Testvérek

 Flóra fél 8-kor ébred, 10 mp-cel később már hisztizik, hangosan sír. Megfogom a kezét, elindulok vele a nappaliba*, közben rádörrenek:

- Fejezd be, mert felébreszted a húgodat!

Valamivel később, már túl a hisztin ül a kanapén, míg én a hálószobánkban összeszedem, mit adok rá. Egyszer csak felsír Viola (akit Flóra minden esetben vagy a nevén emleget, vagy úgy, hogy "a (kis)testvérem"). Flóra erre ordítva, hogy tuti meghalljam:

- Anya, sír a húgom!

:D

Violának ez a reggel nem volt olyan jó kör, volt némi sírás, amíg készülődtünk Flórával. Flóra többször bement hozzá, felhúzta neki a zenélő plüsst, ami a babaágyon lóg, beszélt hozzá, ringatta. Ettől Viola megnyugodott, így Flóra kijött, majd két perc múlva kezdődött megint a sírás, úgyhogy Flóra visszament. Ebből volt talán három kör. (Én közben futólépésben jöttem-mentem a lakásban, énekeltem, hogy "Alma, alma, piros alma odafönn a fán...", és mondogattam, hogy nemsokára jövök, felveszem.) Amikor bejutottam a gyerekszobába, Flóra a következő hírekkel fogadott:

- Nem szereti, ha nem vagyok itt. Azt mondta nekem, ne menjek oviba, hanem maradjak itthon vele.

Édes :) Tudom, már tök sokszor írtam, de én annyira remélem, hogy jó testvérek lesznek, és szeretni fogják egymást.

*Amikor Flóra volt baba, hónapokig a kiságya mellé terített matracon aludtunk Tomival, hogy gyorsan tudjunk pattanni éjjel, ha sír, vagy ha megszólal a légzésfigyelő. Most Violával is ugyanez van, úgyhogy az egész család a gyerekszobában alszik. Ez valahol vicces, tekintve, hogy most költöztünk nagyobb lakásba, ahol már három szobánk van az eddigi kettő helyett.