Helyesbítek
Az oviban a nyűglődés nemcsak hétfőn, hanem hétfőn és kedden is lesz a jelek szerint. Juj, de várom!
Mai első csoport, ahol 8 után kicsivel kezdtem: elején 3 gyerek, végén kb. 6 vagy 7. Körbeülni, énekelgetni nem tudunk, szóval kiscsoportokban állatokat meg színeket nevezünk meg angolul, meg kapok egy delfint, amivel menekülnöm kell a kisfiú elől, akinek cápa van a kezében. Ja, meg egy rosszul megépített LEGO-repülő századszor is leeső alkatrészét századszor is vissza kell tennem. (Úgy a huszadik alkalomnál éreztem, hogy ez nekem most már nem annyira jó, de aztán arra gondoltam, lesz még nekem gyerekem, akivel nem csak húsz percet fogok foglalkozni per hét, és akkor akár kétezerszer is visszaszerelhetem majd egy nap alatt az alkatrészt, ami nyilvánvalóan mindig le fog esni a fizika törvényeinek köszönhetően. Ettől mindjárt jobb lett. De tényleg.) A 60 percben végig az óvónő rosszalló pillantásai, amiért ilyen korán merészeltem érkezni, amikor még nincsenek gyerekek.
Mai második csoport, ahol 9 után kicsivel kezdtem: az óvónő reakciója, amikor meglátott: "Te most jössz? Miért nem fél 10-kor? Fél 10 volt megbeszélve, nekem az van beírva. És minden héten rögtön az előző csoport után fogsz jönni? [Nem, majd üldögélek fél órát az ajtó előtt, a földön.] Hát, jó, akkor gyere most, de fél 10-ig nekünk programunk van, nem tudtok angolozni." A program az volt, hogy előre megrajzolt bagolyfejet vágtak ki papírból, majd szemet, orrot meg tollakat ragasztottak rá. Ezt még 10 után kicsivel is csinálták, amikor eljöttem. Ebből kitalálható, hogy nyugodtan mehettem volna fél 10-re, akkor se lett volna angolozás. Nem értek az óvodapedagógiához, de nem értem, miért ne lehetett volna mondjuk áttenni fél tízre a baglyos program kezdetét, hogy az első fél órámban legyen angol (ennél többet úgysem bírnak a gyerekek, de esélyes, hogy ennyit sem, utána már csak odaülök melléjük játszani). Azt nehezen tudom elképzelni, hogy percre be legyen osztva minden nap minden perce az oviban, pont azért, mert pici gyerekekről van szó. Amúgy nem pontosan értem, hogy ha ezt mi tegnap lebokszoltuk az óvodavezetővel, de egészen addig a pontig, hogy nem tudok fél 9-kor kezdeni, mert akkor nem érek át a másik oviba, akkor a felbukkanásom ma miért érte meglepetésként mindkét csoport óvónőjét. Az meg már csak a slusszpoén, hogy múlt héten fél 10-re mentem hozzájuk, és akkor meg azon volt kiborulva az óvónő, hogy miért fél 10-re, miért nem 10-re.
De legalább ma már nem dühített fel ez a móka. Úgy voltam vele, én múlt héten és tegnap már többször is mindent elmondtam, amit a témáról lehet, a közvetítő cég szintén, innentől kezdve én beveszem a lesz*rom tablettát, és nem érdekel senki kiakadása, sem a rosszaló pillantása.
Ez egy szórakoztató pár hónapos időszak lesz.
Mai első csoport, ahol 8 után kicsivel kezdtem: elején 3 gyerek, végén kb. 6 vagy 7. Körbeülni, énekelgetni nem tudunk, szóval kiscsoportokban állatokat meg színeket nevezünk meg angolul, meg kapok egy delfint, amivel menekülnöm kell a kisfiú elől, akinek cápa van a kezében. Ja, meg egy rosszul megépített LEGO-repülő századszor is leeső alkatrészét századszor is vissza kell tennem. (Úgy a huszadik alkalomnál éreztem, hogy ez nekem most már nem annyira jó, de aztán arra gondoltam, lesz még nekem gyerekem, akivel nem csak húsz percet fogok foglalkozni per hét, és akkor akár kétezerszer is visszaszerelhetem majd egy nap alatt az alkatrészt, ami nyilvánvalóan mindig le fog esni a fizika törvényeinek köszönhetően. Ettől mindjárt jobb lett. De tényleg.) A 60 percben végig az óvónő rosszalló pillantásai, amiért ilyen korán merészeltem érkezni, amikor még nincsenek gyerekek.
Mai második csoport, ahol 9 után kicsivel kezdtem: az óvónő reakciója, amikor meglátott: "Te most jössz? Miért nem fél 10-kor? Fél 10 volt megbeszélve, nekem az van beírva. És minden héten rögtön az előző csoport után fogsz jönni? [Nem, majd üldögélek fél órát az ajtó előtt, a földön.] Hát, jó, akkor gyere most, de fél 10-ig nekünk programunk van, nem tudtok angolozni." A program az volt, hogy előre megrajzolt bagolyfejet vágtak ki papírból, majd szemet, orrot meg tollakat ragasztottak rá. Ezt még 10 után kicsivel is csinálták, amikor eljöttem. Ebből kitalálható, hogy nyugodtan mehettem volna fél 10-re, akkor se lett volna angolozás. Nem értek az óvodapedagógiához, de nem értem, miért ne lehetett volna mondjuk áttenni fél tízre a baglyos program kezdetét, hogy az első fél órámban legyen angol (ennél többet úgysem bírnak a gyerekek, de esélyes, hogy ennyit sem, utána már csak odaülök melléjük játszani). Azt nehezen tudom elképzelni, hogy percre be legyen osztva minden nap minden perce az oviban, pont azért, mert pici gyerekekről van szó. Amúgy nem pontosan értem, hogy ha ezt mi tegnap lebokszoltuk az óvodavezetővel, de egészen addig a pontig, hogy nem tudok fél 9-kor kezdeni, mert akkor nem érek át a másik oviba, akkor a felbukkanásom ma miért érte meglepetésként mindkét csoport óvónőjét. Az meg már csak a slusszpoén, hogy múlt héten fél 10-re mentem hozzájuk, és akkor meg azon volt kiborulva az óvónő, hogy miért fél 10-re, miért nem 10-re.
De legalább ma már nem dühített fel ez a móka. Úgy voltam vele, én múlt héten és tegnap már többször is mindent elmondtam, amit a témáról lehet, a közvetítő cég szintén, innentől kezdve én beveszem a lesz*rom tablettát, és nem érdekel senki kiakadása, sem a rosszaló pillantása.
Ez egy szórakoztató pár hónapos időszak lesz.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése