Mindennek a legalja

Máltán történt tegnap, hogy egy nő autóvezetés közben arra lett figyelmes, hogy valaki fekszik az út szélén, félig az útra lógva. Arra gondolt, talán elájult a melegtől, lehúzódott, odament hozzá. Kiderült, hogy egy afrikai srác fekszik ott, aki egy építkezésen dolgozott, amikor két emelet magasságból lezuhant*. A főnöke egyből kocsiba rakta, mondván, beviszi a kórházba, majd egyszer csak megállt, és kiparancsolta a srácot a kocsiból. Ugyanis a szerencsétlennek még nem volt meg a munkavállalási engedélye, feketén dolgozott, és a főnök úgy volt vele, ő emiatt nem akar bajba kerülni.

Mennyire kell embertelennek lenni ahhoz, hogy valaki az út szélén kidobjon a kocsijából egy sebesült embert? Ilyet állatokkal sem tesz meg normális ember, de hogy valaki egy embertársával szemben is képes rá, arra nincsenek szavak. Hogy ennyire semmibe vegye a másikat, hogy az se érdekelje, ha a nyomorult ott, az út szélén hal bele a sérülésébe, vagy akár abba, hogy elütik...

És mennyire lehet ostoba az, aki egy pillanatig is azt hiszi, hogy ezt megúszhatja? Nyilván elmondja a srác, hogyan, honnan került oda. De ha nem is lenne olyan állapotban, Málta hosszában 36 km (+ Gozo 12), széltében talán 7, és összesen 500 ezren lakják. Bemutatják a srác fényképét az újságokban meg a tévében, két perc múlva tuti telefonál valaki, aki felismerte. Arról nem is beszélve, mennyire kell sötétnek lenni ahhoz, hogy a másodikról a hátára (de amúgy bármijére) zuhant embert nekiálljon mozgatni valaki.

Remélem, lesz tudósítás a későbbiekben arról, merre halad az ügy. Kíváncsi vagyok, egy ennyire aljas tettet hány év börtönnel jutalmaznak arrafelé.

*Máltán nem divat kibiztosítva dolgozni, döbbenetes képeket látni, az akárhányadik emeleten is csak úgy vannak a munkások, sokszor egy sima sisak sincs a fejükön.