LizaGazdija

Alig vártam már, hogy lemenjen az évszázad (magyar) esküvője, mert bár nem olvastam ezzel kapcsolatos cikkeket, nem is tudtam, mikor lesz a nagy nap, de már a sok cím és felvezető is irritált, ami naponta elém került. Hasonló érzéseim vannak az előválasztás kapcsán is, pedig szavaznék, ha szavazhatnék, de mivel nincs állandó lakcímem otthon, ezt most bukom. És valószínűleg így fogok érezni a 2022-es választások kapcsán is, már most látom, pedig ott még fogok is szavazni - nem élek otthon, de a családom igen, meg én is eltöltöttem otthon "néhány" évet, valamint magyar állampolgár vagyok, és fontos nekem az országom, plusz mindenki, aki tudja, hogy magyar vagyok, az otthoni események alapján is megítél*. Nem mintha lenne olyan illúzióm, hogy anonim a szavazatom, de üsse kő**. *A második bécsi lakótársam egy végtelenül idegesítő (osztrák) nő volt, szóval nem számít a véleménye, de azért elmesélem, hogy egyszer röhögött, milyen kormány van már nálunk, és amikor mondtam, hogy trag...

Van Flórának egy Sophie zsiráfja , még Liviéktől kapta, és sok nehéz pillanaton átsegítette őt, hogy azt nyomkodtuk neki (ez egy sípoló kis figura). Gondoltam is, hogy Violának is kellene valami ilyesmi, de ne zsiráf legyen, hogy ne ugyanolyat kapjon, mint Flóra. Kinéztem már ugyanettől a gyártótól egy őzikét, hogy majd azt hozza a Jézuska. Erre ma este, amikor Viola nagyon sírt a lefekvéshez készülődés közben, Flóra odament hozzá, ringatta a pihenőszékét, majd egyszer csak azt kérdezte tőlem:  - Mikor adhatom oda neki a zsiráfot? - Miért, oda szeretnéd adni neki? - Igen. Melyik dobozban van? Segítesz megkeresni? Úgyhogy negyed 9-kor, lefekvés előtt közvetlenül nekiálltunk felforgatni a játéktároló dobozokat, és amikor meglett a zsiráf, rögtön odavitte Violának, és még a kezecskéjét is úgy rendezte el, hogy átölelje a zsiráfot :)  Még nem született meg Viola, amikor Flóra már jelezte, hogy majd neki szeretné adni a csörgőjét. Amikor később arról beszélgettünk, miket kell majd ...

- Reggelizzünk! - Jó. Mit szeretnél reggelizni? Melegszendvicset? - Nem, inkább cornflakest. Nézek, hogy honnan veszi ezt a szót. - Hol hallottad ezt, hogy cornflakes? - Az oviban szokott lenni. Ezt azért kétlem, de oké, elengedem a dolognak ezt a részét. - Itthon nincs. - De, láttam! Gondolkodom, mire gondolhat. Mi hasonlít a gabonapehelyre? - Müzlire gondolsz? Az van itthon. - Nem, hanem cornflakesre. Tegnap is ettünk! A szemöldököm a hajamig szalad, idejét nem tudom, mikor ettem utoljára ilyesmit, mikor volt utoljára itthon bármi hasonló. Töröm a fejem, mit ettünk tegnap, ami akár kinézetre, akár nevében hasonlíthat a cornflakesre. - Jaaa, croissant-t kérsz? - Igeeen, croissant-t! Mondjuk, az sem volt már itthon, de legalább megfejtettük a rejtélyt. Errefelé már korán reggel sem árt kreatívnak lenni.

Mindig csak hónap utolsó napján lehet felmondani a lakásbérletet, és mivel mi hónap elején nézhettük meg az új lakást, már majdnem egy hónapja tudtuk, hogy elköltözünk, mire ketyegni kezdett a felmondási idő. Ami 3 hónap. Tök véletlenül, keresgélés nélkül találtam valakit, akit érdekelt volna egy pont ilyen lakás pont ezen a környéken, írtam is a házkezelő cégnek, hogy milyen szuper már, és akkor elmehetünk-e előbb, hogy ne kelljen 3 hónapig fizetnünk egy olyan lakás bérleti díját, amiben nem lakunk. Az volt a válasz, hogy a tulaj nem keres utánbérlőt, úgyhogy sorry. Így történt, hogy három hónapig fizettünk két lakást, nagyon móka volt. Szeptember 30-ig szólt a szerződésünk a régiben, és az volt a cég kérése, hogy fessünk ki, majd csillogó-villogóra takarítva adjuk át a helyet. Tomi az apukájával, a húgával és a sógorával ki is festett. Mi ugyan nem frissen festve kaptuk annak idején, és voltak is lyukak meg itt-ott foltok a falakon, azóta már kétszer cserélt kezelőcéget a ház, és miv...

