Amúgy
- nagyon letaglóz ez a csoportváltásos téma a suliban, rettenetesen csalódott vagyok, és félek, vajon megtartanak-e így, vagy ilyen hibákat még soha senki sem követett el rajtam kívül. Holnap a három problémás diák az eggyel gyengébb csoportba megy megtekinteni, milyen lenne ott nekik, aztán eldöntik, akarnak-e váltani. Egyikük úgy köszönt el, hogy hétfőn találkozunk, mert neki túl gyenge lesz az a csoport. De hát itt meg semmit se lehet kezdeni vele, mert ahelyett, hogy igyekezne, hozzá sem lát a feladatokhoz, mondván, neki ez nehéz. Tanulság már van: szintfelmérőn innentől mindig az lesz, amit elsőre érzek, nem hagyom befolyásolni magam semmilyen körülmények által, és inkább menjen mindenki gyengébb csoportba, mint túl erősbe. Jó, a háromból az egyiknél most sem értem a gondot: semmihez hozzá sem kezd, ahogy az előbb írtam, viszont szóban helyesen használja azokat a szerkezeteket, amelyeket leírni nem hajlandó, merthogy ő ezt nem érti.
- az is elszomorított, hogy nekem támadt az egyik nő, hogy miért vannak fénymásolt lapok, amikor kaptak könyvet, és amikor mondtam, hogy az egy nem túl jó könyv, akkor még hangosabban támadt, hogy akkor minek fizeti nekik a munkaügyi központ. Hát, ezt én nem tudhatom, biztos megvan az okuk rá, mindenesetre a könyv kb. egy használhatatlan sz*r. Igaz, ez a második kötet már lényegesen jobb, mint az első volt, de még így is sz*r.
- nincs hír az ovikról, szóval egyelőre nem tudom, hétfőn hányra menjek, és hány órára készüljek. Mármint ez abból a szempontból teljesen tökmindegy, hogy mindegyik csoportban ugyanazt csinálom, de hát azért az nem mindegy, hogy most akkor 11-ig, fél 12-ig vagy 12-ig leszek ott.
- zsibbad a jobb csípőm. De tényleg. Zsibbadt már rajtam ez-az, de hát ez micsoda?
De legalább
- már nem köhögök sokat és rondán, csak időnként elcsuklik a hangom, és akkor köhögni kell, hogy visszajöjjön. (Lehet, hogy majd egyszer megmutatom ezt valami orvosnak, mert eddig ez nem volt.)
- már az új fordítás harmadánál járok. Ahhoz képest, hogy három hete csinálom, nem állok jól, de ebben volt kb. másfél hét, amikor nem tudtam vele foglalkozni, úgy meg nem olyan rossz. December 1. a határidőm, de szeretnék november közepén már készen lenni vele, az a tuti. A készen lenni azt jelenti, hogy nemcsak a nyersfordítással, hanem a két újraolvasással is.
- holnap már péntek, végre, és megyek Tomihoz. Csak aztán ne legyen hétfő, azzal kiegyeznék.
- az is elszomorított, hogy nekem támadt az egyik nő, hogy miért vannak fénymásolt lapok, amikor kaptak könyvet, és amikor mondtam, hogy az egy nem túl jó könyv, akkor még hangosabban támadt, hogy akkor minek fizeti nekik a munkaügyi központ. Hát, ezt én nem tudhatom, biztos megvan az okuk rá, mindenesetre a könyv kb. egy használhatatlan sz*r. Igaz, ez a második kötet már lényegesen jobb, mint az első volt, de még így is sz*r.
- nincs hír az ovikról, szóval egyelőre nem tudom, hétfőn hányra menjek, és hány órára készüljek. Mármint ez abból a szempontból teljesen tökmindegy, hogy mindegyik csoportban ugyanazt csinálom, de hát azért az nem mindegy, hogy most akkor 11-ig, fél 12-ig vagy 12-ig leszek ott.
- zsibbad a jobb csípőm. De tényleg. Zsibbadt már rajtam ez-az, de hát ez micsoda?
De legalább
- már nem köhögök sokat és rondán, csak időnként elcsuklik a hangom, és akkor köhögni kell, hogy visszajöjjön. (Lehet, hogy majd egyszer megmutatom ezt valami orvosnak, mert eddig ez nem volt.)
- már az új fordítás harmadánál járok. Ahhoz képest, hogy három hete csinálom, nem állok jól, de ebben volt kb. másfél hét, amikor nem tudtam vele foglalkozni, úgy meg nem olyan rossz. December 1. a határidőm, de szeretnék november közepén már készen lenni vele, az a tuti. A készen lenni azt jelenti, hogy nemcsak a nyersfordítással, hanem a két újraolvasással is.
- holnap már péntek, végre, és megyek Tomihoz. Csak aztán ne legyen hétfő, azzal kiegyeznék.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése