Most majdnem ott ragadtam
Hétfőn vagy kedden beszéltem le egy pasival, hogy vele jövök haza ma, mert vonat- és buszjegy már csak csillagászati árban volt, és a telekocsival esély lett volna akár 8-ra hazaérni, ami király lett volna, mert olyan korán még sosem jöttem meg Bécsből munka után, valamint volt lehetőségem töprengeni, hogy vásárolni menjek rögtön hazaérkezés után, vagy megvegyem a nővérem férjének felhasználatlanul maradt jegyét, és rohanjak el a Red Hot Chilli Peppers koncertjére.
Úgy volt, hogy 5-ig dolgozom, a pasi meg fél 6-kor indul Bécs egy olyan pontjáról, ahová pont 30 perc alatt lehet odaérni, ha szerencsém van. Írtam is neki, hogy egy max. 10 perces késés belefér-e, mondta, igen. Szuper.
Munka után rohantam, mint a nyúl, rajtam egy csomó pakk, aztán 15 perc rohanás után közölte a telefonom, hogy ja, amúgy kaptam egy SMS-t, még tegnap küldték. Kösz. SMS tartalma: elromlott a kocsi, nem megyünk ma sehová. Juhú! Mivel a telefonomon nem alkalmas a böngésző pánikszerű netezésre, hazarohantam (pont a mi metrómegállónkban vettem észre az SMS-t), elővettem a laptopot, és felmértem a lehetőségeket.
Nem állítom, hogy nem beszéltem közben viszonylag hangosan, azt sem, hogy nem hangzott el egy csúnya szó sem, sőt még azt is bevallom, hogy eléggé remegett a kezem. Azért gyorsan lenyugtattam magam azzal, hogy akkor sincs semmi, ha ma nem jutok haza, csak majd holnap, mert nem vagyok időhöz kötve, az összes holnapi programom kötetlen, és akkor sincs nagy baj, ha elmarad. Fontos csak az, hogy vasárnapra megérkezzek, az meg simán megoldható. Végül úgy nézett ki, Orangewayszel jövök, mert az nem drága, és még volt hely (őket mindig elfelejtem megnézni, mert valamiért az maradt meg bennem, hogy csődbe mentek, pedig nyilván nem), csak őket nem szeretem, mert tartanak egy 15 perces szünetet, és így kb. 11-re érnek a Népligetbe. Mivel a Tesco 10-kor zár, ez nem tűnt annyira jónak, bár ha nem lett volna más, ezt választom, aztán legfeljebb holnapra bezsúfolok még egy Tescót is, nagy ügy.
Végül 17:44-kor találtam egy telekocsis ajánlatot, ami Erdbergről indult, és a Nagykörúton húzott végig, úgyhogy felhívtam a pasit. Kérdezte, ott tudok-e lenni negyed órán belül, mondtam, nem, de 20 perc alatt simán. Mondta, oké, megvár. Pont 20 perc alatt értem oda, volt benne futás rendesen. Ami durva, hogy két óra alatt Pesten voltunk. De nem féltem, mert nem nyomkodta a telefonját, jó volt a reakcióideje, én meg úgyis olvastam, akkor kevésbé izgulok. (Alapvetően nem szeretek autózni, pláne nem úgy, hogy egy idegen vezet.) Tök jó zenéket hallgatott a pasi, igaz, olyan hangosan, hogy a dobhártyám oda, és bár cigizett, de lehúzott ablak mellett, így az sem volt vészes.
Negyed 9-kor szálltam ki a kocsiból a ház előtt, úgyhogy simán volt még időm tescózni is. Sőt a koncertre is odaértem volna, csak az előzenekar maradt volna ki, de gyanítom, hogy azt nem bántam volna - már az Imagine Dragonsnál is úgy éreztem, jobban jártam volna, ha annyival később érkezem.
Úgy volt, hogy 5-ig dolgozom, a pasi meg fél 6-kor indul Bécs egy olyan pontjáról, ahová pont 30 perc alatt lehet odaérni, ha szerencsém van. Írtam is neki, hogy egy max. 10 perces késés belefér-e, mondta, igen. Szuper.
Munka után rohantam, mint a nyúl, rajtam egy csomó pakk, aztán 15 perc rohanás után közölte a telefonom, hogy ja, amúgy kaptam egy SMS-t, még tegnap küldték. Kösz. SMS tartalma: elromlott a kocsi, nem megyünk ma sehová. Juhú! Mivel a telefonomon nem alkalmas a böngésző pánikszerű netezésre, hazarohantam (pont a mi metrómegállónkban vettem észre az SMS-t), elővettem a laptopot, és felmértem a lehetőségeket.
Nem állítom, hogy nem beszéltem közben viszonylag hangosan, azt sem, hogy nem hangzott el egy csúnya szó sem, sőt még azt is bevallom, hogy eléggé remegett a kezem. Azért gyorsan lenyugtattam magam azzal, hogy akkor sincs semmi, ha ma nem jutok haza, csak majd holnap, mert nem vagyok időhöz kötve, az összes holnapi programom kötetlen, és akkor sincs nagy baj, ha elmarad. Fontos csak az, hogy vasárnapra megérkezzek, az meg simán megoldható. Végül úgy nézett ki, Orangewayszel jövök, mert az nem drága, és még volt hely (őket mindig elfelejtem megnézni, mert valamiért az maradt meg bennem, hogy csődbe mentek, pedig nyilván nem), csak őket nem szeretem, mert tartanak egy 15 perces szünetet, és így kb. 11-re érnek a Népligetbe. Mivel a Tesco 10-kor zár, ez nem tűnt annyira jónak, bár ha nem lett volna más, ezt választom, aztán legfeljebb holnapra bezsúfolok még egy Tescót is, nagy ügy.
Végül 17:44-kor találtam egy telekocsis ajánlatot, ami Erdbergről indult, és a Nagykörúton húzott végig, úgyhogy felhívtam a pasit. Kérdezte, ott tudok-e lenni negyed órán belül, mondtam, nem, de 20 perc alatt simán. Mondta, oké, megvár. Pont 20 perc alatt értem oda, volt benne futás rendesen. Ami durva, hogy két óra alatt Pesten voltunk. De nem féltem, mert nem nyomkodta a telefonját, jó volt a reakcióideje, én meg úgyis olvastam, akkor kevésbé izgulok. (Alapvetően nem szeretek autózni, pláne nem úgy, hogy egy idegen vezet.) Tök jó zenéket hallgatott a pasi, igaz, olyan hangosan, hogy a dobhártyám oda, és bár cigizett, de lehúzott ablak mellett, így az sem volt vészes.
Negyed 9-kor szálltam ki a kocsiból a ház előtt, úgyhogy simán volt még időm tescózni is. Sőt a koncertre is odaértem volna, csak az előzenekar maradt volna ki, de gyanítom, hogy azt nem bántam volna - már az Imagine Dragonsnál is úgy éreztem, jobban jártam volna, ha annyival később érkezem.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése