A nagylelkű

Van Flórának egy Sophie zsiráfja, még Liviéktől kapta, és sok nehéz pillanaton átsegítette őt, hogy azt nyomkodtuk neki (ez egy sípoló kis figura). Gondoltam is, hogy Violának is kellene valami ilyesmi, de ne zsiráf legyen, hogy ne ugyanolyat kapjon, mint Flóra. Kinéztem már ugyanettől a gyártótól egy őzikét, hogy majd azt hozza a Jézuska. Erre ma este, amikor Viola nagyon sírt a lefekvéshez készülődés közben, Flóra odament hozzá, ringatta a pihenőszékét, majd egyszer csak azt kérdezte tőlem: 

- Mikor adhatom oda neki a zsiráfot?

- Miért, oda szeretnéd adni neki?

- Igen. Melyik dobozban van? Segítesz megkeresni?

Úgyhogy negyed 9-kor, lefekvés előtt közvetlenül nekiálltunk felforgatni a játéktároló dobozokat, és amikor meglett a zsiráf, rögtön odavitte Violának, és még a kezecskéjét is úgy rendezte el, hogy átölelje a zsiráfot :) 

Még nem született meg Viola, amikor Flóra már jelezte, hogy majd neki szeretné adni a csörgőjét. Amikor később arról beszélgettünk, miket kell majd venni a babának, mondtam egyszer a csörgőt is, amire rögtön leteremtett:

- Nem, azt nem kell venni! Odaadom neki az enyémet, tudod, már mondtam!

Ez azért nagyon érdekes nekem, mert a szakértők azt javasolják, ne adjuk oda a nagyobb gyerek dolgait a kicsinek, mert azzal rossz érzéseket keltünk a nagyban. Nyilván nem mindegy, hogy mi odaadjuk, vagy ő dönt úgy, hogy oda szeretné adni, ennek ellenére meglepett, hogy felmerült ez benne, és sokáig kitart az elhatározása mellett.