LizaGazdija

Kifizettem az októberi lakbért, és bejelentettem a lakótársnak, hogy elköltözöm. Nem örült, gondolom, nem sok kedve van új embert keresni, de hát ez van. Én mindenesetre megkönnyebbültem. Hazajöttem, elballagtam az Arénába, és örömmel láttam, hogy van náluk Humanic. Nem véletlenül szeretem ezt a boltot - bementem azzal a céllal, hogy őszi cipőt veszek, és szerintem kb. 10 perc múlva már kint is voltam, kezemben az őszi cipőmmel. Remélem, beválik. Magassarkú, de vastagabb és kisebb a sarka, mint a kényelmetlen cipőmnek, valamint ez nem félcipő, hanem rendesen zárt. Hát, majd meglátjuk. A testem nagyon értékelte ezt a hetet, úgy tűnik. Jóval többet dolgoztam, mint amihez hozzá vagyok szokva. A két-három héttel ezelőtti normát alapul véve 5 nap alatt 9 napot dolgoztam le, ráadásul állati sokat stresszeltem, kb. végig görcsben volt a gyomrom. Meg is érkezett a jutalom: ma már fájós torokkal keltem, és hazafelé úgy kitört rajtam a nyavalya, hogy sírni lett volna kedvem. Vicces módon el

2013-ban anyuval elbúcsúztunk a Vidámparktól. (Ami azóta sem nyílt meg Budapest semelyik külvárosában, csak szólok.) 2014-ben ellátogattam Málta három megalitikus templomába is. Láttam a tarxienit, valamint a Mnajdra és a Hagar Qim nevezetűt. Óriási élmény volt, bármikor szívesen megnézném ismét bármelyiket. 2015-ben sétáltam Bécsben, és olyan fotókat készítettem, amelyekből kiderül, még bíztam benne, hogy nagyon fogom szeretni a várost. Hát, a remény hal meg utoljára, de az elmúlt egy évben sajnos kételyeim támadtak, és még nem múltak el. 2016-ban megtartottam két csoport 4 óráját, majd felültem a vonatra, és hazajöttem. És most jó nekem.

Van tizenegy résztvevőm a csoportban, de olyan durva tudás- és képességbeli különbségekkel, hogy két hét alatt sem jöttem rá, mit lehetne kezdeni ezzel. Holnap megpróbálom azt, hogy jobban összekeverem őket, hátha attól jobb lesz. De az nagyon nyomaszt, hogy a gyengébbek döbbenten néznek rám, hogy ez miért ilyen nehéz, az erősebbek meg dühösen, hogy miért haladunk ilyen lassan. Ahol helyettesítek, ott meg megharagudott rám egy lány, amiért nem érti, egyes főnevek miért megszámlálhatóak, mások meg miért nem. De most tényleg, az biztos az én hibám, hogy vannak a nyelvben nehezebben megfogható, elvont dolgok? Stressz, stressz mindenütt. Jó, hogy jön a hétvége, alig győzöm kivárni.

az összes bakancsom a nyomorult népszavazással. Alig várom október másodikát, amikor végre túl leszünk rajta. Utána nyilván még lesz fröcsögés egy ideig minden oldalról, de aztán remélhetőleg beáll a kuss. Igazából az volt az utolsó csepp a pohárban, amikor két órán belül kétszer hívtak egy ismeretlen számról, és némi guglizás után kiderült, hogy a népszavazáson való részvételre akartak biztatni. Meg a jó édes nénikéjük, az. Engem ne zaklasson a mobilomon senki semmilyen politikai jellegű hülyeséggel. Ki van plakátolva az ország, hírt másról nem lehet olvasni, csak erről a témáról, úgyhogy köszi, nem kerülte el a figyelmemet, hogy lesz ez a remekbe szabott népszavazás. Az meg az én dolgom, megyek-e vagy sem, és ha igen, hová húzom az ikszet. Gyűlölöm a politikát és az összes politikust is, egytől egyig.

Szeretnék bemenni egy Tescóba, és ott rohanás nélkül, kényelmesen sétálgatva nézelődni és vásárolni. Szeretnék elmenni moziba, ahol angolul vagy magyarul szeretnék megnézni egy filmet. Szeretnék aludni. Lehetőleg nem szeretnék órára kelni. Sőt mi több, a saját ágyamban szeretnék aludni. Szeretnék venni nadrágokat, mert jön az ősz, meg egy normális őszi cipőt. Jelenleg van egy bokacsizmám, amit nagyon szeretek, de téli cipő, most meg még nincs tél, aztán van a nyári "túrabalerinám", de nincs nyár, és van a fekete magassarkúm, amit Máltán vettem, miután fél éve nem volt rajtam magassarkú, ennek megfelelően mellélőttem, és kicsit túl magas lett, így aztán fáj benne a lábam, ha 4-5 óránál tovább van rajtam, plusz marha hangosan kopog, ami idegesít. (Cserébe nagyon jól áll.) Szeretnék a családommal lenni. És ez mind meg is valósulhat, már csak két napot kell kivárni. Mennyire jó lesz... De addig még ledolgozom négy napot, vagy kicsit többet, mert holnap és holnapután d

Az oviban a nyűglődés nemcsak hétfőn, hanem hétfőn és kedden is lesz a jelek szerint. Juj, de várom! Mai első csoport, ahol 8 után kicsivel kezdtem: elején 3 gyerek, végén kb. 6 vagy 7. Körbeülni, énekelgetni nem tudunk, szóval kiscsoportokban állatokat meg színeket nevezünk meg angolul, meg kapok egy delfint, amivel menekülnöm kell a kisfiú elől, akinek cápa van a kezében. Ja, meg egy rosszul megépített LEGO-repülő századszor is leeső alkatrészét századszor is vissza kell tennem. (Úgy a huszadik alkalomnál éreztem, hogy ez nekem most már nem annyira jó, de aztán arra gondoltam, lesz még nekem gyerekem, akivel nem csak húsz percet fogok foglalkozni per hét, és akkor akár kétezerszer is visszaszerelhetem majd egy nap alatt az alkatrészt, ami nyilvánvalóan mindig le fog esni a fizika törvényeinek köszönhetően. Ettől mindjárt jobb lett. De tényleg.) A 60 percben végig az óvónő rosszalló pillantásai, amiért ilyen korán merészeltem érkezni, amikor még nincsenek gyerekek. Mai második cso

Múlt héten írt a közvetítő cég, hogy elmagyarázta a nagyobbik ovinak, miért nem megy a hétfőn-kedden 3-3 óra, csak a 4-2, és most már minden oké lesz. Ma odamentem 8-ra, és már az első csoportban ott pironkodott az óvónő, hogy hát ő sajnálja, hogy nincsenek gyerekek (jó, voltak, de 16-ból vagy hárman), de hát 8-ra még nem hozzák őket a szülők, fél 9-kor sokkal jobb lenne kezdeni az angolt. Nem is mentem bele, hogy ha fél 9-kor kezdem, és négy csoporthoz megyek, tökre nem végzek délre, márpedig a törvény szerint addig lehet angolozni. (Plusz nekem 1-től órám van Bécsben, és fél óra nem elég rá, hogy odaérjek, de ez nem az ő problémája.) Hozzáteszem, 9-kor sem voltak hatnál többen abban a csoportban. A második csoportban nem tudták nekem körbeültetni a gyerekeket, mert éppen beszoktatás volt egy új kislánynak, meg ott voltak a kulturelle Mitarbeiterek is, akikről nem tudom, mit csinálnak pontosan, de kívülről az látszik, hogy ők is játszanak a kicsikkel. Amíg az ovi meg a telefonálás

Pénteken szabadnapos volt, úgyhogy nagyon vártam, hogy odaérjek 7-re, és miénk legyen az egész este. Sajnos az ÖBB nem így gondolta, volt valami fennforgás, ami miatt kerülőúton mentünk Pöltenbe, ami 20 perc késéssel járt, így lekéstem a csatlakozást meg az óránként járó pöchlarni buszt is. Sebaj, a fél 8-as, utolsó buszon rajta voltam, a sofőr ingyen felvitt Taferlbe, ráadásul úgy, hogy letért az útvonaláról, amely szerint Taferl kb. az ötödik falu lenne hosszas csalinkázás után, és egyből odavitt Pöchlarnből. (Igen, egyedüli utas voltam a buszon. Arrafelé nyilván mindenki kocsival jár, ezért az is csak engem akaszt ki, hogy Taferlben egy nyomorult bolt nem sok, annyit sem találni. Ezen nem tudok túllendülni, annyira hihetetlen számomra, hogy tényleg egy kakaót ne tudjak venni, mert nincs hol.) Így 3/4 8-ra fent voltam, és így is miénk volt az egész este, rengeteget tudtunk beszélgetni. Szombat délelőtt főleg aludtunk, mert mindketten eléggé ki vagyunk merülve, aztán ő elment dolgoz

- Remélhetőleg nem fog recsegni-ropogni a parketta, és nem fognak nyikorogni az ajtók sem, ezért nyugodtan jövünk-megyünk majd. - Mivel nem kell attól tartani, hogy felbukkan egy (meztelen vagy éppen felöltözött) félidegen, pláne nyugodtan jövünk-megyünk majd. - Remélhetőleg lesz mélyhűtőnk, így lesz otthon hús, fagyasztott zöldség és gyümölcs, esetleg fagyi. Meg amit Tomi még ehhez hozzá szeretne tenni. - Lesz minimum egy aprítógépünk meg egy habverőnk, így aztán tudok majd sütni. Továbbra is cukor és liszt nélkül, de így nem szökőévente egyszer lesz otthon (édes és/vagy sós) süti, hanem pár hetente. - Esténként, ha ahhoz lesz kedvünk, elmegyünk sétálni. - Vagy valamilyen programra, pl. színházba, moziba, koncertre, bármire. - Közben összebújunk. Esetleg otthon, valami jó kis film előtt. - Ha akarunk, eljárunk sportolni. Akár futni, akár valamelyik terembe. Vagy ha nem, akkor otthon edzegetünk, hiszen nem fog nyikorogni a parketta, ezért nem fogunk attól tartani, hogy átjön a l

- nagyon letaglóz ez a csoportváltásos téma a suliban, rettenetesen csalódott vagyok, és félek, vajon megtartanak-e így, vagy ilyen hibákat még soha senki sem követett el rajtam kívül. Holnap a három problémás diák az eggyel gyengébb csoportba megy megtekinteni, milyen lenne ott nekik, aztán eldöntik, akarnak-e váltani. Egyikük úgy köszönt el, hogy hétfőn találkozunk, mert neki túl gyenge lesz az a csoport. De hát itt meg semmit se lehet kezdeni vele, mert ahelyett, hogy igyekezne, hozzá sem lát a feladatokhoz, mondván, neki ez nehéz. Tanulság már van: szintfelmérőn innentől mindig az lesz, amit elsőre érzek, nem hagyom befolyásolni magam semmilyen körülmények által, és inkább menjen mindenki gyengébb csoportba, mint túl erősbe. Jó, a háromból az egyiknél most sem értem a gondot: semmihez hozzá sem kezd, ahogy az előbb írtam, viszont szóban helyesen használja azokat a szerkezeteket, amelyeket leírni nem hajlandó, merthogy ő ezt nem érti. - az is elszomorított, hogy nekem támadt az eg

Délelőtt éppen rizst főztem az ebédemhez, amikor is nyílt a konyhaajtó, majd gyorsan be is csukódott, még mielőtt esélyem lett volna odanézni, hála az égnek. Fél perccel később megjelent köntösben a lakótársam, kicsit zavarban is volt, és a következőt mondta nevetgélve: "Nem számítottam rá, hogy van itt valaki." Azonnal felmerült az adekvát kérdés: "Oszt ugyan miért nem? Nem lakom itt? Nem fordult elő még sosem, hogy összefutottunk a lakásban?" De mivel konfliktuskerülő vagyok, és különben is az a tapasztalatom, hogy nem érdemes összeveszni olyannal, akivel naponta találkozom, pláne olyannal, akivel össze vagyok zárva*, megtartottam magamnak. De hogy miért nem tudja a meztelenkedést a saját szobájára korlátozni? Bakker, miért kell nekem attól tartani, hogy egyszer majd egy meztelen nő jön szembe a lakásban? Miért nem lehet tekintettel lenni rám? Tudom, ne ríjak, költözzek el. Reményeim szerint már csak egy hónap. Azt már talán fél lábon is kibírom. *Máltán az o

Az ovis témából akkora katyvasz lett, hogy nincs is kedvem foglalkozni vele. Arra az álláspontra jutottam, hogy beszéljék meg az ovik a céggel, aki engem kiközvetít nekik, aztán velem közölje valaki az eredményt, és meg majd alkalmazkodom. (Plusz a cég álláspontja is az, hogy velem csak ne egyezkedjen senki, mert nekik van döntési joguk, nekem meg nincs.) Mindenesetre a cég elöljáróban annyit írt, hogy ha a problémázó ovi nem tudja befejezni a problémázást, akkor tőlem elveszik a másik ovit, hogy az egyik ovi problémázására legyen időm. (Miközben persze nem lesz, mert ha azt szeretnék, hogy 8:30-kor kezdjek, 3 órát tartsak, és 11-kor már ne legyek az oviban, akkor nem jön ki a matek.) A suli is egy katyvasz. Az új csoportomban három ember van, akinek túl magas ez a szint, alacsonyabb kell neki. Az egyiken én nem érzem, ő mondta, hogy át szeretne menni egy kezdő csoportba, a másik kettőt viszont én raktam be ide. Az egyiknél most sem értem, hogyan lehetséges az, hogy ennyire hozzá sem

- Az egyik oviban három, a másikban egy csoportnál voltam. Ebből kettőnél nem tudtam angolt tartani, mert az egyiknél alig volt gyerek 8 és 8:45 között, a másiknál meg szakmai gyakorlaton van egy hallgató. (Itt jegyzem meg, hogy egy harmadiknál is szakmai gyakorlaton van egy hallgató, de ennél a csoportnál ez nem volt probléma.) Az ovi után a számomra tökre nem optimális helyi közlekedésnek köszönhetően fél óra helyett kerek egy órát vett igénybe, hogy eljussak a suliba, és hát ez hosszú távon nem lesz tartható, sajnos. Nem fog menni, hogy negyed órával az órakezdés előtt essek be az iskolába, mert fénymásolni és ebédelni is kell. Ma fénymásolni pont nem kellett, de ez kivételes alkalom volt, viszont ebédelni sem volt időm rendesen. Amúgy mindkét ovi variál: az egyikbe ne menjek fél 9 előtt, mert még nincsenek gyerekek, viszont menjek el onnan 11-kor legkésőbb, mert akkor mennek az udvarra, a másikba meg menjek korábban, mert 11-kor már az udvarra szeretnének menni. (Jelenleg 3/4 11-re

Nem volt olyan gáz ez a nap, mint amennyire tartottam tőle, de azért nyilván nem volt zökkenőmentes. Az oviban azzal fogadtak, hogy nem 8-ra kellett volna mennem, hanem 8:30-ra, és különben sem lehet úgy, ahogy tavaly volt, hogy hétfőn 4 csoport, kedden 2, hanem mindkét nap 3-3, amúgy meg kedden 9:30-ra menjek. Kerekedett a szemem rendesen. Arról egy fél szót sem szólt senki, hogy nem 8-ra kell mennem mostantól, azt meg ugyan megírta az óvodavezető, hogy 3-3 órát akar, de én meg visszaírtam múlt héten szerdán vagy csütörtökön, hogy nem fog menni. Azért nem fog menni, mert kedden még egy másik oviba is mennem kell, ami gyalog fél óra, kocsim nincs, busz félóránként jár, de pont negyed órával elcsúsztatva ahhoz képest, ahogy nekem kellene. Mivel a törvény szerint délig lehet oktatni az oviban, ki lehet matekozni, hogy ha 11-ig az egyik oviban vagyok, és fél órát gyalogolok, akkor nincs már 60 percem délig a másik oviban. Meg amúgy hiába lehetne fél 1-ig angolozni, nekem fél 1-kor már a

Meghalt A muzsika hangja első főszereplője, Lisa (Liesl). 73 éves volt és beteg. Nagyon sajnálom, elszomorított a hír :(   I Am Sixteen, Going On Seventeen   So Long, Farewell

Végre minden olyan tárgy elkerült az itthoni lakásból, ami nem az enyém. Minden. Azonnal megváltozott az eddig idegen tárgyakat őrizgető helyiség hangulata, mintha arrébb úszott volna róla egy sötét felhő. Végre!

Nem tudom, miért kell nekem ilyen sokszor olyan dolgokat csinálni, amikről már az elején lehet tudni, hogy később nem fogok nekik örülni. Most épp az van, hogy hétfőn indul az új csoportom, és mivel kb. a felét én osztottam be magamhoz a múlt heti szintfelmérőt, vannak félelmeim, meg hát egy új csoport mindig eleve némi stresszel jár. De hát ezen önmagában még nem paráznék sokat, mert a tanítás a természetes közegem, és tudom, hogy majd megoldom valahogy, még ha nem is lesz könnyű. Csakhogy hétfőn indul az ovi is. Megint hétfőn és kedden megyek Bécs mellé reggel 8-ra, ami azt jelenti, hogy ezen a két napon 6-kor kelek, 7-kor kell elhagynom a lakást, és onnantól kezdve délután 5-ig nem lesz megállás, de annyi sem, hogy egyek. Ráadásul mindig feszültséget okozott bennem az előző körben, hogy ki tudok-e találni jó óratervet a gyerekeknek, élvezni fogják-e, és mit fognak szólni az óvónők. Igazából már nyáron meg kellett volna mondani a két ovinak meg a cégnek, amelyik küld hozzájuk, hogy

Gyönyörű dokumentumfilm a szigetemről, Filfláról 30 percben erre:

Rendhagyó hét van, így már tegnap, csütörtökön délután haza tudtam jönni Bécsből. Nagy volt az öröm, mert így el tudtam menni K. edzésére, ami szörnyen hiányzik nekem (és már a szememmel is látom az edzés hiányának negatív hatásait :( ). Illetve el tudtam volna, csakhogy miután foglaltam rá helyet, kiderült, hogy az óra elmarad. Ez nagyon elszomorított, de mivel nagyon érzem a mozgáshiányt, úgy gondoltam, körülnézek, milyen csoportos órák vannak még a környéken csütörtök este. Így akadtam rá a Corvin Plaza mögött a giryafitre, ami onnantól vált szimpatikussá, hogy megnéztem a leírást, és kiderült, hogy kettlebell. Mondta a honlap, hogy 1500 Ft lesz az első óra, gondoltam, teljesen fair, le is ballagtam a lakástól öt percre található terembe. Ott mindjárt kiderült, hogy az első óra valójában ingyenes, és lőn boldogság. Aztán azt is megállapítottam, hogy ez a terem sokkal menőbb, mint a lepukkant Astoria Fitness, sokkal jobb érzés belépni. Tágas, tiszta, vidámak a színei, szóval tök jó

Idén 400 éve, hogy meghalt a nagy költő, ezért a tiszteletére Shakepeare-emlékévet hirdettek. Ennek részeként vasárnap az utolsó Emma Rice-féle Szentivánéji álom-előadást élőben közvetítették Shakespeare Globe Színházából, Londonból, és teljesen ingyen meg lehetett tekinteni a neten, a BBC oldalán. Meg is tekintettem. És milyen jól tettem! Az elején még fura volt, nem voltam benne biztos, hogy végig tudom majd nézni, mert valahogy eklektikusnak éreztem Shakespeare szövegét a modern jelmezekkel és viselkedéssel, de szerencsére hamar hozzászoktam. Onnantól pedig annyira beszippantott, hogy végignéztem, pedig 3 órás volt. Eleve hatalmas élmény volt kicsit ott lenni a színházban, ami ma is pontosan olyan, mint amilyennek Shakespeare elképzelte és megépítette. Élőben is voltam már ott, amikor három éve Londonban nyaraltunk Danival, de akkor "csak" egy jelenet próbáját néztük meg az idegenvezetés keretében. Nagyon jó volt most egy teljes előadást látni. A prológba beépítették a &

A metrón mellettem ült egy négy-öt év körüli kislány. Valamit mutatni akart a velünk szemben ülő apukájának, ehhez átnyúlt az orrom előtt (miközben én olvastam), úgyhogy az apja rászólt, majd bocsánatot kért tőlem, mire én mondtam mosolyogva, hogy semmi baj. Rámosolyogtam a kislányra is, aki rám nézett, majd a következőt mondta: "Szép szemed van." Hát elolvadtam :) Amúgy neki is szép szeme volt, úgyhogy ezt meg is mondtam neki. A gyerekek olyan érdekesek.

Néha nagyon tudok örülni neki, hogy Máltán még jóval kevésbé tudtam követni a körülöttem lévő német anyanyelvűek német beszélgetéseit, mint most. Így egy csomó olyan dologról lemaradtam, ami nagyon megdöbbentett volna, és nem jó értelemben. Az egyik volt kolléganőm, aki nemrég lett anyuka, a napokban megosztott egy oltásellenes cikket. Már ettől is felszaladt a szemöldököm, de hát mindenki azt gondol, amit akar, abban hisz, amiben jó neki hinni. De aztán odakommentelt egy másik volt kolléga, egy pasi. Valami ilyesmi volt a szöveg: "Az oltás milliárdos üzlet, csak arra jó, hogy a gyógyszergyárak még jobban megszedjék magukat. A gyerekek nem lesznek egészségesebbek az oltásoktól, annyi biztos. Ne oltassátok be a gyerekeiteket!" A nő meg lájkolta. Én meg csak ültem ott tátott szájjal. Jó, jó, nem lesz egészségesebb a gyerek az oltástól, mert szerencsés esetben már eleve nem volt beteg, de vajon mitől tűntek el a régen mindennapos járványok, amelyekbe nem egy és nem két gyerek

Ha még élne, ma lenne 100 éves Roald Dahl, aki az egyik kedvenc íróm ❤ Ez itt egy viszonylag jó kis megemlékezés róla, bár van benne pár furcsaság/hülyeség. Szerencsére még akad olyan Dahl-kötet, amit nem olvastam, úgyhogy még idén megpróbálok beszorítani egyet-kettőt, nehogy pont a születésének 100. évében ne olvassak tőle semmit. És persze mindenképp meg kell nézni a Szofi és a HABÓ filmváltozatát.

Nem semmi, hogy már 15 éve volt. Ez is olyan esemény, hogy kb. mindenki emlékszik, mit csinált éppen akkor. Én például pont hazaértem, és bekapcsoltam a tévét, miután az első gép belerepült az egyik toronyba, és élőben láttam, amikor a második becsapódott a másikba. Döbbenetes volt, nem is akartam elhinni, hogy ez a valóság. Órákon át néztem a tévét, teljesen sokkolt, amit láttam, és csak azért álltam fel a tévé elől, mert épp beteg voltam, és mennem kellett a háziorvoshoz, aki 6-tól rendelt. Emiatt emlékszem arra is, hogy ez egy keddi nap volt. A buszon azon gondolkodtam, vajon a többi ember, aki körülöttem utazik, tud-e már arról, hogy mi történt. A képkockák közül az maradt meg legélesebben, hogy két nő a tornyoktól nem messze egy kocsi mögé bújik el, és odarohan hozzájuk egy pasi, kitaszigálja őket onnan, és kiabál, hogy ott nem biztonságos, menjenek onnan. Nem értettem, miből gondolták, hogy ott jó lesz nekik, az apokalipszis közepén egy kocsi mögött. Amikor később arról olvastam

  Pillangó kisasszony élőben az Opera előtt Tomival   A szépséges orchideám és csokim, amit a csoporttól kaptam   Ez fényképezőgéppel lényegesen szebb lehetett volna, mindenesetre naplemente a Duna-parton Timivel, aki Tomi húga, és az idillben egy halott pók legendez ebben a fura izében.

Pont egy éve költöztem Bécsbe. Azt hiszem, a 4-5 körül értem ki, és mindjárt érkezéskor sikerült Meidlingba érkezni a Hauptbahnhof helyett. Ugyanis a vonaton felejtettem a farmerdzsekimet meg az első három napi kajámat, és miután visszarohantam érte, már nem engedtek újra leszállni. A lakásban kipakoltam a bőröndöt, aztán mentem is a Praterbe, mert azzal ünnepeltem meg a kiköltözésemet, hogy felültem az óriáskerékre, és onnan néztem meg a naplementét. Fú, milyen optimista voltam, azt hittem, 16-án már kezdem is a munkát abban a nyelviskolában, amelyik interjúra hívott. Höhö. Na de az a lényeg, hogy végül csak kiböjtöltem, hogy az legyen, amit nagyon akartam, de elég hosszú és rögös út vezetett idáig. A mai tanfolyamzárás ideális évfordulós ajándék volt, mosolyogtam is rajta, hogy tuti nem tudtam volna megtippelni 2015. szeptember 9-én, hogy pont itt leszek pont egy év múlva. Csak Nevena lakása hiányzik egy kicsit, na jó, meg Nevena is.

Megjöttek az eredmények a tegnapi vizsgáról. A beszéd rész (4 feladat, 3×30 mp egy-egy témáról, egy kép 3 kérdéssel, kérdésenként 45 mp, két kép 3 kérdéssel, szintén 45 mp per kérdés, egy téma 3 kérdéssel, egy perc gondolkodás, 2 perc duma) 7 embernek B1 szintű lett, egynek B2, egynek A2, egynek A1. Ez egy A1-es csoport volt. Két kolléganő látta az eredményeket, és hüledeztek, hogy ez egy B2-es csoportnál is szép eredménynek számít a beszédkészségnél. Úgy örülök, alig bírok magammal :) :) Hoztak tortát, én is sütöttem kétféle sütit, kaptam orchideát, szép csokit, ketten csináltak nekem egy képet is (lesz majd kép, de most még nincs), és megnéztük a Bazi nagy görög lagzit, amit a csoport majdnem fele nagyrészt értett (angolul, angol felirattal!)... Szóval szuper volt. Most kapok 3 nap hétvégét, amit Tomival töltök, aztán két hosszú nap jön, majd egy rövid, és megyek haza 4 napra :)

Most azt játsszuk, hogy meztelenül járkál a lakásban. Amikor benyit a konyhába, és meglát (és őt hála az égnek nem, mert háttal állok neki), akkor felsikolt, bevágja az ajtót, visszarohan a szobájába, majd fél perc múlva megjelenik köntösben. Bosszant. Elég nehezen megy nekünk ez az egy fedél alatt lakás már így is, nem hiszem, hogy ilyen körökkel kellene még nehezíteni. Úgy csinál, mintha nem is itt laknék, vagy legalábbis nem aludnék itt minden éjjel, vagy nem is tudom. De nem vagyok hajlandó vendégnek tekinteni magam. Fizetem a nem kis összeget a nem kicsit sz*r szobáért, tehát lehet rá számítani, hogy a lakásban vagyok, jövök-megyek, esetleg a konyhában főzök. Amúgy a napokban arra is beszólt, hogy köhögök. Közölte, szerinte tüdőgyulladásom van, mert mélyről köhögök, és menjek orvoshoz, mert ő nem szeretné elkapni, bármilyen kórságom van is. Hát, basszus, hadd köhögjek már kedvemre a saját szobámban :O Mondtam neki, nincs tüdőgyulladásom, mert annak fájnia kéne, nekem meg nincsen

Elfogtak egy máltai srácot a külföldi barátnőjével, miután a párocska belevéste a nevét Ggantija templomának falába - Ggantija amúgy egy megalitikus templom, a legrégebbi ismert ember alkotta építmény, régebbi, mint a gizai piramisok és Stonehenge, tehát a máltaiak nem kicsit büszkék rá. Ráadásul most költöttek valami több millió eurót állagmegóvásra. Amikor elkapták őket, a srác közölte, nem tudta, hogy nem szabad belevésni a nevét a falba, és különben sem érti, miért baj, hogy felírta a nevét egy régi kőre. Ej, ej, nehéz elhinni, hogy valaki ilyen mérhetetlenül ostoba lehet. A szakértők szerint egyébként helyrehozhatatlan és felbecsülhetetlen a kár, amit okoztak ezek a kis zsenik. Egy kommentelő azt javasolta, legyen az a büntetésük, hogy ki kell faragniuk egy hasonló követ egy kőtömbből, majd történelem előtti módszerekkel odaszállítani a helyszínre, hátha felfogják, miért értékes az a "régi kő", aztán ha nem sikerül megoldani a feladatot, akkor jöhet a börtönbüntetés. Ez

Végül csak elkezdtem a könyvet, két óra alatt meg is csináltam kb. 14 oldalt. Ez nem olyan rossz tempó, de lehetne jobb is, csak hát tényleg sok a szleng. (És a verselemzést még el sem kezdték, hahaaa!) Jó lesz ez, szeretni fogom, de ezt már tegnap is sejtettem. Amúgy meg vettem otthon chia magot, mert a csapból is az folyik mostanában, meg tök egészséges, satöbbi. Be is áztattam tejbe, mert abból milyen jó kis egészséges puding kerekedik. Aha. Nem puding lett belőle, hanem zselé, és eme állag annyira undorító volt nekem, hogy nem bírtam megenni. Gondoltam rá, hogy azért is belapátolom, ne vesszen kárba, de amikor már durva hányingerem volt, úgy döntöttem, mégis jobban megérné kiönteni. Így is tettem. Vajon akkor is jót tesz ez a (nem túl olcsó) mag, ha az ember elrágcsálja?

Pénteken felfedeztem, hogy a rendszerünkben a nevem alatt szerepel egy csoport, ami most hétfőn kezdődik. Ezt furcsának találtam, mivel a héten még megy a saját csoportom, és párhuzamosan nem szoktak kettőt adni. Akartam is menni a főnökömhöz, hogy megkérdezzem, ez valami hiba-e, de már nem volt ott. Mentem a titkárnőhöz, ő sem volt már ott. Viszont megtaláltam a csoportlistát az üzenőfalra kiakasztva, és ott egy kolléganő nevén volt. Írtam is a kolléganőnek, hogy ő tud-e erről valamit, de ő meg mostanáig sem nézett Facebookot. Én úgy döntöttem, ez csak egy tévedés, de azért majd ma reggel 8-kor telefonálok a titkárnőnek, hogy mi is van. Telefonáltam, mondta is, hogy az van, hogy ma, holnap és szerdán reggelre be vagyok írva helyettesíteni ahhoz a csoporthoz. Nagyon örültem. Marha gyorsan összekaptam magam, kinyomtattam ezt-azt, amit a szintnek megfelelőnek gondoltam, majd elhúztam a suliba. Végül is negyed órás késéssel el is kezdtem az órát. Mondta még előtte a titkárnő, hogy ha be

Időnként olyan időzavarba kerülök, hogy az szédületes. Az egy dolog, hogy nem mindig tudom, milyen hónapban, egyáltalán, az évnek mely szakában járunk*, és időnként az sincs meg, hogy milyen nap van. Még az a mázli, hogy az automata pilóta mindenhová odavisz akkor is, ha azt sem tudom, mi van. De néha egészen meglepőket tudok húzni. Az egyik aranyérmestől, talán Szász Emesétől kérdezték a következőt: "2020, Tokió?", mire ő azt válaszolta: "Naná!" Én meg nem értettem, miért 2020-ról kérdezik, amikor előbb még 2016 fog jönni, és akkor is lesz olimpia. Aztán számolgattam, 2016 olimpiai év-e, és arra jutottam, hogy igen, és továbbra sem értettem, miért nem arról kérdezik. Mivel nem találtam a megoldást, hagytam is a francba. Másnap jutott eszembe legközelebb, és akkor megint egy csomót agyaltam ezen, hogy ebben mi a logika. Aznap délután esett le, hogy most nem 2012 van, hanem 2016, úgyhogy valóban 2020 lesz a legközelebbi olimpia éve. Állítólag amikor az ember kism

Négy nap alatt elolvastam, ez már szinte a megszokott tempóm. (Helyette mostanában örülök, ha két hét alatt végére járok egy 300 oldalas könyvnek.) Ma a vonaton fejeztem be, és nem lett thriller a végére, de lehetett volna, de így is nagyon jó volt. Úgy feldobódtam tőle, hogy csak na. Szeretni fogom fordítani, juhú! Az sem kizárt, hogy holnap el is kezdem.

Kellett, mint egy falat kenyér. Nagyon szeretek mozizni, nagyon ritkán jutok el moziba, amióta nem itthon élek, és nagyon hiányzik, ráadásul az előző hét alkalommal lemaradtam a moziéjszakáról. Most bezzeg ott voltam a moziban majdnem hét órát, és megnéztem három filmet, két olyat is, amit amúgy kihagytam volna, úgyhogy most örülök, hogy mégis így alakult. Most kicsit át tudtam érezni, miért lehet jó egy kizárólag filmezéssel töltött nap. Nem gyakran, de néha. Mondjuk évente egyszer-kétszer. Hmm, hmm.

Megírta több oldal, hogy bár még nem játszik a Katonában, de a társulati fotón már szerepel, és a fotót közzé is tették. Erre egy normális reakció létezik: "de jó, hogy meggyógyult, vagy legalábbis szépen gyógyul, minden jót neki". Persze lehet ennél jobban is ujjongani, ha az ember szereti Kulkát (én például pont szeretem), de ha pont nem, akkor is ez a minimum. Ehhez képest egyetlen pillantást vetettem a hozzászólásokra (ezredszer is: sose olvassunk hozzászólásokat), és mindjárt ez jött szembe: "keresd a buzit a képen". Annyira szomorú, hogy még mindig van, aki itt tart, és nem is kevés. Én úgy szeretném, ha egyszer valaki, aki komolyan képes utálni valakit a "mássága" miatt, elmagyarázná nekem, mit mond el egy emberről az, hogy homoszexuális. Csak mert én egyszerűen nem találom, milyen tulajdonságra utalhat ez. Abban viszont biztos vagyok, hogy a komment írójáról ez a megnyilvánulása nagyon sokat mond. Persze min lepődtem meg már megint? Egy csomóan e

Megvan a jegyünk, november 21-én Tomival megnézzük a Red Hot Chilli Pepperst Bécsben :) Juhú!

Van egy pasi , aki képregényt rajzol a kisgyerekes életről. A képregényben ő az apakacsa, akinek van két kiskacsája, akikkel nem könnyű. Mindig nagyon jól szórakozom a rajzain meg a szövegein, de ez most egyenesen megdöbbentett.   Tudom, hogy nem minden olvasóm angolos, úgyhogy jöjjön a fordítás: 1. - Ez nem igazság! Ő több sült krumplit kapott, mint én!     - Adsz neki a sült krumplidból?     - Nem, az az enyém! 2. - Ha ő több sült krumplit kap, akkor enyém az összes süti!     - Ne már! Múltkor több sütit kaptál, mint én! 3. - Isten az atyám, ha nem fejezitek be ezt azonnal, én fogom megenni az összes sült krumplit és az összes sütit is, mégpedig a szemetek láttára! 4. És az "Év Szülője"-díj nyertese... Szerintem pont ő. Nem kell, és nem is lehet ennél jobban reagálni egy ilyen szintű hülyeségre. Persze, a gyerekeknek is komolynak tűnik minden probléma, amivel szembe kell nézniük, és nem is tisztességes ezeket lekicsinyelni, de azért nem árt időnként per

hogy ugyanez a pasi ma is megkérdezte ugyanannak a lánynak a nevét. A lánynak nincs bonyolult neve. Percekkel később egy másik lányt olyan néven szólított, ami ugyan kezdőbetűjében egyezik a lányéval, de mégsem az, nagyon nem. Érthetetlen számomra.

Hétfőn vagy kedden beszéltem le egy pasival, hogy vele jövök haza ma, mert vonat- és buszjegy már csak csillagászati árban volt, és a telekocsival esély lett volna akár 8-ra hazaérni, ami király lett volna, mert olyan korán még sosem jöttem meg Bécsből munka után, valamint volt lehetőségem töprengeni, hogy vásárolni menjek rögtön hazaérkezés után, vagy megvegyem a nővérem férjének felhasználatlanul maradt jegyét, és rohanjak el a Red Hot Chilli Peppers koncertjére. Úgy volt, hogy 5-ig dolgozom, a pasi meg fél 6-kor indul Bécs egy olyan pontjáról, ahová pont 30 perc alatt lehet odaérni, ha szerencsém van. Írtam is neki, hogy egy max. 10 perces késés belefér-e, mondta, igen. Szuper. Munka után rohantam, mint a nyúl, rajtam egy csomó pakk, aztán 15 perc rohanás után közölte a telefonom, hogy ja, amúgy kaptam egy SMS-t, még tegnap küldték. Kösz. SMS tartalma: elromlott a kocsi, nem megyünk ma sehová. Juhú! Mivel a telefonomon nem alkalmas a böngésző pánikszerű netezésre, hazarohantam (

Tradíciótörő vagyok Tegnap még ugyan megettem az augusztus 31-i Magnumot, ma viszont már kihagytam a szeptember 1-jei Calippót. Igaz, a torkom sem rosszabb, sem jobb nem lett a tegnapi hagyománykövetéstől, pont ugyanúgy köhögök, de mivel ma délután már szerintem hőemelkedésem is volt, úgy éreztem, minek kockáztatni, hogy holnapra teljesen kipurcanjak. Calippo helyett ezt a szeptember 1-jét forró, mézes teával ünneplem, hehe. Üzenet a youtube-nak Kedves youtube! Én értem, hogy ingyenes a szolgáltatás, ezért szívjon a kedves felhasználó, de azért egy 20 perces videóba három-négy reklámot rejteni, amelyek némelyikét ráadásul nem is lehet léptetni öt másodperc után, hát, az határtalan pofátlanság. Köszönöm, hogy ezt elmondhattam. Aláírás Halad a munka Tegnap leadtam a fordítást, és egy órán belül megkaptam a következőt. Ez most nem romantikus, hanem ifjúsági regény, azon belül úgy saccolom, előbb-utóbb thriller lesz belőle, de majd meglátjuk. Elolvastam már a tizedét, eddig tets

Az még hagyján, hogy vannak, akik máig sem tudják kimondani a nevemet, nem mintha olyan marha bonyolult lenne azoknak, akik beszélnek németül, mivel a nehéz "c" hang a németben is létezik. De amikor 8 hét után valakiben több társával kapcsolatban is felmerül a kérdés, hogy az illetőt hogy hívják, akkor nehéz rezzenéstelen arccal válaszolnom. Egyrészt nincs összesen egy tucat ember a teremben, másrészt mindenkinek a neve körülbelül tízszer hangzik el egy nap. Hát mi ez már?* *Jó, a szóban forgó résztvevővel kapcsolatban sokszor érzem, hogy egy másik bolygón tölti a napjait, és csak testben van jelen köztünk. Amikor egy hete tépem a szám, magyarázom napi negyed órában minimum, hogy a vizsga nagyon nehéz lesz, de nem azért, mert ők nem tanultak jól, hanem azért, mert nem jól van kitalálva a rendszer, és jó eséllyel sokat kell majd tippelni, mert sok olyan szó lesz, amit nem fognak érteni, akkor már csak furán nézek, amikor valaki (aki mellesleg minden alkalommal ott volt a