Máltán történt tegnap, hogy egy nő autóvezetés közben arra lett figyelmes, hogy valaki fekszik az út szélén, félig az útra lógva. Arra gondolt, talán elájult a melegtől, lehúzódott, odament hozzá. Kiderült, hogy egy afrikai srác fekszik ott, aki egy építkezésen dolgozott, amikor két emelet magasságból lezuhant*. A főnöke egyből kocsiba rakta, mondván, beviszi a kórházba, majd egyszer csak megállt, és kiparancsolta a srácot a kocsiból. Ugyanis a szerencsétlennek még nem volt meg a munkavállalási engedélye, feketén dolgozott, és a főnök úgy volt vele, ő emiatt nem akar bajba kerülni. Mennyire kell embertelennek lenni ahhoz, hogy valaki az út szélén kidobjon a kocsijából egy sebesült embert? Ilyet állatokkal sem tesz meg normális ember, de hogy valaki egy embertársával szemben is képes rá, arra nincsenek szavak. Hogy ennyire semmibe vegye a másikat, hogy az se érdekelje, ha a nyomorult ott, az út szélén hal bele a sérülésébe, vagy akár abba, hogy elütik... És mennyire lehet ostoba az, aki...

 Flóra fél 8-kor ébred, 10 mp-cel később már hisztizik, hangosan sír. Megfogom a kezét, elindulok vele a nappaliba*, közben rádörrenek: - Fejezd be, mert felébreszted a húgodat! Valamivel később, már túl a hisztin ül a kanapén, míg én a hálószobánkban összeszedem, mit adok rá. Egyszer csak felsír Viola (akit Flóra minden esetben vagy a nevén emleget, vagy úgy, hogy "a (kis)testvérem"). Flóra erre ordítva, hogy tuti meghalljam: - Anya, sír a húgom! :D Violának ez a reggel nem volt olyan jó kör, volt némi sírás, amíg készülődtünk Flórával. Flóra többször bement hozzá, felhúzta neki a zenélő plüsst, ami a babaágyon lóg, beszélt hozzá, ringatta. Ettől Viola megnyugodott, így Flóra kijött, majd két perc múlva kezdődött megint a sírás, úgyhogy Flóra visszament. Ebből volt talán három kör. (Én közben futólépésben jöttem-mentem a lakásban, énekeltem, hogy "Alma, alma, piros alma odafönn a fán...", és mondogattam, hogy nemsokára jövök, felveszem.) Amikor bejutottam a gyereks...

Ettől a félévtől jár magyar oviba (heti egyszer másfél órás foglalkozás, amúgy marad az eddigi, sima, osztrák ovijában), nagyon várta az első alkalmat. Mondtam neki, miket csinálnak majd, többek között lesz barkácsolás. Erre ő: "Nagyon várom a barkácsokat!" Majd az első alkalom után mesél: "Énekeltünk, mondókáztunk, de barkácsok nem voltak." :) Hozzám hasonlóan ő is nagyon szereti az ír táncot, az alábbi videót kb. minden nap megnézzük. Amikor először látta, mondtam neki, hogy táncolnak, ír táncot járnak a nénik meg a bácsik. Azóta gyakran kéri így: "Nézzünk táncot járt!" Elalvás előtt, már sötétben, fekve töpreng: - Szoktam a Violát simogatni, puszilgatni, ölelgetni, ringatni... Mit szoktam még? ... A Violával! - Szoktad vigasztalni, ha sír, mondod neki, hogy mindjárt jön anya, szoktad tolni a babakocsiban, fürdetni, te szoktad elővenni neki a tiszta pelust, meg szoktad törölni a popsiját, szoktál neki énekelni. [Széles mosollyal:] Sok mindent tudok a Vio...