Óvoda
Múlt héten írt a közvetítő cég, hogy elmagyarázta a nagyobbik ovinak, miért nem megy a hétfőn-kedden 3-3 óra, csak a 4-2, és most már minden oké lesz.
Ma odamentem 8-ra, és már az első csoportban ott pironkodott az óvónő, hogy hát ő sajnálja, hogy nincsenek gyerekek (jó, voltak, de 16-ból vagy hárman), de hát 8-ra még nem hozzák őket a szülők, fél 9-kor sokkal jobb lenne kezdeni az angolt. Nem is mentem bele, hogy ha fél 9-kor kezdem, és négy csoporthoz megyek, tökre nem végzek délre, márpedig a törvény szerint addig lehet angolozni. (Plusz nekem 1-től órám van Bécsben, és fél óra nem elég rá, hogy odaérjek, de ez nem az ő problémája.) Hozzáteszem, 9-kor sem voltak hatnál többen abban a csoportban.
A második csoportban nem tudták nekem körbeültetni a gyerekeket, mert éppen beszoktatás volt egy új kislánynak, meg ott voltak a kulturelle Mitarbeiterek is, akikről nem tudom, mit csinálnak pontosan, de kívülről az látszik, hogy ők is játszanak a kicsikkel. Amíg az ovi meg a telefonálás volt a munkám, addig nem zavart annyira, ha nem tarthattam órát, csak arra volt lehetőség, hogy odaüljek a kicsikhez játszani, de most nagyon rossz érzés volt. Most ugyanis alig van időm valamire, és ezt a két órát elpazarolt időnek érzem, amit fordításra is szánhattam volna, aminek sokkal több értelme lett volna.
A harmadik csoportban ugyan angolozhattam, de fél óra után közölte az óvónő, hogy ez már túl hosszú a gyerekeknek (semmi bajuk nem volt, jegyzem meg), és elvitte őket öltöztetni, hogy akkor ők most kimennek az udvarra.
Ekkor bementem az óvodavezetőhöz, akit addig három próbálkozásból egyszer sem találtam az irodában, de most ott volt. Kérdeztem, melyik csoport a negyedik hétfőn. Erre elkezdte, hogy ez nem optimális, neki 11 és dél között nem kellene már angol, mert az a nagyon kicsiknek már későn van, és akkor mikor mennek az udvarra, és különben is. Azt hittem, lehidalok. Arról volt szó, hogy mindent megbeszélt a céggel, és nem lesz több nyűglődés az időbeosztáson. És van. De nem ettől dobtam kis híján egy hátast, hanem attól, hogy a nő akkor állt neki végighívni a maradék három csoportot, hogy most azonnal mehetek-e hozzájuk. Tökre meglepő módon mindegyik óvónő azt mondta, neki már más tervei vannak, nem tud fogadni. Megkérdezte ekkor a vezető, jó-e az, ha az udvaron játszom a gyerekekkel. Nem is értettem a kérdést, mert az előző óvodai évben három hónapon át ez történt minden hétfőn 11-től délig, de azért mondtam, hogy nekem az is jó. Erre ő, hogy de az nem jó, mert attól nem fejlődnek. Közben sopánkodott, hogy a beszoktatás is ma van, meg a tanulók is itt vannak, meg a kulturelle Mitarbeiterek is hétfőnként járnak. Én meg nem értettem, hogy ha ez ennyire tré, miért így szervezte, és miért én érezzem magam sz*rul emiatt. Végül beküldött az egyik csoportba. Pont akkor jött ki egy óvónő abból a szobából, amikor én mentem, és mert bezárta, azt hittem, már kint vannak az ottaniak az udvaron. Bementem a szomszéd szobába, kérdeztem, hogy most akkor ide kell-e jönnöm, erre az óvónő kb. hisztériás rohamot kapott, hogy ide ne jöjjek, mert ők mennek az udvarra. Aztán kiderült, hogy az eredeti szobában ott a csoport, úgyhogy bementem oda. Ott sem örült a nő, de hát ha már ott voltam, tarthattam órát.
Ma rájöttem, mit szeretne az óvodavezető. Azt szeretné, hogy legyen angol, de közben ne legyen. Nekem viszont nincs ehhez se kedves, se türelmem. Most tényleg minden hétfőn el fogjuk ezt játszani? Hát hadd ne már... Végül is azt mondtam neki, egyetlen megoldást látok, azt, ha ők kapnak egy másik oktatót, aki tud hétfőn-kedden 3-3 órára jönni. Ettől felcsillant a szeme, azt mondta, ír e-mailt a cégnek, megkérdezi. Vegyes érzéseim vannak - a pénz, amit az ovival keresek, jól jön, de minden más szempontból annak drukkolok, hogy találjanak nekik valaki mást. Vagy olyat, aki tud 3-3 órára menni, vagy olyat, akinek van idege ehhez a hülyeséghez minden hétfőn.
Ma odamentem 8-ra, és már az első csoportban ott pironkodott az óvónő, hogy hát ő sajnálja, hogy nincsenek gyerekek (jó, voltak, de 16-ból vagy hárman), de hát 8-ra még nem hozzák őket a szülők, fél 9-kor sokkal jobb lenne kezdeni az angolt. Nem is mentem bele, hogy ha fél 9-kor kezdem, és négy csoporthoz megyek, tökre nem végzek délre, márpedig a törvény szerint addig lehet angolozni. (Plusz nekem 1-től órám van Bécsben, és fél óra nem elég rá, hogy odaérjek, de ez nem az ő problémája.) Hozzáteszem, 9-kor sem voltak hatnál többen abban a csoportban.
A második csoportban nem tudták nekem körbeültetni a gyerekeket, mert éppen beszoktatás volt egy új kislánynak, meg ott voltak a kulturelle Mitarbeiterek is, akikről nem tudom, mit csinálnak pontosan, de kívülről az látszik, hogy ők is játszanak a kicsikkel. Amíg az ovi meg a telefonálás volt a munkám, addig nem zavart annyira, ha nem tarthattam órát, csak arra volt lehetőség, hogy odaüljek a kicsikhez játszani, de most nagyon rossz érzés volt. Most ugyanis alig van időm valamire, és ezt a két órát elpazarolt időnek érzem, amit fordításra is szánhattam volna, aminek sokkal több értelme lett volna.
A harmadik csoportban ugyan angolozhattam, de fél óra után közölte az óvónő, hogy ez már túl hosszú a gyerekeknek (semmi bajuk nem volt, jegyzem meg), és elvitte őket öltöztetni, hogy akkor ők most kimennek az udvarra.
Ekkor bementem az óvodavezetőhöz, akit addig három próbálkozásból egyszer sem találtam az irodában, de most ott volt. Kérdeztem, melyik csoport a negyedik hétfőn. Erre elkezdte, hogy ez nem optimális, neki 11 és dél között nem kellene már angol, mert az a nagyon kicsiknek már későn van, és akkor mikor mennek az udvarra, és különben is. Azt hittem, lehidalok. Arról volt szó, hogy mindent megbeszélt a céggel, és nem lesz több nyűglődés az időbeosztáson. És van. De nem ettől dobtam kis híján egy hátast, hanem attól, hogy a nő akkor állt neki végighívni a maradék három csoportot, hogy most azonnal mehetek-e hozzájuk. Tökre meglepő módon mindegyik óvónő azt mondta, neki már más tervei vannak, nem tud fogadni. Megkérdezte ekkor a vezető, jó-e az, ha az udvaron játszom a gyerekekkel. Nem is értettem a kérdést, mert az előző óvodai évben három hónapon át ez történt minden hétfőn 11-től délig, de azért mondtam, hogy nekem az is jó. Erre ő, hogy de az nem jó, mert attól nem fejlődnek. Közben sopánkodott, hogy a beszoktatás is ma van, meg a tanulók is itt vannak, meg a kulturelle Mitarbeiterek is hétfőnként járnak. Én meg nem értettem, hogy ha ez ennyire tré, miért így szervezte, és miért én érezzem magam sz*rul emiatt. Végül beküldött az egyik csoportba. Pont akkor jött ki egy óvónő abból a szobából, amikor én mentem, és mert bezárta, azt hittem, már kint vannak az ottaniak az udvaron. Bementem a szomszéd szobába, kérdeztem, hogy most akkor ide kell-e jönnöm, erre az óvónő kb. hisztériás rohamot kapott, hogy ide ne jöjjek, mert ők mennek az udvarra. Aztán kiderült, hogy az eredeti szobában ott a csoport, úgyhogy bementem oda. Ott sem örült a nő, de hát ha már ott voltam, tarthattam órát.
Ma rájöttem, mit szeretne az óvodavezető. Azt szeretné, hogy legyen angol, de közben ne legyen. Nekem viszont nincs ehhez se kedves, se türelmem. Most tényleg minden hétfőn el fogjuk ezt játszani? Hát hadd ne már... Végül is azt mondtam neki, egyetlen megoldást látok, azt, ha ők kapnak egy másik oktatót, aki tud hétfőn-kedden 3-3 órára jönni. Ettől felcsillant a szeme, azt mondta, ír e-mailt a cégnek, megkérdezi. Vegyes érzéseim vannak - a pénz, amit az ovival keresek, jól jön, de minden más szempontból annak drukkolok, hogy találjanak nekik valaki mást. Vagy olyat, aki tud 3-3 órára menni, vagy olyat, akinek van idege ehhez a hülyeséghez minden hétfőn.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése