mert valamelyik nap eszembe jutott a film és az, hányszor láttam gyerekkoromban, és milyen régen utoljára. Ahogy az már lenni szokott, így felnőttként nem annyira fergeteges, mint amikor kicsi voltam, de azért még mindig vicces.
Fél 9 körül aztán átöltöztem hacukába, mert a szilveszter mégis szilveszter, és 9-kor bejelentkeztem Skype-on anyuékhoz, akiknél már nagyban folyt a társasozás. Idén Zsuzsa új társast is hozott, az Eladlak! címűt, azzal én is tudtam távjátszani. Jópofa, el is gondolkodtam, hogy beszerezzük-e itthonra is. Még vagy egy éve beszéltük meg, hogy minden évben bővítjük egy-két társassal a repertoárt, és ezt tavaly tartottuk is, de már ideje az idei újdonságokon töprengeni. Mindenesetre az Eladlak! után volt még darts, aztán jött az éjfél, és koccintottunk, aztán következett az Activity.
Tomi még 3/4 12-kor felhívott, hogy bár éjfélre nem ér haza, de nem sokkal utána igen, mert már végeztek is, sokkal gyorsabbak voltak, mint tavaly, amikor 2-3 körül lett vége a munkának. Végül is 3/4 1 körül jött meg. Koccintottunk egyet, aztán egy darabig figyeltük az Activityt meg az utána következő Dixitet, de Tomi csúnyán begyulladt szemmel jött meg, ami nagyon fájt is neki, úgyhogy fél 3 körül mondta, hogy ő szeretne lefeküdni, így el is köszöntünk a szüleimtől, a nagynénéméktől meg a szüleim barátnőjétől. Tominak amúgy ugyanaz a baja, mint az egyik húgának, de orvoshoz nem hajlandó elballagni vele, mondván, Meli már volt, ő már kapott rá kenőcsöt, az neki is jó lesz. Valamiért nem fogadja el azt az érvet, hogy Meli fején Meli szeme van, Tomién meg nem, és lehet, hogy nála más gyógymód válna be.
Végül is nem mentünk aludni egyből, hanem még felvettük két percre a szilveszteri álarcot, fújtunk a síppal, játszottunk egy kör Knatschot, ami egy várfoglalós kártyajáték, tönkrevert, és csak utána aludtunk el, úgy fél 4 körül. Nagyon szuper volt, hogy nem kellett órát állítani, sietni, így csak délben keltünk, és az egész elsejénk tök lassan csordogált. Olvastunk, illetve ő németezett is, dixiteztünk, miután találtam egy sokkal jobb szabályt két főre, mint amivel legutóbb játszottunk (és tönkrevertem Tomit, háhá), megnéztük Az utolsó akcióhőst, ami szintén mindkettőnk gyerekkorának filmje, és mindketten nagyon régen láttuk - az Űrgolyhóktól eltérő módon ez még most is király. Aztán lőttünk ki konfettit csőből (ez ilyen boltban kapható alkalmatosság, pukkan meg koszol, móka), ettünk lencsét, hogy legyen pénzünk, beváltottuk az adventi naptáramból a romantikus sétát, és végül honfoglalóztunk. Még sosem próbáltuk együtt, csak mindketten szeretjük. Nekem a gépemen nem jött be az oldal, de a mobilomra sikerült telepíteni az applikációt, úgyhogy Tomi gépen játszott, én meg telefonon. Miközben próbáltam felfedezni az oldalt, véletlenül sikerült belecsöppennem egy játékba, amit simán megnyertem, ez önbizalmat adott a továbbiakhoz. A "játék a barátokkal" lehetőséget választottuk, hogy garantáltan egy játékba sorsoljon minket a rendszer. Összesen négy kör volt, és Tomi háromszor is levert. Nagyon kemény ellenfél, nagyon sokat tud, és mindig nagyon kicsivel nyert, ami tök bosszantó volt, meg is beszéltük, hogy rendszeresen fogunk honfoglalózni, mert ez nagyon izgi. Egy csomószor volt, hogy a tippelős kérdésnél ugyanazt tippeltük, csak két tizedmásodperc különbséggel, és ezen múlt, éppen ki nyerte a csatát.
A nap lezárásaként még öntöttünk ólmot. Ez gyerekkoromban rutinszerűen az elsejék része volt, csak aztán kikopott. Én előbb hagytam fel vele, mint a többiek - egyik évben túl magasról sikerült a vízbe önteni az olvadt ólmot, ami kifröccsent, és nagyon kicsin múlt, hogy nem égettem össze vele Ibolya nénit, úgyhogy a következő évben már nem is próbálkoztam. Idén viszont láttam a DM-ben ólomöntő készletet, és megvettem, miért is ne. Mindkettőnknek jó képek jöttek ki, illetve Tomi ki volt akadva, hogy én miért tudok úgy asszociálni, ahogy, és azt mondta, kár, hogy a főiskolán, amikor modern művészeti alkotásokról kellett elemzést írnia, még nem ismert, mert tuti felhasználta volna a fantáziámat :D
Szóval jól telt az év első napja. Ja, és nem fogadtunk meg semmit, csak izgatottan várjuk, mit hoz ez az év.
Fél 9 körül aztán átöltöztem hacukába, mert a szilveszter mégis szilveszter, és 9-kor bejelentkeztem Skype-on anyuékhoz, akiknél már nagyban folyt a társasozás. Idén Zsuzsa új társast is hozott, az Eladlak! címűt, azzal én is tudtam távjátszani. Jópofa, el is gondolkodtam, hogy beszerezzük-e itthonra is. Még vagy egy éve beszéltük meg, hogy minden évben bővítjük egy-két társassal a repertoárt, és ezt tavaly tartottuk is, de már ideje az idei újdonságokon töprengeni. Mindenesetre az Eladlak! után volt még darts, aztán jött az éjfél, és koccintottunk, aztán következett az Activity.
Tomi még 3/4 12-kor felhívott, hogy bár éjfélre nem ér haza, de nem sokkal utána igen, mert már végeztek is, sokkal gyorsabbak voltak, mint tavaly, amikor 2-3 körül lett vége a munkának. Végül is 3/4 1 körül jött meg. Koccintottunk egyet, aztán egy darabig figyeltük az Activityt meg az utána következő Dixitet, de Tomi csúnyán begyulladt szemmel jött meg, ami nagyon fájt is neki, úgyhogy fél 3 körül mondta, hogy ő szeretne lefeküdni, így el is köszöntünk a szüleimtől, a nagynénéméktől meg a szüleim barátnőjétől. Tominak amúgy ugyanaz a baja, mint az egyik húgának, de orvoshoz nem hajlandó elballagni vele, mondván, Meli már volt, ő már kapott rá kenőcsöt, az neki is jó lesz. Valamiért nem fogadja el azt az érvet, hogy Meli fején Meli szeme van, Tomién meg nem, és lehet, hogy nála más gyógymód válna be.
Végül is nem mentünk aludni egyből, hanem még felvettük két percre a szilveszteri álarcot, fújtunk a síppal, játszottunk egy kör Knatschot, ami egy várfoglalós kártyajáték, tönkrevert, és csak utána aludtunk el, úgy fél 4 körül. Nagyon szuper volt, hogy nem kellett órát állítani, sietni, így csak délben keltünk, és az egész elsejénk tök lassan csordogált. Olvastunk, illetve ő németezett is, dixiteztünk, miután találtam egy sokkal jobb szabályt két főre, mint amivel legutóbb játszottunk (és tönkrevertem Tomit, háhá), megnéztük Az utolsó akcióhőst, ami szintén mindkettőnk gyerekkorának filmje, és mindketten nagyon régen láttuk - az Űrgolyhóktól eltérő módon ez még most is király. Aztán lőttünk ki konfettit csőből (ez ilyen boltban kapható alkalmatosság, pukkan meg koszol, móka), ettünk lencsét, hogy legyen pénzünk, beváltottuk az adventi naptáramból a romantikus sétát, és végül honfoglalóztunk. Még sosem próbáltuk együtt, csak mindketten szeretjük. Nekem a gépemen nem jött be az oldal, de a mobilomra sikerült telepíteni az applikációt, úgyhogy Tomi gépen játszott, én meg telefonon. Miközben próbáltam felfedezni az oldalt, véletlenül sikerült belecsöppennem egy játékba, amit simán megnyertem, ez önbizalmat adott a továbbiakhoz. A "játék a barátokkal" lehetőséget választottuk, hogy garantáltan egy játékba sorsoljon minket a rendszer. Összesen négy kör volt, és Tomi háromszor is levert. Nagyon kemény ellenfél, nagyon sokat tud, és mindig nagyon kicsivel nyert, ami tök bosszantó volt, meg is beszéltük, hogy rendszeresen fogunk honfoglalózni, mert ez nagyon izgi. Egy csomószor volt, hogy a tippelős kérdésnél ugyanazt tippeltük, csak két tizedmásodperc különbséggel, és ezen múlt, éppen ki nyerte a csatát.
A nap lezárásaként még öntöttünk ólmot. Ez gyerekkoromban rutinszerűen az elsejék része volt, csak aztán kikopott. Én előbb hagytam fel vele, mint a többiek - egyik évben túl magasról sikerült a vízbe önteni az olvadt ólmot, ami kifröccsent, és nagyon kicsin múlt, hogy nem égettem össze vele Ibolya nénit, úgyhogy a következő évben már nem is próbálkoztam. Idén viszont láttam a DM-ben ólomöntő készletet, és megvettem, miért is ne. Mindkettőnknek jó képek jöttek ki, illetve Tomi ki volt akadva, hogy én miért tudok úgy asszociálni, ahogy, és azt mondta, kár, hogy a főiskolán, amikor modern művészeti alkotásokról kellett elemzést írnia, még nem ismert, mert tuti felhasználta volna a fantáziámat :D
Szóval jól telt az év első napja. Ja, és nem fogadtunk meg semmit, csak izgatottan várjuk, mit hoz ez az év.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése